PARECO: már több mint 10 éve harcolnak ők is

Közzététel ideje | június 28, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Folytatva a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő kisebb-nagyobb milíciák bemutatását, a mai posztban egy rendkívül érdekes felépítéssel és múlttal rendelkező, általában eléggé aktív, ám ennek ellenére mégis alig ismert szervezetről, a Kongói Ellenálló Hazafiak Szövetségéről (PARECO) lesz szó. Ahhoz, hogy megértsük múltját és felépítését, mindenképpen beszélnünk kell ismét a Mai Mai-ról, amely tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, olyan különféle milíciákat illetnek ezzel a névvel, amelyeknek van egy közös vonásuk, valamilyen helyi közösség/cél érdekében lépnek fel, lehetnek ezek törzsi tanácsok, különböző etnikumok, radikális bűnözői bandák vagy hadurak, tehát a Mai Mai nem egy egységes szervezetet takar.

Alapvetően a Mai Mai alacsony intenzitású, egy bizonyos régióra koncentráló, jobbára helyi harcot vív (később a jelentősebbeket külön posztban be is mutatom), kevés, képzetlen emberrel, ezért többségük eléggé inaktív csoport. A szervezetek zöme az 1998 és 2003 között zajlott brutális polgárháborúban jött létre, a harcok kezdetére tehető annak a Mai Mai-nak a létrejötte is, amely rövidesen regionális politikai erővé kívánt válni, ezért a vezetés által lekicsinylőnek tartott “Mai Mai” helyett egy elfogadható, különleges nevet választottak, így jött létre a PARECO.

A szinte kizárólag a kelet-kongói Észak-Kivuban (Masisi és Lubero környékén) tevékenykedő csoport alapvető célkitűzése kezdetben a területeik megvédése volt a háború során a határon átlépő ruandai hadsereggel és minden más ellenséggel szemben, amely zömmel tuszi csoportokat, például a későbbiekben Laurent Nkunda CNDP-jét jelentette – ugyanez a cél motiválta ekkoriban a többi Mai Mai-t is. Hivatalosan persze ők is a béke élharcosaiként állították be magukat, ami azért is elképzelhetetlen, ugyanis a PARECO rendkívül gyorsan szövetségre lépett a hírhedt Ruandai Demokratikus Felszabadítási Erőkkel (FDLR) és több Mai Mai csoporttal (főleg a Mai Mai Mongol nevű, pár száz fős hevenyészett csapat a nagy “barát”) és 2003-tól kezdve erőszakot szabadítottak el Észak-Kivuban, ami egyébként nem volt szokatlan a háború után “munka nélkül” maradt Mai Mai-ok között.

Bár magát a legtöbb Mai Mai politikai szárnyaként hirdette és hirdeti, gyorsan kiderült, hogy a PARECO egy helyi szerveződésből kifejlődött önös célokért harcoló lázadó szervezet, amely akkor került fel igazán a politikai térképre, amikor 2006-ban létrejött Laurent Nkunda tuszi CNDP-je, amely kíméletlen harcot kezdett a hutuk ellen. A kongói reguláris hadsereg és a CNDP közötti harcban akkoriban az FDLR és a PARECO is a kormányt támogatta (nem hivatalosan persze, mert az alapeszméikkel nem férne össze egy “elnyomó” hatalom támogatása), mily furcsa fintora tehát a sorsnak, hogy most ezek a szervezetek a legfőbb ellenségei a hadseregnek.

A legdurvább becslések szerint is maximum 1000, képzetlen katonával rendelkező PARECO a CNDP 2009-es térdre kényszerítése (mint emlékezhetünk a szervezet jelentős részét a hadseregbe integrálták, többen egy új frakciót hoztak létre, mások pedig kisebb szervezetekhez csatlakoztak – lásd FPLC-poszt) után került igazán érdekes helyzetbe, hiszen eltűnt a fő ellenfél, így nem csoda, hogy 2009-ben a PARECO már egy bűnözői csoport szintjére süllyedt, a civil lakosságok ellen hajtott végre brutális akciókat, hírügynökségek többször is beszámoltak róla, hogy a szervezet állt észak-kivui falvak felgyújtása, emberek elüldözése és meggyilkolása mögött.

Aki ekkor még mindig nem hitte el, azok számára már mindenképpen nyilvánvalóvá vált a tény, hogy a PARECO nem más, mint tolvajok, gyilkosok és bűnözők csoportja, amely a szokásos recept szerint politikai álarc mögé akarja bújtatni iszonytató ténykedését. Mindenesetre a hadsereg figyelme ekkor már (a CNDP felszámolása után) a kisebb milíciák, így az FDLR és a többi, pár száz fős csoport ellen fordult, az ENSZ misszió (MONUC) jelentős katonai támogatásával megindult tehát a hadjárat, és ez arra kényszerítette ezeket a csoportokat, hogy ismét szövetségre lépjenek – így történt, hogy a PARECO 2009-től kezdve az FDLR-el szorosan együttműködve létezik és harcol. Több jelentős támadás is köthető a szövetség nevéhez, 2009-ben több falu (pl. Misau, Kisheguru) megtámadása, és több tucat katona meggyilkolása írható a számlájukra.

A szervezettel 2009-ben több változás is történt, addigi vezetőjük, Sikuli Lafontaine júniusban hivatalosan is kilépett a PARECO-ból és megalapította saját csoportját, a Hazafias Front a Változásért (FPC) szervezetet, bár a PARECO nem hivatalosan már hónapokkal korábban kettészakadt egy hutu és egy hunde szárnyra. Később újabb fordulat jött a történetben, ugyanis az egykor több ezer fős PARECO harcosainak egy jelentős részét – Lafontaine közreműködésének köszönhetően – beintegrálták a reguláris hadseregbe, így mára a PARECO nem maradt más, mint egy, az FDLR mellett, azzal szorosan együtt harcoló, apró bűnözői csoport.

Hozzászólások: