Ténéré fája: több száz éves, csodás mese

Közzététel ideje | május 30, 2010 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

Nem tudom, hogy ez a régi történet mennyire ismerős a látogatók számára, de egy rövid hétvégi posztot mindenképpen megérdemel azok kedvéért, akik nem ismernék mégsem. Az egykoron a Földünk legelszigeteltebb fájának számító magányos ténéréi fáról (Ténére Fája) van szó, amely nevetségesen szomorú haláláig a világ egyik legmagányosabb fája volt, több mint 200 kilométerre volt tőle a következő fa, amely szintén egy rendkívül magányos példány, az “Elveszett Fa”.

A ténéréi fa könnyen kitalálható módon a Niger északkeleti részén található Ténéré-régióban, a Szaharában volt megtalálható és pusztulásáig évtizedeken át a karavánok egyik fő iránypontja
volt. Ez a magányos akácia annak a hatalmas erdőnek az utolsó “mohikánja”, amelyik még évszázadokkal korábban létezett a régióban. A régióban, amely mára a világ egyik legkeményebb, legkietlenebb tája lett, szinte minimális vegetációval és alig 2.5 centiméternyi esővel évente. Ez a hihetetlen szívós fa egész életében hihetetlen fordulatokat tapasztalhatott meg egészen 1973-ban bekövetkezett haláláig.

Magányos léte miatt minden sivatagi utazó és karaván számára szinte kötelező haladási pont volt, főként abból kifolyólag is, hogy minden erre utazó úgy gondolta, hogy ha a fa képes életben maradni azon a vidéken, akkor mellette, körülötte valahol víznek is lennie kell. 1938-ban és 1939-ben a francia hadsereg szervezett ásást folytatott a fa mellett egy kút létrehozásának szándékával és ekkor jutottak arra a döbbenetes felfedezésre, hogy a fa gyökérzete közel 40 méter mélyre nyúlik, ahol végül eléri a talajban található vizet. A kút végül el is készült és mint később kiderült, ez volt az első szög a ténéréi fa koporsóján. A kútnak köszönhetően ugyanis jelentősen megnövekedett a fát érintő forgalom (most már minden utazó igyekezett útba ejteni), ennek következtében néhány évvel a kút fúrása után egy teherautó nekitolatott az akkor még Y-t formázó fának és egyik fő ágát letörte.

Az évek teltek és a sivatagi világítótorony mellett a karavánokat lassan felváltották a teherautók és terepjárók, egyre nagyobb veszélyt jelentve a fára, amely végül 1973-ban pusztult el, amikor egy részeg líbiai sofőr teherautójával nekihajtott és kidöntötte. A fát még az év novemberében a niamey-i Nigeri Nemzeti Múzeumba szállították, helyére pedig egy fémből készült emlékoszlopot emeltek. A közel háromszáz éves fára és az emberi hülyeség határtalanságára már csak egy fémhulladékokból készült oszlop emlékezteti a sivatagi utazót.

Hozzászólások: