Afrika nem szereti magát: tovább ég az idegengyűlölet lángja

Közzététel ideje | július 14, 2010 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

Anno a dél-afrikai labdarúgó világbajnokság előtt a média és a közvélemény egyaránt a biztonsági kockázatok, a külföldi turistákra és szurkolókra leselkedő esetleges veszélyek miatt aggódott, de szerencsére a rendezvény kisebb-nagyobb problémákkal ugyan, de rendben és békében zajlott le. Sőt, azt is lehet mondani, hogy az amúgy eléggé megosztott Dél-afrikai Köztársaságba egységesítő érzelmeket is hozott a torna, de már a torna előtt felütötte a fejét az a kósza pletyka, amely júniusban és júliusban tovább erősödött: eszerint a vébé után a fiatalokból álló bandák minden külföldit meg fognak támadni, hogy ezzel kényszerítsék az ország elhagyására őket.

Persze itt most nem az egy-két héttel “túltartozkodó” és kiránduló új-zélandi turistát kellett főleg érteni, azokat kellett érteni a fenyegetés címzettjei alatt, akik meg is értették, hogy nekik szól az üzenet. Az afrikai bevándorlókról van szó, köztük is a legnagyobb létszámban jelen lévő zimbabwei és mozambiki embereket, akiket már a múltban is a legtöbb ilyen jellegű attrocitás ért és akiknek a helyzete most, a világbajnokság befejeződésével, így a munkaerőpiac és egyáltalán a gazdasági élénkülés lassulása után még rosszabbra fordult. Anno ugyanis 2-3 éve, főleg az építőiparban döbbenetes munkaerő – felszívó erő jött létre, amelynek hasznát látták a bevándorlók (jöttek is bőven) és a bandák jelentős részét adó munkanélküli fiatalok is.

A nagy hajtás azonban most már lecsengett, így ismét egyre élénkebbé válhattak azok a hangok, melyek szerint a vendégmunkások és bevándorlók ellopják a dél-afrikai lakosság munkáját és ezért távozniuk kell. Csak ezen a héten több tucat idegenellenes támadás történt szerte az országban, egyes helyeken zimbabweiek üzleteit támadták meg, máshol munkásszállásokon robbant ki verekedés és volt ahol több mint száz bevándorló menekült rendőrörsökre a holmijával, miután fenyegetések és támadások érték őket. De már múlt héten, még a világbajnokság alatt egyre több hír jelent meg a helyi médiában, amely zimbabwe felé menekülő családokról számolt be, és a helyzet azóta csak durvább lett.

Az elmúlt napokban a beitbridge-i határátkelőnél hatalmas sorok kígyóztak zimbabwe irányába, bútorokkal, háztartási eszközökkel púposan megrakott teherautók és családok igyekeztek elhagyni a Dél-afrikai Köztársaságot, pedig semmi sem vár rájuk ott: egy korábbi Mugabe-intézkedésnek köszönhetően már a családtagjaiknál sem lesz könnyű meghúzni magukat (ez volt a Murambatsvina-projekt), pedig akkor még odáig el sem jutottak. A Harare és Bulawayo felé tartó utak mentén rengeteg ember stoppol, várva azt a jótevőt, aki elviszi őket úticéljukhoz, ahol ugyan életkörülményeik jelentősen rosszabbak lesznek, de mégis…talán békében élhetnek egy darabig. Ugyanis a visszatérők szinte egyike sem tervez sokáig “otthon”, a dél-afrikai körülmények jobbra fordulásával és a feszültségek csökkenésével mindannyian szeretnének visszatérni.

Azonban még kár népvándorlásról beszélni, ahogy néhányan már ezzel riogatnak, még nem jelentős a távozó zimbabweiek száma (meglepő módon rájuk gyakorolta a legnagyobb hatást a fenyegetés), sokan pedig csak az értékesebb holmikat, bútorokat küldik haza, a konkrét távozással megvárva az esetleg bekövetkező erőszakhullámot. Az egyik, migrációval foglalkozó szervezet hétvégén készített felmérésében a megkérdezett (és hazatérő) zimbabweiek több mint 90%-a a fenyegetések miatt hagyja el a Dél-afrikai Köztársaságot, és 10%-uk már élt is át ilyen támadást. Mindenesetre a dél-afrikai kormány és a hatóságok már többször kijelentették, hogy mindent megtesznek a biztonság garantálására és senkinek sincs semmi félnivalója az országban. Ennek bizonyítására a rendőrség az elmúlt napokban több rajtaütést és razziát hajtott végre a zimbabwei közösségek lakóhelyein, meglepetésszerűen fellépve az esetleges idegenellenes erők ellen.

Hozzászólások: