Botswanai demokrácia: páros lábbal tapossák a busmanok jogait

Közzététel ideje | július 8, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Több mint egy éve már beszámoltam a botswanai kormány és a Botswanában élő busmanok között folyó “háborúról”, de sajnos az akkori poszt végén megütött pozitív hangvételű reménykedésből nem lett semmi, idén márciusban ugyanis nyolcadik évébe lépett az a szomorú tény, mely szerint a Központi Kalahári Vadvédelmi Területen (Central Kalahari Game Reserve) élő busmanoknak nincs megfelelő hozzáférésük ivóvízhez, ugyanis a kilencvenes években kezdődött erőszakos kitelepítési politika egyik lépéseként a botswanai kormány 2002-ben lezárt egy olyan kutat (ez volt a Mothomelo), amely sok száz busman család napi ivóvízellátásának alapfeltétele volt, ezzel is megpróbálva elüldözni őket ősi földjükről.

Ez, az ország középső részén, az Okavango deltájától délre fekvő hatalmas terület a természeti csodáiról híres Botswana egyik legfontosabb “árucikke”, így nem meglepő, hogy ez az ügy nem kap túl nagy médianyilvánosságot, egy-két elvakult szervezettől eltekintve senki sem fogalkozik vele. Mint ahogy a tavalyi posztban is írtam, végül hosszadalmas bírósági procedúra után a busmanok pert nyertek az állammal szemben 2006-ban, azóta sem történt semmi változás, a korábban kitelepített, majd visszatérő családokat a kormány minden lehetséges úton megpróbálta és megpróbálja azóta is ellehetetleníteni, vadászati jogukat vonja kétségbe (pedig ezt a Legfelsőbb Bíróság is megtiltotta a hatóságoknak), vagy például továbbra sem engedélyezi saját kutak fúrását vagy a már korábban meglévők újramegnyitását, ezzel pedig halálra ítélve az ezen a területen napjainkban élő, hagyományát feledni nem akaró 3-4 ezer busmant.

Miközben tehát a bíróság által jóváhagyott alkotmányos joguknak megfelelően élni próbálnak a területen, kénytelenek több száz kilométeres túrákat tenni vízért, mialatt a területükön a Gem Diamonds gyémántot termel ki, a kormány pedig egy hatalmas szafariházat hozott létre saját medencével, továbbá az élővilág segítéséért kutakat fúrt az állatok számára. Az ENSZ különmegbízottja hiába fedte meg a botswanai kormányt több ízben már a busmanokkal szemben tanúsított bánásmódjáért, most 2010-ben is ott tartunk, hogy a vízhiány súlyos problémát jelent ennek a pár ezer embernek. És ezzel pedig a kormány eléri azt, amit szeretne, a korábban kitelepített busmanok (erről a korábbi posztban már bővebben írtam) még vissza nem tért része már nem is fontolgatja azt, a súlyos vízhiány miatt, az itt élők közül pedig sokan fontolgatják, hogy távoznak.

Az ügyüket évek óta segítő szervezet, a Survivor International ezért ismét felkarolta az ügyet és beperelte az államot a busmanok nevében, hogy lehetőséget szerezzen egy kút lérehozására vagy egy korábbi megnyitására. És ahogy a szervezet vezetője, Stephen Corry tökéletesen megfogalmazta helyettem is: “Milyen demokrácia az, amely legősibb lakóitól megtagadja az ivóvízhez való jogot?” Az újabb per első meghallgatására június 9.-én került sor Lobatséban, és csak reménykedni lehet benne, hogy a Legfelsőbb Bíróság ezúttal is a busmanok javára dönt, akik addig azonban kénytelenek lesznek továbbra is a Vadvédelmi Területen kívülre vándorolni rendszeresen ivóvízért (beszámolók szeirnt eddig már legalább egy busman halt meg a kiszáradástól).

Ahogy az ügy kapcsán megkérdezett busmanok is rávilágítottak, a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy míg az állatok és a turisták ihatnak vizet a fúrt kutakból, addig őket, mint állampolgárokat ettől eltiltják gazdasági érdekek miatt. Ami egyébként meglepő az ügyben, az a tény, hogy a kormány elismeri, azért zárta le a Mothomelo kutat, mert nem akarja, hogy a busmanok a területen éljenek, ugyanis ezzel veszélyeztetnék a vadon élő állatok életét (!?). A vízhiányból adódó problémákért is magát a busman közösséget teszi felelőssé továbbra is, hiszen a területen kívül lakótelepeket (pl. New Xade) hoztak létre számukra, ahova bármikor mehetnek és ahol korlátlan hozzáférésük lenne ivóvízhez. Persze az ebből a szép közleményből nem derül ki, hogy ezeken a telepeken konkrétan el lehet temetni a busman kultúrát, ugyanis egy ilyen nép fiait négy fal közé, a kapitalizmusba kényszeríteni pusztító hatású.

Hamarosan majd jön tehát az újabb ítélet (a friss információk szerint azonban erre várni kell még), és ezúttal talán a busmanok végre megkapják a lehetőséget, hogy normálisan élhessenek, közel két évtizednyi küzdelem és szenvedés után.  Persze, ez csak egy álom, a valóságban sorsuk megpecsételődött.

Hozzászólások: