A mali nők számára közel az egyenjogúság?
Közzététel ideje | június 19, 2010 | 4 hozzászólás | GaceTillerro
Amikor tavaly augusztusban a mali törvényhozás elfogadta a közel 10 éves vita után megszületett, az eddigi gyakorlatot fenekesen felforgató családjogi törvényt, akkor mindenki úgy gondolta, hogy a muszlim szélsőségesek és fiatalok tiltakozása kérészéletű és átmeneti lesz csak, de sajnos kiderült, nem. A közel 1200 teljesen új cikkelyt tartalmazó törvény meglepő és elszomorító gyakorlatoknak vetett volna véget, végre kiterjesztették volna a teljeskörű öröklési jogot a nőkre is, a házasság minimum korhatára 18 év lett volna (a 18 év alatti lányok minimum 50%-a ezen korhatár előtt házasodik), de megváltoztatták volna azt az ősrégi paragrafust is, amely szerint a feleségnek minden körülmények között engedelmeskednie kell férjnek.
A jogszabály parlamenti megszavazása után, a fővárosban, Bamakóban több száz vallási vezető gyűlt össze, hogy így adjon hangot tiltakozásának, nyomást gyakorolva az államelnökre, Amadou Toumani Touréra (akinek az aláírása még kell a törvényhez) az ország iszlám tanácsának titkára, Mohamed Kimbiri akkor azt nyilatkozta, hogy a törvénycsomag szégyen az összes muszlim számára és minden “testvérével” együtt küzdeni fog ellene. Teszik mindezt annak ellenére, hogy a 160 tagú mali parlament 117 képviselője megszavazta a törvénytervezetet, az ellene szavazók (vagy tartózkodók) többsége pedig inkább a szavazóitól való félelmében nem voksolt igennel – a legjobban a helyzetet az egyik nemmel voksoló politikus fogalmazta meg, aki úgy nyilatkozott, hogy a következő választáson szavazói megbüntették volna, ha nem lép fel a tradíciókat és hagyományokat eltaposó jogszabály ellen.
A kormány persze tudatában volt már akkor is a kritikus és ellenző hangoknak, így az oktatás és felvilágosítás fontosságáról beszélt, amely tényleg elengedhetetlen része a nők másodrendű polgárként kezelésének felszámolásában. A muszlim tüntetők erőszakos hangneme és fenyegetéseik, miszerint ellehetetlenítik az ország működését (ha aláír), Tourét is elbizonytalanította, így nem írta alá a törvényt, hanem átgondolásra és felülvizsgálatra visszaküldte a parlamentnek, így tehát még jelenleg sincs hatályban az új törvény. A szélsőségesek egészen odáig mentek fanatizmusukban, hogy már képviselőket fenyegettek meg halálosan, többször vallási háború kirobbantásáról beszéltek, előfordult, hogy az elvakult fiatalok csakis vezetőik felszólítására nem rohamozták meg a mali törvényhozás épületét, és akkor a sok tucat tüntetésről nem is beszéltünk, amely az elmúlt hónapokban szerveződött a törvény ellen. A törvény ellen, amely felszámolta volna azt a hagyományt is, mely szerint egy nő csak férje engedélyével dolgozhat, vagy csak fele akkora örökségre jogosult, mint fiútestvérei.
Ami a legfontosabb változás lenne azonban, az a nők tárgyként való kezelésének megszüntetése, ugyanis a jelenlegi szabályok nagyjából ezt a szerepkört biztosítják számukra, kiszolgáltatva őket férjük kénye-kedvének. Az elnöktől való “visszaérkezés” után a jogszabály az idei törvényhozási időszakban került elő ismét, a különböző muszlim szervezetek pedig erőteljes kampányba kezdtek újságokban, rádiócsatornákon, amely során a törvény általuk gyengének vélt pontjait támadták – hangsúlyozni kell tehát, hogy nem a teljes törvény ellen ágálnak, konkrétan nagyjából úgy 20 helyen módosítanának a szövegezésen (például a házastársak egyenlőségét kimondó 311-es paragrafushoz a tanács hozzá szeretné adni azt a mondatot, hogy a feleségnek engedelmeskednie kell férjének), ahogy az iszlám tanács vezetője, Mahmoud Dicko fogalmazott.
A változásokra azonban szükség van, ugyanis a nők alkotják a mali társadalom többségi részét, mégis politikai és társadalmi képviseletük minimális, 2010 elején az ország 703 polgármesteréből (nagyjából ez a pozíció magyar megfelelője, bár nem teljes az átfedés) mindössze hét nő volt, ráadásul a mali nők mindösszesen 14%-a járt valaha iskolába. A parlament ezúttal a tiltakozó szervezetek ajánlásainak figyelembevételével tárgyalt a törvényről, bár jogvédők, szakértők már ekkor úgy vélték, reménytelen egy ilyen törvény bevezetése az országban, mert egyszerűen lehetetlen lenne az érvényesítése. Talán Európában nehéz ezt így elképzelni (bár nem ismeretlen a helyzet itt sem), de Afrika sok részén a vallási előírások, a vallás sokkal erősebb hatalom, mint a jogszabályi környezet, elég Nigéria északi felére gondolnunk, ahol a kormány tulajdonképpen át is engedte a szabályalkotás, bíráskodást rendszerét az iszlám bíróságoknak.
