Boldog születésnapot, Robert Mugabe!

Közzététel ideje | február 22, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Bár a hétvégén gránátvetővel lőtték Ruanda fővárosát, Kigalit és Elefántcsontparton erőszakos tüntetések zajlottak (hogy a nigeri puccs fejleményeiről ne is beszéljünk), a hétvége egyik fő híre mégiscsak Robert Mugabe zimbabwei elnök 86. születésnapja volt.

Bármilyen politikai nézetet is valljon a kedves Olvasó, az nem kétséges, hogy Mugabe elnök 30 éves uralkodása alatt az egykor “Afrika éléskamrájának” számító Zimbabwe ma már a szegénység, nyomor, politikai elnyomás és személyi hatalom igazi jelképe lett, a hiperinflációt az ország példáján mutatják be egyes közgazdasági tankönyvek, a mélyszegénységben tengődő lakosság jelentős részét pedig brutális járványok sújtják, kolerától kezdve vérhasig széles a paletta.

És nehéz elhinni, de Mugabe mind a mai napig elég jelentős támogatói bázissal büszkélkedhet (főleg az idősebb, függetlenséget kiharcoló korosztály körében), ráadásul a 2008-as hatalommegosztási alkunak köszönhetően (amikor ugyebár elbukta a választásokat) a hadsereg egésze az irányítása alá tartozik. Bár a jeles napot családja körében ünnepelte, hétvégén óriási, éltető megmozdulást tervez neki pártja, a ZANU-PF, melynek decemberben újabb öt évre elnöke lett, és a tervek szerint 89 évesen indulni fog a következő elnökválasztáson is.

Mindenesetre politikai szakértők szerint ez pályafutása végét fogja jelenteni, ha nem a kor viszi el addig,  akkor azon a választáson a nemzetközi közösség vagy saját népe fogja megbuktatni, ráadásul pártján belül is egyre erősebb az ellene ágáló vonulat, nem is beszélve a miniszterelnök, Morgan Tsvangirairól és Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) névre hallgató pártjáról. A mérsékelt külföldtől teljesen elszigetelődött elnök legjobb beszélgetőtársa valószínűleg a líbiai “mindenható”, Kadhafi lenne, mindketten egymást licitálják felül hihetetlen beszédekkel, mindenért a nemzetközi közösséget hibáztatják, például a több ezer százalékos zimbabwei hiperinfláció is az “elnyomó nyugat” miatt alakult ki az országban, és amelyet csak iszonyatos küzdelemben sikerült valahogy kezelhető mederbe terelni (olyan átértékelések és pénzügyi intézkedések történtek itt, amelyek Mugabe közgazdászainak hozzáértését kérdőjelezték meg).

Pályafutása utóbbi évtizedét az országban élő fehérek elleni harc végig átfonta, bár már korábban elkezdődött a fehér farmerek erőszakos elvétele és feketék kezére juttatása (ez így történt, semmi rasszizmus nincs e szavak mögött), és elismerten vagy sem, de ez jelentősen visszavetette ezen szétaprózott területek termelékenységét. Azóta is időnként felhangzik a vád a ZANU-PF részéről, hogy a nemzetközi szankciók nagyrészt ennek köszönhetőek, tehát a “nyugat” harcba szállt a zimbabwei nép ellen.

És most itt az újabb őrület: hamarosan akár törvény is lehet abból a tervből, amellyel az országban működő külföldi vállalatokat (a gondok ellenére azért vannak bőven) akarják arra kényszeríteni, hogy tulajdonosaik legalább 51%-a helyi, fekete zimbabwei legyen. Januárban már jóvá is hagyták azt a törvényt (az MDC és Tsvangirai tiltakozása ellenére), mely alapján április 15.-ig minden egyes külföldi cégnek be kell nyújtania a tervét, hogyan éri el ezt a tulajdonosi szerkezetet 5 éven belül. Az ennek eleget nem tevő vállalatok vezetői súlyos börtönévekre számíthatnak. Közben az Európai Unió ismét meghosszabította az országgal szembeni szankciókat, ami főleg utazási korlátozásokat és pénzeszközök befagyasztását jelenti. Az indoklás szerint a zimbabwei hatalommegosztás a kormány és az ellenzék között szinte nem is létezik, ráadásul súlyos emberjogi visszaélések is történnek az országban.

A nemzetközi vállalatok ellen meghirdetett háború a lassan éledező gazdaság számára óriási pofon lehet, több vállalat a törvényre való reakciójaként már most bejelentette, hogy határozatlan időre minden tervezett beruházást szüneteteltet, egyben arra szólítanak fel, hogy egy ilyen döntés az esetleges új befektetőket is eltántoríthatja. Mondjuk, azok a cégek, amelyek eddig is kitartottak, ugyebár biztos nem felebaráti szeretetből tették, úgyhogy emiatt kár aggódni, viszont az esetleges jövőbeni fejlődésre rossz fényt vethet egy ilyen intézkedés. A részletek ugyan még nem ismertek (kik azok a “helyi, fekete zimbabwei” polgárok, akik tulajdonosok lehetnek), de hamarosan beindulhat a “stróman-biznisz” Hararéban.

A napokban alig lehetett hallani róla, de a zimbabwei gazdaság talpraállását elismerve, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) visszaadta Zimbabwe szavazati jogát a szervezetben, amely az elmúlt egy évben nekikezdett törleszteni hatalmas, több tíz milliós adósságát az IMF felé. A születésnapi írást pedig zárjuk egy érdekes jelenettel, amely ma történt a hararei kínai nagykövetségen. Kína nagy születésnapi ünnepséget rendezett Robert Mugabe születésnapja alkalmából, ahol mindkét fél kifejezte a kapcsolatok jövőbeni erősödésének reményét. 1980 óta ez volt az első alkalom, hogy az elnök meglátogatott egy nagykövetséget, és, hogy ez pont a kínai volt, jelzi Peking egyre komolyabban gondolja afrikai terjeszkedését.

Hozzászólások: