Szomáliföld mint aggresszor és elnyomó
Közzététel ideje | július 23, 2010 | 15 hozzászólás | GaceTillerro
A szomáliai helyzettel kapcsolatos legutóbbi poszt kapcsán felmerült Szomáliföld neve, mint követendő példa, de ha közelebbről megvizsgáljuk a helyzetet, egyértelművé válik, hogy ott sem igazán stabil a helyzet és az önjelölt országot szentnek és tökéletesnek nevezni is tévedés. A helyzet megértéséhez tisztában kell lennünk azzal, hogy a függetlenségének elismeréséért küzdő Szomáliföld és a Szomália részét képező, ám autónom Puntföld között évek óta területi konfliktus áll fenn, amely többször torkollott már komolyabb katonai összecsapásokba.
A területi konfliktusok által érintett területek a két “állam” határán fekvő Sool, Sanaag és Cayn tartományok, amelyeket mindkét fél egyaránt magáénak tulajdonít. Szomáliföld egyszerűen még a gyarmatosítás korabeli térképek és akkori közigazgatási határok, Puntföld pedig a területen élők családi kapcsolatai, tehát konkrétan az ott élők miatt érzi jogosnak követelését. A helyi lakosság körében is erős a megosztottság az ügyben, vannak, akik Szomáliföldhöz tartozónak érzik a három tartományt (ők vannak a legkevesebben), mások Puntfölddel gondolkodnak így, sokan pedig saját irányítást akarnak, akár tartományi szinten, vagy együttesen – teljesen független vagy valamiféle autonóm formában, politikai vezetéssel vagy törzsi irányítással, tehát a két most létező állam közé ékelődne egy harmadik (erre már volt példa, a 2007. július elején kikiáltott Maakhir állam, amely 2009 elején csatlakozott ismét Puntföldhöz).
Fontos kiemelni, hogy Szomáliföldet támogatóin kívül mindenki megszállónak és agresszornak tekinti ezeken a területeken Puntfölddel ellentétben, így a nagyjából Sanaag háromnegyedét és Sool egyharmadát megszállva tartó szomáliföldi katonákat megszállóknak tekintik, ellenük már több milícia is szerveződött, akik alapvetően nem Puntföldet támogatják, egyszerűen a megszállók ellen küzdenek. Sool szempontjából egyébként 2007 sorsfordító év volt, ekkor veszítette el Puntföld a tartományi főváros, Lasaamood (Laas Canood) felett az uralmat, miután helyi támogató klánok segítségével a szomáliföldi csapatok elfoglalták, azóta pedig csak romlott a helyzet Puntföld szempontjából. Sanaag tartomány fővárosát, Erigavot (Ceerigaabo) szintén nem utóbbiak ellenőrzik, talán legstabilabb Puntföld helyzete az aprócska, teljes egészében felügyelt Cayn-ban (amely konkrétan Buuhoodle városa körül létezik).
A szomáliföldi elnökválasztások során egyébként Soolban és Sanaagban elég jelentős volt a részvétel, de tapintható volt a feszültség is, több betiltott demonstráció és utcai konfliktusok jelezték a régió városaiban, hogy nem egészen olyan a hangulat, mint amilyennek a média igyekszik lefesteni. 2009 végén egyébként a három régió közösen irányító szervezeteket hozott létre klánok vezetőiből, családok öregjeiből, parlamentjük a Khussusi, kormányuk pedig a Hogaanka. 2010 több szempontból is fordulópont volt a “gonosz” szomáliföldi megszállók ellen küzdő helyiek számára, egyrészt ugyanis az idén szomáliföldi katonák erős etióp támogatással Cayn és Sool régióban is több akciót hajtottak végre ellenálló milíciák után kutatva, az áldozatok száma megközelíttte a száz főt és sok embernek el kellett hagynia otthonát – Etiópia egyébként elismerten ezzel “fizeti meg” a szabad szomáliföldi átjárás árát.
Másrészt pedig hírügynökségi beszámolók szerint új, minden eddiginél erősebb lázadó csapat emelkedett ki a három régió szakadárjai közül, a magát szimplán csak Sool, Sanaag és Cayn (SSC) szervezetnek nevező milícia az elmúlt hónapokban kemény harcot kezdett a betolakodók ellen, a Világélelmezési Szervezet (WHO) becslései szerint több ezer embernek kellett menekülnie a szomáliföldi katonák és milíciák valamint az SSC és támogatói közötti harcok miatt, főként Buuhoodle városa környékén és Sool tartomány Kalabaid területén. A helyi beszámolók szerint csak júliusban legalább egy tucat falunál/faluért robbantak ki meglepően véres harcok, amelyekben sajnos a civilekre senki sem vigyáz, így nem elég, hogy szélsőséges az időjárás, járványok törtek ki, még a napi élet is bizonytalanná vált.
Szomáliföld vezetése egyszerű bűnözőknek titulálja a lázadókat és Puntföldet hibáztatja a folyamatos harcok miatt, maga az új elnök, Mohamed Silanyo is kitért a helyzetre beiktatása előtt és után is. Ali Sabarey, az SSC szervezetének vezetője állítólagosan azt nyilatkozta, hogy céljuk a terület megtisztítása a megszállóktól és egy új, egységes Szomália megteremtése – mint ismert, Puntföld nem törekszik elszakadásra Szomáliától, csak mostani autónom státuszát szeretné megtartani, sőt, támogatást is nyújt a Mogadishuban vegetáló átmeneti kormánynak. Ez utóbbi miatt egyébként az al-Shabaab már többször megfenyegette Puntföldet és katonai lépések is történtek.
Bár a posztban nem tértem ki rá részletesen, semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni a területen létező rendkívül erős és szerteágazó családi kapcsolatokat, a különböző befolyásos klánokat, amelyek esetenként a régió sorsáról is döntenek, nem csoda, hogy a tartományok életét is a klánok irányítják – Puntföld életét is erősen meghatározzák. Akárhogy is, nem szabad semmit egyetlen oldalról vizsgálni, ugyanis nem létezik tisztán fekete vagy fehér, egyesek számára Szomáliföld egy stabil és demokratikus, igazságtalanul mellőzött “állam”, sok ezren azonban megszállóként, gyilkosként
tekintenek rá.
Hozzászólások:
15 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Szomáliföld mint aggresszor és elnyomó”
Szólj hozzá!
július 23rd, 2010 @ 21:39
Na, ennyire “stabil” ez a régió…
Amúgy meg:
“…sokan pedig saját irányítást akarnak… vagy TÖRZSI irányítással,…”
és
“…a tartományok életét is a klánok irányítják…”
- Ez a “törzsi” “irányítási” (???) forma úgy 2000- 5000 évvel ezelőtt még egész jól működhtett, esetleg a kőkorszakban.
De ma már lehetetlen így bármiféle szervezett államot létrehozni.
Így soha sem lesz vége a balhénak ott.
július 24th, 2010 @ 06:20
Bar-Lev:
Nem állítottam, hogy ott tökéletes lenne a helyzet. De messze jobbnak tűnik, mint Szomália többi részén. Ez a poszt arról ír, hogy ott milyen problémák vannak.
Problémák mindenhol vannak. Te megmosolygod az ottaniakat, mások meg a te problémáidon nevetnek. De ettől senkinek nem lesz jobb.
@ GaceTillerro:
Örülök, hogy ilyen érdekesnek látod a vitánkat
Jól érzem, hogy a posztod az ellen szól, hogy Szomáliföldet a rendezés kiindulópontjának tekintsük? Miért, ha szabad kérdeznem?
július 24th, 2010 @ 07:00
“…messze jobbnak tűnik, mint Szomália többi részén…”
- Na, igen.
A mindkettő egy igazi pokolkatlan, leszámítva, hogy az egyikben valamiféle választások voltak, van egy tehetetlen, erőtlen “kormány”, mely az etióp katonai támogatás nélkül valószínűleg egy hét alatt összeomlana, de kb. ennyi.
Hatékony államgépezet viszont nincs, a nép dögrováson, stb.
A másik (Szomália)… na, azt meg tudjuk.
“…megmosolygod az ottaniaka…”
- Nem mosolygok én ezen.
Tömeges dögrovásokon, szadista gyilkosok szabad tombolásán, elmebeteg kannibálok rémuralmán, esélytelen, haldokló népeken nem szoktam “mosolyogni”.
Egyszerűen csak elmondom, mi lenne az egyetlen hatékony megoldás Afrika nagy részének. De míg ultraliberális módon próbálja az euro- atlanti világ kezelni ezt a helyzetet, eleve kudarc minden próbálkozás.
“…ettől senkinek nem lesz jobb…”
- Ez nem is arról szól, hogy az én, vagy a te, vagy bárki meglátásaitól mi lesz jobb, vagy nem, hanem arról, hogy MIÉRT NEM TESZNEK SEMMIT AZOK, AKIKNEK LEHETŐSÉGE VOLNA ERRE.
Abban a 7 pontban az oldalgazda összefoglalta, hogy szerinte miért nem, ehhez írtam én a 8. pontot, és meggyőződésem, hogy Az a fő gond, amit én említettem.
***
Szerintem az oldalgazda nem szól semmi ellen, egyszerűen ugyanolyan irreálisnak tartja az elképzelésed, mint én, és még jó páran.
És valószínűleg ugyanazért, amiket én is leírtam erről.
július 24th, 2010 @ 16:55
@mig8: A poszt nem szólt igazából semmi ellen, csak megmutatni, hogy minden éremnek két oldala van…
Ami viszont tény, hogy bár Szomáliföld stabil és relatíve demokratikus “ország”, függetlenségének elismerése semmi jót nem jelentene a nagy Szomália számára, ahol köztudottan az al-Shabaab akkor szabadította el az igazi őrületet, amikor megjöttek az etióp megszállók…akik pedig Szomáliföld nagy szövetségesei. Továbbá az átmeneti kormánnyal sincsenek túl jóban, sem Puntfölddel, ráadásul katonailag képtelenek lennének bármiféle komoly lépést végrehajtani (még az SSC régiót is képtelenek lennének katonai erővel megtartani a helyi támogató milíciák nélkül).
Továbbá elég megnézni még a gyarmatosítás korabeli történelmük alakulását, az a csoda, hogy egységes Szomália tudott létezni ilyen sokáig (mondjuk az uralkodó rendszert ismerve ez nem is csoda)…
Viszont Bar-Levnek sincs igaza, mert Szomáliföldön nincs káosz, rend van és Siad Barre bukása óta az volt, a máshol tomboló polgárháború ellenére – és ez nem az etiópok érdeme. Sőt, a klánok és törzsek hatalmát sem kell kifigurázni, kedves Lev, mert az etnikumok és családok hatalma sehol sem annyira érezhető, mint Afrikában.
július 24th, 2010 @ 17:58
@Bar-Lev:
Olyan nincs, hogy csak egy megoldás legyen. Legfeljebb olyan, hogy hagyjuk elkanászodni az ellenfelet és a gyors megoldáshoz már csak egyetlen választásunk marad. De ahhoz az kell, hogy az ellenfél minimum egy diktátor legyen.
@GaceTillerro:
Abban igazad van, hogy mindennek két oldala van. Ezt nem is vitatom. Csak azt javaslom, hogy ki kellene használni Szomáliföld viszonylagos stabilitását.
Én innen, a gép elől alapvetően kétféle megoldást látok. 1) Elismerni Szomáliföld függetlenségét és ezzel Szomália egy részét kivonni a konfliktuszónából. Persze ekkor nekik is kompromisszumokat kellene kötniük, pl a Puntföldhöz tartozni akaró részek tekintetében. 2) Elismerni Szomáliföld kormányának legitimitását és innen kiindulólag COIN műveletek keretében rendezni a konfliktust Szomália egészében.
De alapvetően a térség számos konfliktus lehetőségét hordozza magában. Ennek oka pedig az egykori gyarmatosítók által meghúzott határok, pontosabban hogy azokat sérthetetlennek tartják a hatalmak.
