Merre tart Elefántcsontpart? Ismét jön a káosz?

Közzététel ideje | február 13, 2010 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Bár a hihetetlen káosszal és brutalitással tarkított elefántcsontparti polgárháború már közel három éve végetért, a harcokat lezáró békeegyezményekben célként kitűzött szabad elnökválasztások körüli gondok könnyedén visszataszíthatják a zűrzavarba ezt a rendkívül instabil nyugat-afrikai államot. Bár a háború utáni években a központi kormányzat fennhatósága úgy-ahogy visszaállt a lázadó Új Erők által uralt északon, a helyzet még nem normalizálódott egyáltalán, konkrétan egy puskaporos hordóról beszélhetünk, amelyben a puskaport a hihetetlen etnikai megosztottság valamint a muszlim többségű észak által a déliek, és Laurent Gbagbo elnök által táplált gyűlölet jelenti.

2007-ben Gbagbo és az Új Erőket irányító Guillaume Soro (ma miniszterelnök az átmeneti, hatalommegosztáson alapuló kormányban) megegyeztek, hogy 2008-ban teljeskörű, szabad választásokra kerül sor (és akkor még nem is beszéltünk a polgárháború során kitűzött választási időpontokról), de erre sem abban az évben, sem 2009-ben nem került sor. Jópár halasztás történt különböző indokokkal és a legutóbbi ilyen alkalommal, tavaly év végén 2010. március-áprilisát határozták meg végső dátumként a voksolásra. A legnagyobb problémát a biztonság hiánya és a hihetetlen számú, azonosító igazolvány (pl. személyi igazolvány, útlevél) nélküli ember jelentette, utóbbiak regisztrációjának és új okmányaik kiosztásának ráadásul nagyon vontatottan kezdett neki a központi hatóság (ebből aztán később lettek is problémák).

Csak úgy a poszt margójára: mi, az okmányok, kártyák, azonosítók tömegével ellátott európaiak valószínűleg el sem tudjuk képzelni, milyen nehéz lehet egy olyan országban választásokat szervezni, ahol több millió emberről nincs semmiféle adat sem. Szóval 2007 végén elkezdődött a nagy projekt, az ENSZ és Franciaország erőteljes támogatásával és segítségével jól felszerelt “csapatok” indultak az ország minden régiójába, ráadásul több ezer regisztrációs központot is nyitottak országszerte. A folyamat megfejeléseként 2008-ban még népszámlálást is kezdtek és ez a sok lassú folyamat elkezdte csúsztani a választások időpontját (ráadásként a két fél nem is igen tud mindig zöldágra vergődni egyes emberek regisztrációjának elfogadásán). Mindenesetre annyi előnye van az egész regisztrációs folyamatnak, hogy a szavazásra jogosult elefántcsontpartiak száma a 2000-es adatokhoz képest akár meg is duplázódhat.

Mindeközben persze a biztonsági helyzet sem (volt) tökéletes, a 2007-es békében kitűzött célok, mint a lázadók leszerelése és integrálása a központi hadseregbe, nem igazán haladtak az ENSZ által kitűzött sebességgel és módon, így mind a mai napig vannak olyan Új Erőkhöz húzó csoportok, amelyek bármikor képesek lennének újra megindulni Abidjan felé (ahogy azt a polgárháború alatt többször megpróbálták – mindannyiszor csak a francia Idegenlégió tudta meggátolni ebben őket). Sőt, tavaly év végén elkezdett egyre erőszakossabbá válni a választási felkészülés és regisztrációs folyamat az ország északi és nyugati részein, tüntetések robbantak ki, állami épületeket romboltak le és több ízben a regisztrációs állomásokat is megrohanták a feldühödött helybéliek.

Dühük fő oka a folyamatosan halasztott választások és Gbagbo intézkedései miatti elégedetlenségük volt, és több településen a katonaság napokig képtelen volt helyreállítani a rendet. Az előzetes tervek szerint egyébként januárban már készen kellett volna lenni a regisztrációval és a kampány is megkezdődhetett volna – ebből azonban még mindig semmit nem látni. Most már az ENSZ és az ország megmentője, Franciaország is rendkívül türelmetlen a választásokkal kapcsolatban, amelyeknek megtartását és egyáltalán, az egész állam jövőjét meghatározó esemény történt a napokban. Tegnap Laurent Gbagbo államelnök ugyanis bejelentette, hogy feloszlatja az ország ún. átmeneti kormányát és az egész választási bizottságot a szavazók regisztrációja körüli, növekvő feszültségek miatt.

Az állami tévében tett közleményben azt is elmondta, hogy utasította Guillaume Soro miniszterelnököt az új kormány mielőbbi felállítására, amely majd képes lesz még idén megszervezni a választásokat. A vicc a történetben, hogy Gbagbo ezt nem tehette volna meg, hiszen a korábbi megegyezések alapján a választási bizottság egy, minden politikai féltől független, nemzetközileg elismert szervezet volt. A Reuters hírügynökség szerint a lépés fő oka az volt, hogy Gbagbo szerint a választási bizottság vezetője, Robert Mambe több százezer olyan embert is a szavazásra jogosultak listájára írt, akiknek személyazonossága még nem igazán tisztázott (a háború egyik kirobbantó oka is az volt, hogy ki szavazhat Elefántcsontparton és ki nem).

Az egész nemzetközi közösség és az Új Erők is teljesen megrökönyödött a döntéstől, a március elejére tervezett választások valószínűleg így ismét kútba estek, ráadásként pedig a Gbagbot érő vádak, miszerint gátolja a választási folyamatokat, még erősebb alapra találhatnak. A lakosság egyre csalódottabb, főként északon igen erős már a frusztráció, és elég ha abba belegondolunk, hogy az új választási bizottságot minden politikai csoportnak és a nemzetközi közösségnek is jóvá kell hagynia, máris kétséges lehet az is, hogy Elefántcsontpart idén választhat.

Hozzászólások: