Gambia: az urbanizáció itt is jelen van
Közzététel ideje | április 25, 2010 | 7 hozzászólás | GaceTillerro
A Magyarországon is könnyen megfigyelhető városokba történő migráció folyamata Afrikában hihetetlen mértékben felgyorsulni látszik, és most már nem meglepő az a jelenség, ami eddig főleg csak Ázsiában volt megfigyelhető: egyes falvakból teljesen eltűntek a fiatalok, sőt valahol a férfiak is, mert mindannyian a városokba költöztek a jobb lehetőségek, munka miatt. A migráció egész Afrikát érinti, de kiemelten fajsúlyosan van jelen Nyugat- és Észak-Afrikában, így a Magyarországon sajátos kis rajongói kört birtokló Gambiában is.
Az alig két és fél milliós, aprócska nyugat-afrikai államban az elmúlt évtized súlyos változásokat hozott, a fiatalok tömegével hagyták el a vidéket a városok miatt, rendkívül népszerű célpontnak számít a mai napig Banjul, a főváros. Persze nem minden esetben kizárólag a munka csábítja az embereket a városokba, sokszor a jobb egészségügy, jobb oktatás vagy a jobb lakhatási és infrastruktúrális körülmények (pl. folyóvíz, elektromosság) is nagy szerepet játszanak. A vándorlásnak viszont visszafordíthatatlan következményei vannak a városok és egykori lakóhelyeik életére is, hiszen a városokban sem kánaán az élet, ennek megfelelően növekszik a bűnözés, a túlzsúfoltság, a gettósodás és a kilátástalanság.
Az egykor virágzó falvakban pedig a fiatalok és tapasztalt férfiak, nők hiánya miatt az amúgy is elég kiszámíthatatlan és nehézkes mezőgazdasági termelés még mélyebbre süllyed, ami viszont további embereket is a távozásra kényszerít…ez a 22-es csapdája. Ha a legáltalánosabban elfogadott számokat vesszük alapul, akkor a hivatalos statisztika szerint Gambia 2,5 milliós lakosságának 2008-ban 57%-a volt városlakó, és ha ehhez hozzávesszük az éves 4.2%-os urbanizációs rátát, akkor könnyen kiszámolhatjuk, hogy idén már háromból kettő ember városokban lakik a Gambia folyó környékén. Az állam mindent megpróbált, hogy gátat szabjon a folyamatnak, de az ígéretek, tervek és projektek igazából csak elméletiek maradtak, így a a kiszámíthatatlan időjárás, a növekedő költségek következtében a migrációs folyamat csak felgyorsult: a fiatalok jelentős részét a család már gondolkodás nélkül a városokba küldi, és sajnos van, amikor a városban tengődő fiú egymaga kénytelen ellátni hátrahagyott családját is (volt akinek egész éves jövedelmét elmosták az árvízek).
A kormány 2009-ben két programot is indított, amelyek elvileg jónak tűntek a vidék megmentésére: egyrészt egy vissza nem térítendő támogatásokon, kedvező hiteleken alapuló kölcsönrendszerrel igyekeztek fejleszteni, támogatni a farmereket, másrészt az állami felvásárlás nagymértékű kiterjesztésével is a mezőgazdaság megélhetési szerepét igyekeztek növelni. Mondani sem kell, mindkét projekt befuccsolni látszik, a kormánynak egyszerűen nincs pénze – legalábbis erre a célra -, így a támogatások nem érkeznek, a felvásárlók pedig nem fizetnek. Gambiában és szerte a világon a vidéki élet kilátástalansága, a mezőgazdaság szomorú állapota rengeteg más tényezőre is súlyos hatással van, gyakori jelenséggé vált a vidéki iskolákban, hogy a gyerekek jelentős részét kiveszik, mert kell a kenyérkereső a családba, a városokban az egészségügyi intézményeken, és minden szolgáltatáson egyre növekszik a nyomás a nagyszámú újonnan érkező miatt – akik pedig tömött buszokkal nap-nap után érkeznek a városokba, főként Banjulba.
És bizony, ha Banjulban sincs munka, akkor sok fiatal számára (szerencsére Gambiában ez még nem annyira katasztrofális mértékű, mint mondjuk Szenegálban) marad a nagy túra, Európa felé. Sok egykori farmer már semmiképp nem térne vissza vidékre, jelentős részük semmiképp nem cserélné le a jóval kényelmesebb és komfortosabb városi életet a vidék pihenő nélküli, kiszámíthatatlan hétköznapjaira. Ez pedig Banjulon is meglátszik, a zsúfoltság iszonyú, ennek következében pedig az árak is folyamatos emelkedésben vannak, egy szoba egy havi albérlete megközelíti a 20 ezer forintot.
Több nemzetközi szervezet próbál a kormánnyal együttműködve gátat szabni a migrációnak, de az eddig kitűzött projektek egyik része semmit sem ér a pénz hiánya miatt (lásd fentebb), másrészt ami be is indul, az olyan szűk kört érint, mintha nem is lenne. De kár ezért most Gambiát pellengérre állítani, ez a folyamat él és létezik világszerte: Sierra Leonétől Thaiföldön át Magyarországig. A megoldást valószínűleg az idő fogja szolgáltatni, a jelenleg uralkodó világrend és társadalmi berendezkedés elkerülhetetlen összeomlása (de legalábbis átalakulása) után a vidék szerepe ismét fel fog értékelődni. Vagy nem?
Hozzászólások:
7 válasz érkezett eddig a következő írásra: “Gambia: az urbanizáció itt is jelen van”
Szólj hozzá!
április 25th, 2010 @ 14:11
“…A megoldást valószínűleg az idő fogja szolgáltatni…”
- Nem.
A megoldást az szolgáltatná, ha a cikkben is megemlített agrériumot kezdenék el nagyon gyorsan fejleszteni.
Nemzetközi segítséggel, korrupt hivatalnokok és bandavezérek kiiktatásával (gyanítom, ezek az a szörnyetegek a legfőbb akadályai bármiféle fejlődésnek Gambiában is), külföldi, hi- tech agráriumot működtető országok szakértelmével (Izrael, USA, Ausztrália, Észak- és Nyugat EU), akárhogy, csak ezt kellene elkezdeni.
És még ez:
- Azért ne hasonlítsuk már össze Magyarországot vagy Thaiföldet egy lepusztult afrikai nyomorteleppel… semmilyen szempontból se.
április 25th, 2010 @ 18:58
Nos,Gambiát jótékony fátyól lengi körül,itthon.
Hogy miért mondom ezt?Mert van egy érdekes dolog itt magyarországon,ami az egészt speciáissá teszi.Egyébként Gambia egy kicsi,jelentéktelen,szegény nyugat afrikai állam.
Nos,a magyar politikai elitben ténykedik Gambia konzulja,S.Győrgy!Persze,ő sosem élt ott,vszeg jóban van az ottani fekete kendehajjal,akik őt kinevezték.Küldtek egy papirocskát a magyar külügynek,igy lett Gyuribácsi e kicsiny ország diplomatája.Státusza-függetlenül a jelentéktelen küldő országtól-azonos az amerikai nagykövetség konzuljával.A diplomácia jótékony tömjénfüstje mögül GYuribácsi ugyanazokat az előjogokat élvezi,mint a többi diplomata:vámmentesség,diplomata útlevél(minden előnyével)DT-rendszám,áfa visszaigénylés,és teljes törvényen kivűliség!
Egy banánköztársaság konzulja.
Ezzel ugyan semmi baj sincs,csupán annyi az üzenete:bárki lehet egy banánköztársaság diplomatája,kellő pénz és ismeretség révén.
Rengeteg példa van a magyar vállalkozói réteg között,akik valamelyik banánország tiszteletbeli konzuljai!
április 25th, 2010 @ 19:52
@Bar-Lev: “egy lepusztult afrikai nyomorteleppel” – Ez egyáltalán nem igaz, Gambia soha nem volt nyomortelep, szerencsére nem voltak meg a tényezők, hogy azzá váljon. Az összehasonlítás pedig kizárólag abban a témakörben került említésre, hogy a vidék összeomlóban van Thaiföldön, Magyarországon és Gambiában is. Nem ugyanazon a szinten, mértékben, de a folyamat ua.
április 25th, 2010 @ 22:00
Annyiban vitatkoznék, hogy Magyarországon a “városkörnyék” népesedik a leggyorsabban. Braziliában a favellák kialakulása viszont pont ugyanígy kezdődött (árvizek, demográfiai robbanás, a város ígérete és a mezőgazdaság pénztermelő képessgének hanyatlása).
április 26th, 2010 @ 08:30
Gace!
Most én sem értek egyet veled! Az európai urbanizációs folyamatokat nem lehet párhuzamosan összehasonlítani az afrikaiakkal. Teljes más ütemben jár. Nuygat-Európában már a vidékre költözés dívik, a telekommunikáció fejlettsége ezt megengedi. Vidéken jobbak az életkörülmények (környezet, biztonság stb.) Közép- és Kelet-Európa egy fél lépéssel hátrébb jár, itt még csak most vagyunk túl a nagyvárosok környéklére való kitelepülés legerősebb hullámán, és csak most indul el a vidékre történő visszatelepülés. Ehhez képest, amit Te írtál Afrikáról, azon Nyugat-Európa a 18-19.sz. fordulóján már túlesett, és itt is megtörtént a cocializmus beindulásával. A gyorsuló fejlődés következtében az ütemek egyre gyorsabban követhetik egymást, tehát előbb-utóbb Afrika is túl léphet ezen az ütemen, de persze ehhez szükséges lenne a stabilitás (legalább béke és nyugalom) megteremtésére.
április 26th, 2010 @ 19:03
Két korrekt hozzászólás, köszi. Viszont vsztk911, egy óriási problémát nem veszel figyelembe: az időtényezőt. A hihetetlenül fiatal afrikai társadalom nem fogja megvárni, míg végbemegy a természetes folyamat – így évről-évre egyre súlyosabb bevándorlással kell szembenézni az öreg kontinensen.
április 27th, 2010 @ 06:59
Ez valóban így van, igazad van. Anno nyugat-Európából is – az akkori viszonyokhoz képest – rengetegen vándoroltak át Észak-Amerikába, ahol nem volt zsúfoltság, ellenben voltak fasza lehetőségek. Kelet-Európából a politikai rendszer nem engedte a kivándorlást, de itt az urbanizáció és a népesség bumm nem is esett egybe. Valóban a fejlett világ (különösen Európa) óriási afrikai invázióval néz szembe, aminek kezelésére aligha készült fel.
Ahogy már egy másik cikkhez írtam, ehhez nagyban hozzájárul a telekommunikáció fejlődése, hiszen az afrikaiak látják,láthatják, hogy mondjuk az EU-ban mennyivel jobban élnek az emberek, mint ők. Így hamarabb nekivágnak. A 19. század fordulóján ilyen nem volt, mint ahogy a cocializmus sem engedett bepillantást a nyugati világba.