A klánokat és a törzseket én se tartanám lebecsülendőnek. Olyan környezetben, ahol nincs erős központi hatalom, nincs szociális védőháló, ez a csoportszervezet jelenti a biztonságot.
július 24th, 2010 @ 18:52
“…a klánok és törzsek hatalmát sem kell kifigurázni, kedves Lev, mert az etnikumok és családok hatalma sehol sem annyira érezhető, mint Afrikában…”
- Nem gúnyolódtam a jelenségen.
Amit mondtam, azt pontosan úgy is gondoltam.
A “törzsi” és “klán” irányítások az általam megjelölt időpontok óta alkalmatlanok bármiféle hatékony államgépezet kialakítására.
július 24th, 2010 @ 18:56
Egyébként, a “Bar – Lev” az egy családnév (nem az enyém, ezt csak nicknameként választottam, bizonyos szempontok miatt).
Így, a “Lev” nem a név kersztnév összetevője,
július 24th, 2010 @ 19:07
mig8:
“…innen kiindulólag COIN műveletek keretében rendezni a konfliktust…”
- Nem lehetne.
Ez ugyanis, nem kiindulópont függő, hanem politikai akarat függvénye.
Ha a civilizált országok vezérpolitikusai többségében nem ultraliberális megtévedtek lennének, az egész szomáliai balhát már régen rövidre lehetett volna zárni, a megfelelő erő kihelyezésével, és bevetésével.
Csak, ahogy említettem, ehhez egyrészt, az egész területnek neki kellene menni, nem csak egy- két, vagy, mikor mennyi kritikus célpontnak.
Mert hogy, az egész terület “kritikus célpont”.
Másrészt, 17. századi hadviselési módszerek kellnének, nem ilyen- olyan terror- és lázadóellenes akciók.
“…ahol nincs erős központi hatalom, nincs szociális védőháló, ez a csoportszervezet jelenti a biztonságot…”
1. Pont ez a “törzsi irányítás” az egyik legfőbb kerékkötője bármiféle központi hatalom, így, bármiféle állam, hatékony államgépezet kialakulásának, így, ez az érv tökéletesen hibás.
2. Ez a fajta “törzsi biztonság” tudjuk, mit jelent.
És amit az jelent, na, az maximum egy majomember szintjén lehet “biztonság”.
Nézzük már meg, miféle “biztonság” van a törzsi területeken, bárhol a világon… Afganisztán, Pakisztán egyes területei, Afrika jelentős része, stb…
Ez nektek biztonság?
Ne vicceljetek már…
július 25th, 2010 @ 06:20
Basszus. Megnéztem az első térkép alatti weboldalt. Ugyan nem volt semmi lényeges tartalom rajta, csak reklámok, de azok ilyenek:
Vérre éhezel?
Vámpír farkasember ellen – minden idők legvéresebb harca!
Kalandos akció
Merülj a keleti harcok 3D világába!
Online Játék:BattleKnight
Van elég bátorságod? Játssz most ingyen velünk!
Egyébként Puntland hivatalos weboldala: http://www.puntlandgovt.com/
július 25th, 2010 @ 10:50
@Bar-Lev:
COIN. Akkor legfeljebb nem értünk egyet. Mert szerintem meg igen. És erre van minta is: Omán, Malajzia, Kenya (!) – csak néhány eset.
Az egész terület alatt Afrikát érted? Hm, nem tudom mit szólnának ehhez a sikeres afrikai országok? Líbia, Egyiptom, Etiópia, Dzsibuti, Kenya, Dél-Afrika, Tunézia, Marokkó, e blogon még találsz párat? Szerintem te sem gondolod komolyan.
Vagy ha igen, akkor sajnálom, hogy csak a militáns megoldási módokat ismered.
Hadviselési mód. Van egy rossz hírem: az afrikaiak többsége nem győzhető le 17. századi módon, mivel ők is fejlődtek és nagyon hatékony harcmodoruk lett azóta. Brutális – de hatékony.
Törzsi irányítás. Ismét csak nem értünk egyet. Ha valóban olyan nagy kerékkötője lenne, akkor nem lehetnének sikeres országok Afrikában.
Biztonság. Speciel Pakisztánban van. De nem biztos, hogy neked – fehér embernek – lenne. Afganisztánban is volt a tálibok alatt. Most nincs, de csak azért mert nincs igazodási pont.
