Újabb választási hétvége Afrikában: fókuszban Guinea

Közzététel ideje | június 25, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Az elkövetkező három nap sorsdöntő lehet három afrikai országban (vagy hivatalosan csak kettőben) is a jövő szempontjából, elsőként 26.-án Szomáliföld lakói járulnak az urnák elé, ahol főleg a függetlenség külföldi elismerése jelenti a legsúlyosabb frusztrációt és kampánytémát, de 28.-án Burundiban is elnökválasztás lesz, de itt viszont tényleg a béke és a demokratikus fejlődés forog kockán. A május végén történt helyi választásokat az ellenzék totális csalásnak minősítette és ezért kisebb-nagyobb politikai hercehurca után végül az összes ellenzéki párt és mozgalom visszalépett a választásoktól, így a mostani elnök Pierre Nkurunziza maradt az egyedüli elnökjelölt, ezzel konkrétan viccet csinálva az egész voksolás hitelességéből.

Ezt még csak tetézik az erőszakos cselekmények országszerte, gránátdobálások és a csúcs az a szerdán tett ellenzéki nyilatkozat, amelyben Alexis Sinduhije, a Mozgalom a Szolidaritásért és Demokráciáért párt vezetője jelentette ki, hogy akár fegyveres harc árán is megakadályozzák, hogy egy törvénytelen vezetés tússzá tegye Burundi több millió lakosát.

De eme két választás között is lesz egy igazán érdekes voksolás, 27.-én ugyanis annak a Guineának a polgárai járulhatnak urna elé, hogy elnököt válasszanak, amely 1958-as függetlenné válása óta valószínűleg az első tisztességes és demokratikus döntésére készülhet, ráadásul a 24 jelölt között egyetlen katonai vezető nincs, ez pedig így már tényleg példa nélküli. Tavaly decemberben – sőt még az idei év elején – sem gondolta volna senki, hogy ez egyszer valósággá válhat, de először lelőtték a katonai diktatúrát építő, Moussa Dadis “A nép gyermeke” Camarát, aki aztán a hatalmat egészségi állapotában megrogyva katonatársának, jóbarátjának, Sekouba Konaténak adta át.

Ő pedig gyorsan nyilvánvalóvá tette céljait: demokratikus elnökválasztás, amelyen egyetlen katonai személy, köztük maga sem indulhat. Ahogy ő nyilatkozta, “a hadsereg most megmutatja, hogy képes lemondani a hatalomról”, erre pedig nagy szükség is van, ugyanis az országot megviselte a közel 18 hónapnyi hatalmi harc és katonai diktatúra, így most a legfontosabb feladat az új elnök számára az állam státuszának és a néphez való viszonyának a helyreállítása, miközben valamit kezdeni kell a Guinea ásványkincseiért vért izzadó multinacionális vállalatokkal is – Konate épp a napokban rúgta össze a port a Rio Tintoval és kilátásba helyezte, hogy két bányájától is megfosztja a céget. Ráadásul még ott van egy erősen létező pletyka, miszerint az eddig Burkina Fasóban családjával lábadozó Dadis Camara hívei (mert bőven vannak neki még, főleg szűkebb szülőföldjén) vezérük visszatérésére és így bajkeverésre készülnek.

A főváros és a nagyobb települések tele vannak a jelöltek plakátaival, posztereivel, mindenfelé választási gyűlésekbe, kampányrendezvényekbe futhatunk utunk során, minden jelöltnek megvan a maga támogatói köre és főleg a fiatalokon érezhető, hogy ez most egy igazi alkalom a változásra, az új útra. Persze nem ennyire szép a helyzet, ugyanis a jelöltek (tisztelet a kivételnek) főleg saját etnikumukat és nem egész Guineát képviselik (hiába mondanak mást), támogatóik között pedig az elmúlt hetekben bőven volt példa erőszakra. A választási névjegyzéket minden induló elfogadta, ahogy a menetrendet (az esetleges 2. fordulóra július 18.-án kerülhet majd sor) és a több mint ezer megfigyelő jelenlétét is, ami szintén pozitívum, tekintve a véres múltat.

Ahogy Konate többször kijelentette, a katonaság elfogadja bárki is nyer, mindent meg fog tenni azért, hogy semleges maradjon és kizárólag a rendre és a békére fog koncentrálni – ezért és az elmúlt hónapokban tanúsított hozzáállásáért, Sekouba Konatét csak dicséret érheti, mondhatjuk mindezt azután, hogy tudjuk a tényt, ő is egyike volt azoknak, akik pénzfeldobással döntötték el anno Lansana Conte halálakor, hogy ki legyen Guinea új elnöke. Helyi újságok, külföldi újságírók, non-profit szervezetek egybehangzó véleménye szerint a legesélyesebb a győzelemre Alpha Conde, aki az 1958 óta hivatalban lévő mindhárom elnök ellenzékét képviselte, ezért nagy tiszteletnek örvend, ráadásul a szinte kizárólag etnikai alapon szavazó országban az egyik fő etnikumhoz, a malinkéhez tartozik.

Fő ellenfele pont utóbbi szempont miatt Cellou Dalein Diallo, aki az ország népességének 40%-át kiadó peul etnikum tagja és akinek előnye és hátránya is ugyanaz lehet: a Conte-rezsim alatt magas politikai pozíciókat töltött be, még miniszterelnök is volt. Az egyébként általánosságban elmondható, hogy a jelöltek többsége komoly politikai múlttal rendelkezik, egykori kormánypártiból lett ellenzéki, vagy nemzetközi pályafutást maga mögött tudható politikus. Bármi is lesz a végeredmény, egy dologban reménykednünk kell: békés választás lesz (sőt ez a három nap teljes egészében az lesz ebben a három országban) és kizárólag jó úton indul el a győztes, mert főleg Guineában már elkélne egy olyan elnök, aki fejlődést és nem megosztást, erőszakot hoz.

Hozzászólások: