Ruanda választ, de minek? Paul Kagame nyert.

Közzététel ideje | augusztus 8, 2010 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

Miközben már csak egyetlen nap választ el bennünket az augusztus 9.-én esedékes ruandai elnökválasztástól, még mindig folyamatos a feszültség, hogy vajon minden rendben lesz-e és igazából, hogy minden rendben volt-e, ugyanis az anno az 1994-es népirtás után a ruandai tuszik életét megmentő Ruandai Hazafias Front (RPF) vezetőjeként hatalomra jutó Paul Kagame elnököt sok bírálat éri, mely szerint diktatórikus eszközökkel, gyilkosságokkal igyekszik hatalmát megőrizni.

Bárhogy is legyen, a népirtás utáni első, 2003-as elnökválasztáshoz hasonlóan (amikor a voksok 95%-át megszerezte) most sincs reális esélye egyetlen kihívójának sem, főleg azért nem, mert az ellene induló mindhárom jelölt (az egykori egészségügyi miniszter, Jean Damascène Ntawukuriryayo, a törvényhozás alelnöke, Prosper Higiro és Alvera Mukabaramba képviselő) mindegyike olyan pártok képviseletében indul, amelyet az RPF holdudvarához tartoznak és 2003-ban is az RPF-et és Kagamét támogatták. Az persze már érdekesebb kérdés, hogy vajon tiszta és szabad választásokra kerül-e sor, hiszen a leginkább esélyes két ellenzéki jelölt jelöltségét formai okok miatt elutasították, a többi ellenzéki párt pedig annyira gyenge, hogy jelöltet is képtelen volt állítani.

A választási bizottság szóvivője, Pacifique Nduwimana tegnap elmondta, hogy 5.2 millió szavazót regisztráltak a választási névjegyzékbe, a szavazás tisztaságára pedig 1394 megfigyelő (közül 214 külföldi, főleg Afrikai Uniós küldött) fog ügyelni, valamint azt is közölte, hogy a szavazókörök már készen állnak az esemény lebonyolítására. Az előzmények mindenesetre nem voltak ilyen szépek, ugyanis az elmúlt hónapokban olyan események történtek Ruandában, amelyek arra mutatnak rá, hogy a Kagame-kormánnyal szembemenni nem igazán tanácsos, sőt nagyon veszélyes, bár minden incidenst meg lehet más oldalról is magyarázni. A leginkább megrázó két esemény, Jean-Leonard Rugambagének, az Umuvugizi újság riporterének és az egyik jelentős ellenzéki mozgalom, a Demokratikus Zöld Párt alelnökének, André Kagwa Rwiserekának pár héttel ezelőtti meggyilkolása volt.

Rugambagét nem sokkal azután lőtték le július végén a ruandai fővárosban, Kigaliban, hogy cikket publikált a Kagame-kormány érintettségéről a Dél-afrikai Köztársaságban meglőtt, száműzött tábornok, Kayumba Nyamwasa ügyében, bár kormányzati álláspont szerint egyszerű bűncselekmény történt. Ezt megelőzően pedig július 14.-én lefejezve találtak rá a dél-ruandai Butare városában Rwisereka holttestére, aki a legerősebb ruandai ellenzéki párt egyikének alelnöke volt, azé a pártté, amelyet technikai hiányosságok miatt zártak ki a mostani elnökválasztáson való jelöltállításból. Bár két állítólagos tettest elkaptak, sokan mégis tudni vélik, hogy az RPF-ből korábban kilépő politikust a Kagamét bíráló nyilatkozatai miatt fenyegették hónapokon át és végül gyilkolták meg a választás előtt nem sokkal.

Elvileg így már csak az FDU-Inkingi és a PS-Imberakuri volt az a két igazán jelentős ellenzéki mozgalom, amely jelöltet állíthatott, de az Inkingit egyszerűen kizárták a regisztrációs folyamatból, ahogy a Zöld Pártot is korábban. Így maradt volna az Imberakuri, amelynek lehetséges jelöltjét és vezetőjét, Bernard Ntagandát azonban népirtási eszme terjesztésének és társadalmi megosztásnak a vádjával még június végén letartóztatták, ahogy tették ezt több neves ellenzéki politikussal is. Ugyanezekkel a mostanában errefelé igen népszerű vádakkal több, Kagamét bíráló újság vezetőjét találták meg, ketten elmenekültek az országból még időben, de az Urubayo főszerkesztője jelenleg is börtönben vár tárgyalására a népirtásra való felbujtás vádjában.

Aztán voltak még gránátdobálások is Kigaliban, szinte mindenki, aki ellenzéki oldalon áll-állt, fenyegetéseket kapott, így nem csoda, hogy Paul Kagamét már a mai napon akár győztesnek kiálthatjuk ki. De hogy a másik oldal véleményét is ismerjük, a kormány minden esetben cáfolta az őt ért vádakat, a gyilkosságokat egyszerű bűncselekményeknek tartják, a fenyegetésekről szintén nem tudnak semmit, és a legfőbb érvük minden vád cáfolatára a kérdés: mi érdeke lenne az amúgy is nagyon népszerű Paul Kagaménak és a kormánynak ilyen tettekre?

Maga az elnök pedig ezekkel a feltételezésekkel és vádakkal nem foglalkozva szombaton a “Nyugatot” bírálta, amikor választás előtti egyik szónoklatában feltette a kérdést, hogy miért Afrikától várják a kongói FDLR-probléma megoldását, amikor a lázadó szervezet vezetői és pénzelői nyugat-európai országokban élnek békésen. Összegezve a posztot elmondható, hogy bár választásról beszélünk, igazán választási lehetőség nincs, Paul Kagame nyert.

Hozzászólások: