Kis szváziföldi politika
Közzététel ideje | március 19, 2010 | 1 hozzászólás | GaceTillerro
Úgy tűnik, hogy az AIDS miatt az eltűnés veszélyétől fenyegetett Szváziföldön a betiltott ellenzék komolyan gondolja harcát a multimilliárdos király és rendszere ellen, legalábbis ez derül ki az elmúlt hónapok híreiből. 2008 egy rendkívül aktív év volt a vezető ellenzéki – és a többi párttal együtt betiltott – szerveződés, a Népi Demokratikus Mozgalom (PUDEMO) számára, tüntetéseket szerveztek (főleg külföldön), minden fronton harcot indítottak – ebbe beleértve a katonait is, hiszen a PUDEMO 2008-ban látott hozzá katonai szárnya létrehozásának és ekkor már nyíltan arról beszéltek vezetői, hogy akár katonai erővel is meg fogják dönteni III. Mswati uralmát.
A több évtizede hatalmon lévő király antidemokratikus lépéseiről – minden ellenzéki szerveződés, rendezvény be van tiltva -, saját vagyonának harácsolásáról és hatalmas ünnepségeiről híres, ennek megfelelően a PUDEMO tevékenységére is gyorsan reagált. 2008. november 15.-én őrizetbe vették a párt vezetőjét, Mario Masukut terrorizmus vádjával, amelyet egy temetésen elhangzott (katonai harcra buzdító) beszédére alapozott a vezetés. A lépés csapásként érte az ellenzéket, tevékenységük érezhetően legyengült 2009-re, de a visszaesés nem tartott sokáig. 2009. szeptember 15.-én Masuku elhagyhatta a börtönt, miután az összes vádat ejtették ellene bizonyíték hiányában, és szabadon bocsátásának alkalmából tartot beszédében kijelentette, hogy a harc a demokráciáért és az emberi jogokért csak akkor kezdődött el igazán.
És ahogy Masuku és a PUDEMO elkezdte újabb küzdelmét, lassan a legtöbb dél-afrikai jogvédő szervezet és demokráciáért küzdő csoport felsorakozott mellette. Az idei év februárjában, szakszervezetek, diáktanácsok, külföldi szervezetek és a szváziföldi ellenzék összefogásával elindult a Szváziföldi Demokráciáért kampány a Dél-afrikai Köztársaságban. Azért ott, mert egyrészt a szváziföldi ellenzék jelentős támogatókkal rendelkezik az országban, másrészt Szváziföldön semmiféle politikai tevékenységet, kampányt nem lehet végezni. Ebből kifolyólag tehát ilyen tevékenységet végezni bűncselekmény, az ilyen tevékenységet végzők bűnözők, a PUDEMO pedig a jelenlegi álláspont szerint terroristaszervezet.
Még négy éve ugyan új alkotmányt alkottak, amelynek köszönhetően bizonyos igazságszolgáltatási, végrehajtói szervek léteznek ugyan, de semmiféle igazi erővel nem bírnak. A Szváziföldi Demokráciáért kampány keretében az ellenzékiek a pártok szabadságát, független médiát és megmozdulások, gyűlések szervezésének lehetőségét szeretnék elérni többek között, és bár elismerik, hogy a király és a királyság része Szváziföld kultúrájának, de a jelenlegi helyzet már elnyomás és diktatúra, nem tradíció. A PUDEMO ezért már hónapok óta arra szólítja fel a nemzetközi közösséget, hogy az gyakoroljon nyomást a királyra a demokratikus változások érdekében. Persze, hiába.
A küzdelem azonban folytatódik, a napokban Masuku újra arcul csapta III. Mswatit, amikor a dán parlament által nekiadományozott Demokrácia Díj átvételére írt beszédében arra szólította fel Szváziföld egyik nagy támogatóját, Dániát, hogy ne támogassa tovább a királyságot, mert a segélyek rossz helyre kerülnek. A dán parlamentben felolvasott beszédben szankciókra, utazási tiltásokra és a demokrácia támogatására szólított fel az ellenzék vezetője. A díjat Szváziföldön a média nem nagyon kommentálta (mily meglepő), mindenesetre a külügyminiszter szűkszavű reagálásában meglepőnek és szerencsétlennek nevezte a díjat, hiszen a PUDEMO egy terroristaszervezet, amely nem is létezik.
És miközben a király és támogatói szerint minden a legnagyobb rendben, addig a Világélelmezési Program (WFP) helyettes vezetője, Sheila Sisulu egészen mást tapasztalt az országban tett látogatása során. Ahogy arról az IRIN hírügynökség is beszámolt, Sisulu döbbenetes dolgokat tapasztalt: tomboló HIV/AIDS, fenyegető éhínség és mélyszegénység, nagyjából a szvázi lakosság 70%-a minden nap a túlélésért küzd, miközben az emberek egyharmada HIV fertőzött. Az oktatási rendszer instabil lábakon áll és képtelen rendesen ellátni feladatát, a szárazság és az egészséges munkaerő növekvő hiánya miatt az egykor élelmiszerexportőr Szváziföld ma már keményen behozatalra szorul és valószínűleg képtelen lesz elérni milleniumi céljait 2015-re.
Mindenesetre akármilyen problémák is vannak, a legnagyobb gond egyértelműen a HIV/AIDS, amely mára már konkrétan az ország létét veszélyezteti. Míg 2000-ben a várható átlagos élettartam 61 év volt, 2009-re ez 32 (!!!) évre zuhant és a halálesetek majdnem háromnegyedét ez a tünetegyüttes okozza. És bár elég nagy a gyermekszaporulat, a hihetetlen nagy halálozási rátának köszönhetően Szváziföld évente elveszíti lakosságának 2-3%-át. A hihetetlen ütemű terjedés okai pedig a kultúrában keresendők: az óvszerhasználat és a hűség Szváziföldön nem túlságosan kedvelt dolgok, ráadásul a poligámia és a sok gyermek vállalása nagyon népszerű. Ezeket pedig maga a király is népszerűsíti.
Hozzászólások:
Egy válasz érkezett eddig a következő írásra: “Kis szváziföldi politika”
Szólj hozzá!

március 19th, 2010 @ 22:54
“…A hihetetlen ütemű terjedés okai pedig a kultúrában keresendők…”
és
“…Ezeket pedig maga a király is népszerűsíti…”
1.
“Kultúrában keresendők”.
- Kultúra?
Ez mégis, miféle “kultúra”?
Ez nem kultúra, ez prehumán, ember akatti magatartás.
2.
Ezt a népséget elsősorban saját magától kellene megmenteni.
Ebben hasonlít Afrika nagyobb részére.
Vagyis:
- Ez bizony “mission impossible”.
De ez a felnőtt korosztálynnál a 32 év várható élettartam…
Ez alighanem negatív rekord.