Nő az elégedetlenség Egyiptomban is
Közzététel ideje | május 3, 2010 | 1 hozzászólás | GaceTillerro
A már amúgy is rohamosan csökkenő népszerűsséggel rendelkező egyiptomi elnök, Hoszni Mubarak ázsiója lassan tényleg padlót fog érni, ugyanis Egyiptomban az elmúlt hetekben-hónapokban egymást érik az ellene irányuló tüntetések (mondjuk ma már hol nem tüntetnek?), legutóbb éppen a mai napon tüntettek százak az elnök lemondásáért Kairó belvárosában. A kormányépületek közelében, ellenzéki szervezetek és civil mozgalmak által szervezett megmozdulás azonban nem tartott túl sokáig, a rendőrség rendkívül agresszíven fellépve gyorsan szétverte a tömeget, többeket sérülésekkel szállítottak később kórházba, más aktivistákat pedig őrizetbe vettek.
Helyi újságírók és külföldi szakértők mindenesetre úgy vélik, hogy bár ezek a kisebb megmozdulások nagy hatással nincsenek Mubarak politikai karrierjére, az ellenzék egyre szélesebbkörű támogatást szerezhet magának, hiszen a hatóságok minden egyes megmozdulásra brutális eszközökkel reagálnak, ezzel is alátámasztva az egyiptomi rendőrség erőszakosságáról kialakult képet. Ami bizonyos, hogy az akciók egész évben folytatódni fognak, hiszen jövőre Egyiptom ismét elnököt választ, és ezen a választáson a 82 éves Mubarak valószínűleg ismét elindul (bár ezt még nem erősítette meg).
Amúgy is van miért tüntetni: ott az évtizedes szükségállapot, amelyet még mindig nem oldottak fel és amely így jogalapot ad a rendőrség bármilyen erőszakos kilengéséhez, az egyre feszültebbé váló gazdasági helyzet, a szólásszabadság folyamatos nyirbálása és még sorolhatnánk. Egy Mubarak-párti képviselő néhány napja egyébként úgy nyilatkozott, hogy a Mubarak ellen tüntetőket szimplán csak le kellene lőni az utcán, és a rendőrségnek még erre is lenne felhatalmazása a magyarok által legismertebb afrikai országban. Ahogy az egyik legjelentősebb ellenzéki mozgalmat jelentő Iszlám Testvériség egyik képviselője elmondta, ezek a tüntetések még lehet, hogy létszámban nem tűnnek komolynak, de ez még csak a kezdet.
Az elmúlt hetekben amúgy tucatnyi, apró megmozdulás történt Kairó utcáin, nagyjából minden hétre jut két-három, általánosságban csak pár száz fővel, de egy céllal: nagyobb politikai szabadság és a szükségállapot beszüntetése, de főleg Mubarak távozása. Jellemzően amúgy az utcán felvonuló embereket sok százan figyelik a járdákról, de a menethez csatlakozni nem mernek, bennük van az évtizedes beidegződés, a félelem, amelyre a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) képviselője, Nashaat al-Qasas csak ráerősített korábban, amikor azt mondta, a rendőrség túl gyengéden bánik a csőcselékkel, le kellene őket egyszerűen lőniük.
Maguk a tüntetések is ismeretlenek voltak sokáig az észak-afrikai országban, egészen a 2005-ös, történelmi elnökválasztásokig (az első, amelyen több jelölt indult), amely után egyre erősebbé vált a Mubarak-ellenes tömörülés, mára pedig szerte Kairóban érezhető a növekvő ellenszenv és feszültség.
Videó két áprilisi tüntetésről:
Hozzászólások:
Egy válasz érkezett eddig a következő írásra: “Nő az elégedetlenség Egyiptomban is”
Szólj hozzá!
május 4th, 2010 @ 08:31
Két megjegyzés:
1. ha Mubarak megbukik, nagy valószínűséggel a cikkben is említett Iszlám Testvérség veszi át a hatalmat, hacsak a hadsereg közbe nem lép (de ez sokezer halottal járó belháborút eredményezne).
A Testvériség pdig az egyik legelborultabb iszlámnáci szervezet az egész világon, már évtizedek óta. Hozájuk köthető pl. az 1982- ben megjelent, “legendás” Muslim Brotherhood Project című “útiterv” is, tessék megkeresni az angol vagy a francia fordítását, elolvasni, és elkezdeni félni.
Aki tájékozott az Észak- és Nyugat Európában zajló iszlamizációval, az tudni fogja, mitől kell elkezdeni félni.
Visszatérve Mubarakra:
Egyiptommal jelenleg rosszabb nem is történhetne, mint Mubarak halála.
2. “…Maguk a tüntetések is ismeretlenek voltak sokáig az észak-afrikai országban, egészen a 2005-ös, történelmi elnökválasztásokig…”
- Ez téves.
1977- ben volt a nagy “kenyérlázadás”, amikor Szadat elnök (diktátor, OK?) egy rendelettel eltörölte a kenyérárak állami támogatását (kb. mintha ma Iránban az ahmedináci hirtelen eltörölné az üzemanyag amúgy extrém méretű állami támogatásást…)
Ennek egyenes következménye volt a kenyérárak ugrásszerű emelkedése, ami az akkoriban nagy bajban lévő, és igen szegény Egyiptom lakosságának többségét rendkívül érzékenyen érintette (éhkoppon maradtak sokan).
Ennek következtében kitört a tömges őrjöngés az országban. Akkor viszont tényleg belelőttek a rendfentartók a tömegbe, akkora volt a baj.