De ha már itt tartunk, van még a világnak számos pontja, ahol a közbiztonság nem erős oldal, de mindez csak nézőpont kérdése. A hollandok sokszor gondolják pl azt, hogy Mo. már a vadkelet.
július 25th, 2010 @ 12:38
mig8:
“…COIN. Akkor legfeljebb nem értünk egyet…”
- Hát, nagyon nem.
Érdekelne (és nem csak engem), mivel indokolod, hogy szerinted ez kiindulópont lehetne.
Én leírtam, miért NEM.
Szóval?
“…van minta is…”
- Részeredményeket produkáltak ugyan ezek az országok, de az iszlámnáci terroorveszély szempontjából mindez, amit produkáltak, kizárólag gyenge tüneti kezelés.
Malayziában az utolsó igazán eredményes terrorellenes akciót 1911- ben hajtotta végre John J. Pershing amerikai tábornok.
Nézz utána, hogyan, és mi volt az eredmény.
Aztán, hasonlíts össze azzal, ami most van.
Nem lesz több kérdésed erről, szerintem.
“…Az egész terület alatt Afrikát érted…?…”
- Nem, itt most cak Szomáliáról van szó.
“…sikeres afrikai országok? Líbia, Egyiptom, Etiópia, Dzsibuti, Kenya, Dél-Afrika, Tunézia, Marokkó…”
- Sikeres?
Ne viccelj… ha az siker, hogy van egyáltalán infrastruktúra, szervezett vagy kevsbé szervezett, de állami lét, és nem irtja a lakoság saját magát… akkor ezek tényleg “sikeresek”.
Amúgy meg, az általad felsorolt országokban: hatalmas csecsemőhalandóság, tömeges analfabetizmus, alacsony várható élettartam, különféle elborult diktatúrák, egyre elborultabb lakoság, teljesen nyílt iszlámnáci aktivitás, stb.
Egyiptomban az iszlamista hatalpmátvétel veszélye pl. nyílt vszély, Mubarak halála után megtörténhet (Muslim Brotherhood és társbandái).
Kasadi egy elmebeteg, totál agyhalott diktátor (szerencse, hogy legalább nem szadista, ott már ez is valami).
Dél Afrika…
- Viccelsz????
Mennyi cikk van arról, hogy RSA mekkora bajban van, mennyire tönkrement a néger hatalomátvétel óta, a létező összes szempontból?
“…csak a militáns megoldási módokat ismered…”
- Tetszik vagy nem, vannak helyzetek, ahol nincs választás.
A szomáliai pl. pont ilyen.
“…az afrikaiak többsége nem győzhető le 17. századi módon…”
- De igen.
Ezek szerint, nem tudod, mire célzok ezzel. De leírni nem fogom, mert azért lehet, hogy kivágna az oldalgazda. De tanulmányozd az 1600- as évek hadviselési módszereit Európában, vagy a lendő gyarmatokon.
“…mivel ők is fejlődtek és nagyon hatékony harcmodoruk lett azóta…”
- Egy korszerű, jól irányított hadsereggel szemben semmi esélyük nem lenne (ne gyere Mogadishuval, azt már ezerszer leírtam itt is… az kitűnő példa volt, hogyan NEM szabad egy ilyen hadműveletbe belemenni).
“…Törzsi irányítás…Ha valóban olyan nagy kerékkötője lenne, akkor nem lehetnének sikeres országok Afrikában…”
- Jó.
A mondat első feléből nem következik a második.
1. Mi köze van a RELATÍVE sikeres afrikai országoknak a törzsi irányításhoz?
2. Sorolj nekem fel olyan “sikeres” afrikai országokat, ahol valamiféle törzsi irányítás a főhatalom (segítek: egy ilyen sincs).
3. Vedd figyelembe az ellenpéldákat, amiket pár mondatban felsoroltam: melyek röviden bemutatják, mit művel, és mire “képes” a “törzsi irányítás” bárhol a világon.
“…Biztonság. Speciel Pakisztánban van…”
- Frászt.
Ha ilyet mondasz, egyszerűen nem vagy tisztában a tényekkel.
Miféle biztonság az olyan, ahol különféle elborult bandák irtják egymást, vagy, bárkit, aki az útjukba kerül?
Miféle biztonság, amikor egy országban (Pakisztán) naponta történnek tömeges- és szóló gyilkoságok, és NAPONTA több alkalommal?
És, ezek kétségkívül az iszlámnácik művei, akik, mint tudjuk, vagy a deonbandi iskola hívei (nézz utána, mi ez, nagyon fontos), vagy, a “törzsi területekről” átszivárgott, céltalan emreölésre szomjazó pszichopaták?
“…Biztonság…Afganisztánban is volt a tálibok alatt…”
- Nem akarlak megsérteni, de gőzöd nincs, miről beszélsz.
Afganisztánban egy narkó- és emberkereskedő, tömeggyilkos, elmebetegekből álló gyökér banda öldöste halomra a saját lakosságát, melynek uralma amúgy is csak a nagyobb “városokra” terjedt ki.
Az összes többi területen igazi törzsi anarchia uralkodott akkor is.
Ez neked biztonság?
Ne idegelj!!!
“…De ha már itt tartunk, van még a világnak számos pontja, ahol a közbiztonság nem erős oldal…”
- Kétségtelen, de most nem viszonyítgatunk, és kizárólag az afrikai és közép- ázsiai sz***rfészkekről beszélünk.
Ne kanyarodjunk el az amúgy értelmetlen, és ostoba relativizálás felé.
július 25th, 2010 @ 12:44
Javítás:
“…Kasadi egy elmebeteg…”
KADAFI, természetesen.
július 25th, 2010 @ 18:54
Szomaliland célja mi?, a korábbi Brit-Szomália területi egységének visszaállítása, vagy teljes Szomália egyesítése? Mert, ha csak az előbbi, akkor az északi SSC-ért folytatott vérontást tényleg meg lehetne oldani Szomaliland függetlenségének nagyhatalmak általi elismerésével (ahogyan mig8 írta fentebb, kompromisszumokkal), viszont a déli radikális iszlamistákat valakinek egyszer meg tényleg le kell győzni (ezt meg Bar-Lev mondja). Így némiképp az jön le, hogy elbeszéltek egymás mellett.
július 25th, 2010 @ 20:33
@Bar-Lev:
“..az általad felsorolt országokban: hatalmas csecsemőhalandóság, tömeges analfabetizmus, alacsony várható élettartam, különféle elborult diktatúrák, egyre elborultabb lakoság, teljesen nyílt iszlámnáci aktivitás, stb.” – Szerintem tedd félre kicsit a történelemkönyveket, mert a világ már továbbhaladt, olyan országokat degradálsz hihetetlen mélységbe, amelyek közül van, amelyik már példakép lehetne Magyarország számára…
A törzsi irányítást meg félreérted (talán a megfogalmazás sem szerencsés), itt most nem valamiféle falusi törzsi vezető elnökségére kell gondolni, hanem a nemzetségek, nagy családok, különböző etnikumok politikai hatalmára. És ebből nem fogok példákat írni, mert tudsz Te is.
@Balazs: Szomáliföld sosem akart egységes Szomáliát, most sem akar, a szélsőségeseket délen pedig valószínűleg Afrika saját maga fogja megoldani, miután a nemzetközi politikában jelenleg ez nem prioritás.
július 27th, 2010 @ 13:18
Ha Szomáliföld valóban ki akar lépni Szomáliából, akkor tegye meg. De persze ehhez a szükséges kompromisszumokat kösse is meg. Máris csökkentettük a zóna méretét.
Ahogy elnézem, a maradék terület számára is megoldást jelenthetne a “darabolódás”. Puntföldön más jellegű a probléma, mint tőle délre. Másfajta megoldást is kellene találni.
Persze jó kérdés az is, hogy ha Szomália megindul a felbomlás útján, akkor vajon mit lépnek a szomszédai? Nyílván attól fél a nemzetközi közönség is, hogy ezzel példát teremt és megindul minimum néhány afrikai ország felbomlása, amivel eszkalálódik a helyzet.