Bár Nigéria helyzete nem hasonlítható össze Maliéval, a muszlim szervezetek itt is jelentős hatással vannak a politikai életre, legjobb példáját ennek most is láthattuk, az elnök nem merte felvállalni, hogy a régi szabályok felrúgásához adja a nevét, de ugyanilyen problémát okoz a családjogi törvény Szenegálban is, ahol minden évben súlyos viták tárgyát képezi az 1972-es, muszlimok által több helyen támadott ilyen jogszabály. Sokan attól tartanak, hogy amennyiben az iszlám tanács sikerrel jár közben a családjogi törvény módosítása ellen, akkor megvan a hatalma ahhoz is (itt fontos megjegyezni: Mali lakosságának 90%-a muszlim), hogy esetleg az iszlám törvénykezést alkotmányba tudja foglaltatni. Ez azért egy távoli és elég extrém vízió, de az ilyen jelenségek mindenképpen irányt mutathatnak Mali lehetséges jövőjét illetően.
Ahogy azonban pár helyi tökéletesen rávilágított, olymindegy, hogy elfogadják-e vagy sem az új jogszabályt, változás nem lesz, ugyanis az állam más törvényeket sem képes érvényesíteni. Áprilisi üléseken a parlament már beszélt a jogszabályról, akkor a vitát májusra halasztották, de a május 20.-án kezdődött újabb törvényhozási időszak során is csak felmerült a törvénytervezet, szavazásra nem bocsátották, így jövője erősen kétséges. A leginkább érintettek, a nők ugyan örülnek a kezdeményezésnek, de szervezeteik további párbeszédet és tájékoztató programokat sürgetnek, bár most májusban is voltak különböző kampánykörutak non-profit szervezetek szervezésében, amelyeken a férfiakat és nőket tájékoztatták a változásokról.
Hozzászólások:
4 válasz érkezett eddig a következő írásra: “A mali nők számára közel az egyenjogúság?”
Szólj hozzá!

június 20th, 2010 @ 16:07
“a feleségnek minden körülmények között engedelmeskednie kell feleségének” – ez valami elírás?
június 20th, 2010 @ 17:59
Javítottam. Köszi
június 21st, 2010 @ 07:32
Nem mali, de ide tartozó történet:
- Jemenben a parlament olyan törvényt akart hozni nemrég, mely eltörli a nők adásvételét, gyereklányok “férjhez adását”.
Namost, ebből természetesen tömeges őrjöngés lett, hogy hát, ezek iszlámellenes törvények, a kormány tiporja a hagyományokat, stb.
A törvényjavaslat ellen tömegesen mentek tüntetni – FŐLEG A NŐK.
Nem világos, mi?
Naná, hogy nem… nekem sem volt az, míg egy jemeni nőjogi aktivista el nem magyarázta egy nagyobb újságcikkben, miért pont az érintettek (a jemeni nők) tüntetnek egy olyan törvény ellen, mely az ő állatként kezelésüket szüntetné meg.
Szóval:
Két oka van.
1. A lányok, nők menekülésének a szadista család karmai közül egyetlen lehetősége van egy elborult iszlám területen:
- Ha a “családja” eladja (kiházasítja) őket.
Persze, semmi nem garantálja, hogy nem kerülnek egy még állatiasabb hímnemű (azaz, “férj” karmai közé.
Erről a jelenségről remek kórképet ad a nagyszerű szociopatológiai elemzés:
Akit elevenen elégettek (IKAR, Bratislava, 2005, ISBN: 80- 551- 0872- 2).
Tessék elolvasni, nem hosszú, és bármelyik könyvtárban, könyvesboltban beszerezhető. De gyomor kell hozzá, szólok előre.
2. A koldusszegény jemeni (és bármelyik, egyéb iszlám diktatúrában vagy területen élő) családok egyetlen komolyabb jövedelemforrása, ha eladják (értsétek: “kiházasítják”) saját lánygyerekeiket. Ezért ugyanis, a “férj” családjának fizetnie kell, ezt nevezik “hozománynak”.
És, minnél fiatalabb korukban adják el ezek a hitványak a saját lánygyerekeiket, annál több pénzt, tevét, terményt, akármit lehet kérni értük.
A legnagyobb értéke így természetesen a gyereklányoknak van.
Így aztán, az anyák mennek ki tüntetni a törvény ellen, mert ha egy ilyen törvény életbe lépne, és netán’ alkalmazni is tudná a hatóság (amúgy nem tudná), oda lenne az emberkereskedelemből származó jövedelem.
Úristen…
Nesze nektek:
“iszlám hagyomány és kultúra”.
július 8th, 2010 @ 14:29
Meg azért így a népszaporulat is garantálható, ami a dzsihádhoz kell.