Zambia vs. Malawi: a gyarmati határok örök átka

Közzététel ideje | augusztus 2, 2010 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Azzal valószínűleg az afrikai történelmet ismerők többsége tisztában van, hogy az egykori gyarmatosítók területfelosztási módszereiből, határok kijelöléséből súlyos problémák alakultak ki a kontinensen, hiszen a határok sokszor tényleg köszönőviszonyban sincsenek az adott terület, régió társadalmi berendezkedésével, sok száz éves hagyományokkal. Jópár példát lehetne erre mondani, de a mai posztban meglátjuk, hogy ez a probléma még két olyan békés és egymással baráti viszonyt ápoló országnak is gondot okoz, mint Zambia és Malawi.

Az elmúlt években, sőt évtizedekben folyamatosan létező probléma volt, hogy a két ország közötti 810 kilométeres határszakasz jelentős része (hozzávetőleg 80%-a) egyáltalán nem volt kijelölve, így oda-vissza kölcsönös vádaskodások mentek az illetékes minisztériumok és hatóságok – de főleg a lakosok között állítólagos határsértések miatt, miután az ezeken a területeken élők nem igazán vették figyelembe a hivatalosnak mondott határokat és a szabad kereskedelem is gond nélkül folyt a szomszédok között. Bár 2005-ben, az akkori kormányok megegyeztek a teljes határszakasz kijelöléséről, a becsült 6 millió dolláros projektből végül nem lett túl sok minden, előrehaladás történt ugyan, de a teljes határ felmérésétől, kijelölésétől még ma is nagyon messze vagyunk.

A legnagyobb a probléma a szinte teljes egészében Malawival határos Keleti tartományban, ahol konkrétan a jelenlegi helyzet szerint alig lehet eldönteni ki az aki zambiai és ki az aki malawi állampolgár, hiszen ebben a régióban rendkívül összemosódtak a kulturális dolgok, a nevek is hasonlóak, az életmód is, sőt még a nyelv is, ráadásul bizonyos földek helyzete és tulajdonjoga is nehezen tisztázható. Mindenesetre egy pár nappal ezelőtti kereskedelmi konferencián a Keleti tartomány vezetője, Eularia Syamujaye elmondta, hogy a két ország jelenleg is dolgozik a határok megfelelő kijelölésén, amely nagyon sokat lendíthet a régió helyzetén és felgyorsíthatna hivatalos procedurákat is.

Örömhír volt ezen a konferencián egyébként az a bejelentés is, mely szerint már folyamatban van és jól áll a Chipata (a Keleti tartomány székhelye) és a malawi Mchinji (a hasonló nevű tartomány székhelye) közötti (egyébként már 25 éve tervezett) vasútvonal építése, amelynek segítségével létrejöhet végre a gyors és valódi közvetlen összeköttetés a mozambiki Nacala kikötője és Zambia között. Mindenesetre a határ problémája a helyi lakosságnak is elég komoly fejtörést okoz mostanában, az itt fekvő falvak között már elég komoly ellentétek feszülnek amiatt, hogy az emberek folyamatosan birtokháborítással vádolják egymást, pedig igazából csak az 1880-as években lefektetett jelzőpontok vannak rossz helyen, amelyek közül már sokat meg is rongáltak és erőszakkal eltávolítottak (malawi polgárok, mert ők érzik igazán vesztes heyzetben magukat).

A két ország földügyi minisztere (zambiai oldalról Gladys Lundwe, malawi részről Peter Mwanza) még július elején rövid bejárást tett a határvidéken, amely után megállapodtak a helyzet mielőbbi megoldásának felgyorsításában (ezt már hallottuk párszor az elmúlt években) és felszólították a lakosságot a nyugalomra. Érdekes jelenséggel is találkozott a bejáró bizottság útja során: a tartomány egyik határmenti területén a lakosok által megrongált és áthelyezett jelzőkövek miatt több zambiai és malawi falu a senki földjére került, azaz létrejött egy fehér folt Afrika térképén a két ország között. Alapvetően rendkívül érdekes dologról van szó, amely komoly kutatómunkát igényel mindkét fél részéről, de ez viszont egyáltalán nem afrikai sajátosság, Magyarországról sem kell messze utazni, ha pár méteren vitázó államokat akarunk találni.

Hozzászólások: