Csád: Déby most már a franciákat sem látja szívesen

Közzététel ideje | augusztus 15, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Mindenképpen elgondolkodtató az az út, amelyet az elmúlt hónapokban a csádi elnök, Idriss Déby elkezdett járni, hiszen azok után, hogy májusban az ENSZ hosszas tanácskozás után úgy döntött, eleget tesz az elnök kérésének és az idei évben kivonja több ezer békefenntartóját az országból, szerdán Déby a francia katonai jelenlét megszüntetéséért is felszólalt egy ünnepi megemlékezésen (Csád 1960. augusztus 11.-én kiáltotta ki függetlenségét Franciaországtól).  A francia katonák mindig is jelen voltak az országban, 1976-ban még megállapodás is született a két hadsereg együttműködéséről, de a most kritizált jelenlét, a Karvaly-misszió 1986 elején kezdődött (aki bővebben utána akar nézni, francia nevén Epervier), amikor mindkét fél közös érdekeként a francia hadsereg megakadályozta, hogy Líbia nagy területeket foglaljon el Csádtól, sőt, magát a fővárost is veszélyeztette a líbiai előrenyomulás.

1986 és 1988 között (a líbiai-csádi konfliktusban) Franciaország szintén nagy szerepet játszott abban, hogy Csád fel tudja venni a kesztyűt líbiai ellenfelével, de a konfliktus lezárultával katonai jelenléte nagyjából ezer főre zuhant vissza, és több bázist be is zártak. Hónapokkal később aztán a Karvaly-misszió már nem avatkozott aktívan közbe, amikor Idriss Déby megdöntötte Hisséne Habré (az ő története szintén megérne egy-két posztot) diktatórikus uralmát, de közreműködtek a csádi hadsereg átalakításában, képzésében és fejlesztésében a kilencvenes években, majd az 1996-os elnökválasztások lebonyolításában is segédkezett a francia katonaság. Az ezután következő évek relatíve eseménytelenül teltek a karvalyok számára, egészen úgy 2006-ig, amikor a Déby ellen harcoló lázadók (Egyesült Front a Demokratikus Változásért – UFDC) áprilisban megérkeztek a fővároshoz, N’Djamenához.

Ekkor, ahogy később 2008. februárjában (amikor szintén lázadók támadták meg N’Djamenát) a francia katonák rengeteget tettek azért, hogy az elnök pozíciójában maradhasson, mert bár a karvalyok egyik eseményben sem vettek konkrét küzdő félként részt, mindkét esetben komoly támogatást (felszereléseket, logisztikai támogatást) nyújtottak a csádi hadseregnek. Ebből a pár sorból is egyértelműen látszik, hogy a két ország kapcsolata nem újkeletű, ezért is volt bizonyos mértékig meglepő, hogy Déby a franciák jelenléte ellen szólalt fel, bár gyorsan kiderült, a valódi ok nem is az, hogy zavarja a jelenlét, inkább pénzt szeretne látni a Karvaly-misszióból.

Ahogy elmondta, a misszió ma már semmiféle jelentős szerepet nem lát el az országban, bizonyos logisztikai támogatástól eltekinve egy esetleges támadás esetén, ezért ha Franciaország továbbra is maradni szeretne, akkor fizetnie kell. Eddig ugyanis Párizs semmiféle támogatást nem adott pénzügyileg N’Djamenának a jelenlétért cserébe, néhány kisebb felszerelés vásárlásán kívül, így a két országnak Déby szerint egyezséget kell kötnie a pénzügyi feltételekről. Valószínűsíthető az is, hogy az elnök csak két kollégájának, a szenegáli Abdoulaye Wade-nek, és a dzsibuti Ismael Omar Guelleh-nek a példájától kapott kedvet, utóbbi kettő ugyanis már tárgyal Franciaországgal arról, hogy Párizsnak mennyivel kell növelnie az országoknak nyújtandó pénzügyi támogatást a katonai bázisai fenntartásáért cserébe. Fontos tényezőként figyelembe kell venni azt is, hogy Nicolas Sarkozy és kormánya már fontolgatja bizonyos afrikai bázisok bezárását pénzügyi okokból, továbbá azt is, hogy Csád számára előnyt is jelentene a Karvaly-misszió távozása, hiszen ez jelentősen javítaná diplomáciai kapcsolatát Szudánnal és Líbiával.

Ha a jeleket próbáljuk értelmezni, akkor valószínűleg a teljes francia távozás mellett tehetnénk le voksunkat: egyrészt Sarkozy 2010 elején már említette, hogy fel fogják számolni a csádi missziót, másrészt nem túl jelentős számú emberről van szó, harmadrészt pedig Párizsnak minden eurócentre szüksége van jelenleg. A franciák jelenleg 1100 katonával vannak Csádban az N’Djamena repülőtér melletti bázison illetve Abeche városában), további 800 pedig a fentebb már említett, idén befejeződő ENSZ-misszióban teljesít szolgálatot. Mindenesetre Déby egészen kultúrált hangnemet ütött meg, kormányának több tagja és a radikálisabb csádi politikai vonulat szerint Franciaország jelentősen hozzájárult az országban uralkodó instabil helyzethez, miután mindig saját érdekeinek és nem a csádi emberek érdekének megfelelően cselekedett.

Hozzászólások: