Sarkozy Ruandában: akik sosem tettek semmi rosszat

Közzététel ideje | február 26, 2010 | 3 hozzászólás | GaceTillerro

Ha már tegnap Ruandáról videóztunk, egy kicsit járjuk körbe az országot napjainkban foglalkoztató kérdéseket. Kereken egy hete, péntek este a ruandai főváros, Kigali lakosainak jelentős része nagy robbanásokat hallhatott a város több részéből, és bár először senki nem tudta, mi is történt valójában, gyorsan kiderült, hogy akárcsak majdnem egy hónapja, ezúttal is gránátokkal támadtak három nyilvános helyet. Míg januárban csak hat sérültje volt a népirtás egyik emlékhelye közelében végrehajtott akciónak, addig most egy ember meg is halt, további 18 pedig megsérült, amikor az elkövetők egy vasútállomást, egy éttermet és egy bevásárlóközpontot támadtak meg.

A hatóságok ugyan gyorsan elfogtak néhány gyanúsítottat, a támadások háttere azonban csak találgatás tárgyát képezi, külföldi újságok szerint az akciónak az augusztusi választásokhoz lehet köze, mások szerint a héten látogatóba érkezett Nicolas Sarkozy francia elnöknek szóló üzenetről volt szó (ez szerintem kizárt), de mindig figyelembe kell venni a Ruandai Demokratikus Felszabadítási Erők (FLDR) lázadó szervezetét, mint lehetőséget. A választások előtt amúgy is forrongó hangulatnak nem tesznek jót az ilyen támadások, egy szörnyű múlt árnyékát vetítik ismét Kigalira, miközben az ellenzék egyre gyakrabban panaszkodik elnyomásra, zaklatásra, sőt csak az idei évben több támadást hajtottak végre az ellenzék képviselői ellen állítólagosan Paul Kagame elnök megbízásából.

És ha ehhez még hozzáadjuk a tényt, hogy az államelnök és kormánya erősen tuszi többségű, egyértelműen elképzelhető az a verzió, hogy a hutu szélsőségesek igyekeznek kiegyenlíteni a számlát egyes ellenzékiek zaklatásáért vagy csak az elmúlt 16, hatalom nélküli évért. Akárhogy is, augusztus fordulópont lesz Ruanda életében, végleg eldőlhet, hogy az ország a demokrácia és béke útján marad-e vagy a múlt árnyai ismét kísérteni fognak.

Erre egyébként a tegnap Ruandába érkező francia államelnök is rávilágított, amikor Kagame mellett állva újságírók előtt mondott beszédet Kigaliban. És bár sokan várták, hogy Sarkozy beszél a franciák népirtásban betöltött esetleges szerepéről, ez nem történt meg, mindössze annyit ismert be, hogy országa nem kapcsolt időben és nem mérte fel jól a mészárlás mértékét időben. Ahogy már itt volt róla szó, tucatnyi alkalommal érte vád Franciaországot, hogy a népirtást tulajdonképpen kirobbantó Habyarimana-merényletben franciák segítettek lelőni az akkori hutu elnök gépét.

A nagyjából egy éve helyreállt ruandai-francia kapcsolatban fordulópontot jelentő találkozás során a két elnök abban is megállapodott, hogy Párizs mindent meg fog tenni, hogy az 1994 után Franciaországba menekült népirtó gyilkosokat elfogják és megbüntessék – becslések szerint több tucat egykori “mészáros” élhet francia földön jelenleg is. A párbeszéd során szóba került az egész régiót destabilizáló FDLR szerepe és az ellene való küzdelem is, és bár nagyon sok érzékeny területet kerültek a politikusok (többek között azt a három évvel ezelőtti ügyet, amely a két ország diplomáciai kapcsolatának összeomlását eredményezte – emlékezhetünk, a franciák letartóztatási parancsot adtak ki Kagame 9 közeli munkatársa ellen népirtási vádakkal), mindkét fél nagyon jónak értékelte a találkozót, amely azonban a ruandai nép számára nem hozta el a várva-várt bocsánatkérést.

Tegnap Sarkozy egyébként látogatást tett a ruandai főváros legnagyobb, a népirtási emlékhelyénél, ahol a francia nép nevében rótta le tiszteletét a halottak előtt. Egy helyi újság az utca emberét is megkérdezte a látogatásról, és a megkérdezettek egytől-egyig pozitívnak értékelték a két ország közeledését, amelyben csakis lehetőséget látnak egy jobb jövőre.

Csak a poszt végére jegyezzük fel: Sarkozy nem kizárólag Ruandát kereste fel a kontinensen, szerdán Gabonban találkozott a kis Bongoval, majd utána rövid látogatást tett Maliban, ahol találkozott azzal a francia segélymunkással, aki három hónapos fogság után szabadult ki nemrégiben elrablói karmaiból. Az az ügy sem vet jó fényt a franciákra, a szélsőséges, elismerten az al-Kaida észak-afrikai szárnyához tartozó radikális csoport ugyanis azután engedte szabadon a francia férfit, hogy Mali négy szélsőségest szabadon engedett – állítólag erős francia nyomásra. Bizony, a gyarmatok korszakának vége már egy ideje, de Franciaország szava még mindig szent a kontinensen.

Hozzászólások: