Szegény embert még az ág is húzza: Lesotho nagy bajban lehet

Közzététel ideje | június 26, 2010 | 6 hozzászólás | GaceTillerro

Elég aggasztónak tűnik az az elmúlt években, hangsúlyosan az afrikai kontinensen tapasztalható, látható tendencia, amely konkrétan egyre több és több ember élelmiszerbiztonságának összeomlását jelenti, évről-évre nő a segélyekre, adományokra váró emberek száma, gondoljunk csak például a szinte teljes lakosságával éhező Nigerre, az ingatag lábakon álló csádi helyzetre, de sajnos délebbre sem jobb a helyzet. Június elején jelentette be a lesothoi kormány, hogy hivatalosan is vészhelyzet van az országban az egyre több és több éhező polgár miatt, amit hihetetlen szárazság és a rossz termés okoz, ami amúgy ismerve Lesotho földrajzi elhelyezkedését, akár intő jel is lehet a klímaváltozásról gondolkodóknak (az ország majdnem teljes egészében 1800 méteres magasság felett fekszik egy fennsíkon).

A nagyjából két milliós országban fél millió embernek van szüksége segítségre a mindennapi betevő előteremtéséhez, ráadásul pont az amúgy is legrosszabb helyzetben lévő társadalmi csoportok az érintettek – a gazdálkodók, a mélyszegénységben nyomorgók, az árvák, és az AIDS/HIV betegek (minden ötödik ember fertőzött HIV-vel). Jómagam is tisztán emlékszem, 2007-ben és 2008-ban is az ország történelmének legsúlyosabb szárazságáról szóltak a hírek, erre pedig itt van 2010, amely tényleg történelmi szárazságot hozott, a várható termés közel felét teljesen elpusztította, abban az országban, ahol legalább 350 ezer tonna gabonára lenne szükség a legutolsó betakarítás alkalmával betakarított nagyjából 72 ezer tonnával szemben. A helyzetet még jobban súlyosbítja, hogy az egész dél-afrikai régióban jelentősen kisebb termés volt/várható, így logikus módon az élelmiszerárak is megugrottak,
nem csoda tehát, hogy az ENSZ is krízisről és azonnali segítség szükségességéről beszél.

De ami mégis a legsajnálatosabb az egészben, az a tény, hogy a jövőben már nem várható a helyzet javulása, az időjárási viszonyok változása egyértelműen abba az irányba mutat, hogy az amúgy sem túl sok megművelhető földdel rendelkező Lesothoban 10% alá csökkenhet jelentősen a termékeny földek aránya. Statisztikák szerint 1980-ban az ország saját szükségletének 80%-át képes volt megtermelni, és ahogy fentebb is olvasható volt, ez az arány mára alig haladja meg a 20%-ot és az okok között főleg időjárási, környezeti tényezőket találunk. Az ENSZ álláspontja szerint egyébként ezt a helyzetet komoly beavatkozással mégis meg lehetne változtatni, olyan mezőgazdasági fejlesztésekkel, oktatásokkal és új lehetőségek feltárásával, amelyek képesek lennének a lesothoi mezőgazdaságot alkalmazkodóvá tenni a változó körülményekhez.

Persze, többnyire csak elvek és elméletek léteznek, valószínűleg ez is csak egy marad a sok megvalósítatlan, csak szóban létező ENSZ célkitűzésből. Lesotho ezzel pedig csak egyre mélyebbre kerül a nyomorban, a munkanélküliség már 2009-ben is majdnem meghaladta a 30%-ot, azóta pedig – köszönhetően a textilipart érintő változásoknak – tovább emelkedett. Ugyanez a helyzet az AIDS/HIV arányával a lakosságon belül, az arány lassan megközelíti a 25%-ot, a születéskor várható élettartam már sem a férfiak sem a nők esetében nem éri el a 40 évet (!!!). A nemzetközi gazdasági válság miatt a külföldről érkező források is csökkentek, a tavaly kitűzött idei 3%-os növekedési cél mára már 0.6%-ra csökkent, de valószínűsíthető, hogy semmiféle növekedést nem fog produkálni az ország, ami sokkoló lehet a korábbi évek elég stabil növekedési mutatói után.

Kissé ellentmondásos módon a fentiekkel szemben, a Nemzetközi Valutaalap a távolabbi időszakra már nagyon pozitív képet fest az ország elé, 2015-re közel 13%-os gazdasági növekedést prognosztizálnak – bár nem tudjuk, milyen mutatók és milyen gazdasági körülmények alapján számoltak – és a szervezet szerint, ha a lesothoi kormány végrehajtja kitűzött kemény reformjait, akkor már jóval előbb bekövetkezhet a növekedési pálya. Ez azonban valószínűleg nem vigasztalja azt a sok tízezer embert, akik számára még a napi egy étkezés megszervezése is óriási gondot okoz, és ezért mi, akik szerencsésebbek vagyunk, tényleg becsüljük meg azt, amink van.

Hozzászólások: