Guinea: Camara után szabadon a káoszba

Közzététel ideje | február 11, 2010 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

Amióta egy mesterségesen – összeesküvés-elméleteket szeretők számára eléggé hihető módon “nyugati” támogatással” – gerjesztett tüntetést tavaly szeptemberben véresen levertek az akkor Moussa Dadis Camara által vezetett guineai katonai vezetés katonái, a bauxit-szuperhatalomban óriási változások történtek. A felelősök felkutatása körüli hercehurca valamint a hihetetlen külföldi nyomás ellenére úgy tűnt, Camara kitart, de testőrségének vezetője, Abubakar “Toumba” Diakite másképp gondolta, és december elején lelőtte az elnököt, aki csak éppenhogy túlélte a merényletet (Diakite azóta is menekülőben).

Sokáig ellentmondásos hírek jöttek állapotáról, majd januárban kiderült, véglegesen a “pénzfeldobó klán” egy másik tagja, Sekouba Konate lesz Guinea elnöke, legalábbis a demokratikus választásokig, miniszterelnök pedig az ellenzék nagy öregje, Jean-Marie Dore lett. A burkina fasói közvetítéssel létrejött alku bejelentésén az egykor vaskezű Dadis Camara is megjelent, és aki olvasta az erről szóló posztomat (vagy látta a videót), az valószínűleg azonnal tudta, ez az ember többé nem lesz politikai szereplő sehol sem, örülhet, ha magát képes lesz ellátni. Ő jelenleg Burkina Fasóban vegetál száműzetésben, “egykori” országát pedig ismét egy “nyugati” báb fogja irányítani előbb vagy utóbb, hiszen Konate biztosan nem fog indulni az elnökválasztásokon, a jelenlegi ellenzék pedig nagyjából csak a multinacionális bányavállalatok kiszolgálásában fog jeleskedni, ebben ne kételkedjünk.

Felállt egy átmeneti kormány is, 10 ellenzéki, 10 Konate-párti és 12 polgári képviselővel, feladatuk a választások minél előbbi megszervezése és addig is, a rend fenntartása és a gazdaság helyzetének javítása. Az AFP híre szerint egyébként Camara egy őrzött ouagadougoui villában tölti napjait, orvosok felügyelete mellett, közvetlen családjával együtt. Állítólag napi szinten beszél jóbarátjával, Konatéval, de már nem esik szó köztük politikáról, beszélnek sportról és családról, de politikáról már nem. És bár esetleges felelősségre vonásáról már keringenek a pletykák, ami tény, a tavaly szeptemberi események miatt még senkit sem vontak felelősségre (vagyis mindent Diakitére “kentek), és igazából valószínűleg nem is fognak. Meg aztán csak a mainstream média tálalta egyoldalú mészárlásként az eseményeket, azt ritkán említik meg (mint Darfúr kapcsán is), hogy igazából a tüntetők támadtak neki először a katonáknak. Ezzel nem csökkenteni kívánom a nőket megerőszakoló és az embereket puskatussal ütő katonák bűneit, csak szeretném tudatosítani mindenkiben: sosem szabad mindent szó nélkül elfogadni, amit a média elénk tálal, minden éremnek van egy másik oldala is.

És miközben a jogvédők valamint a “nyugati” államok a demokratikus választások minél előbbi megtartását és a katonaság uralmának mielőbbi megszüntetését követelik, az ország mélyén egyre mélyülő fegyveres konfliktus van kibontakozóban. Az elefántcsontparti valamint libériai határ ölelésében, a Nimba-hegység lábánál fekvő Nzérékoré régió fővárosában, az ugyanerre a névre hallgató Nzérékoréban már a tavaly szeptemberi conakry-i erőszakos események után is súlyos helyzet alakult ki, ami főleg annak köszönhető, hogy a guerzé etnikum tagjaként Camara innen származik. Szóval a fővárosi események után több másik helyi etnikum fiataljai az utcára vonultak a katonai vezetés elleni tiltakozásul, ahol összecsapások bontakoztak ki a Camarát támogató guerzékkel.

A rövid konfliktus után azonnal párbeszéd kezdődött és ekkor még a katonai vezetés valamint a közösségek vezetői képesek voltak gátat szabni az erőszak elszabadulásának, de a decemberi merénylet után ismét robbanásig feszült a helyzet és ismét sor került néhány elszigetelt összecsapásra több régióbeli városban is. A helyzetet jellemzi, hogy az év utolsó hónapjaiban olyan röplapok terjedtek Nzérékoréban, hogy “amennyiben Dadisnak távoznia kell,
a peulhék is távozni fognak”. És a Nzérékoréban zajló események akár egész Guineára levetíthetők, az elég színes etnikai összetételű országnak eddig csak két etnikum adott elnököt, akik eddig még nem “kerültek” sorra, úgy érzik, eljött az ő idejük. Ráadásként pedig Camarát szó szerint istenítették a guerzék, megtörtént, hogy egy rossz szóért lángokba borítottak egy vendéglátóhelyet, vagy ronggyá vertek valakit az elnököt fanatikusan imádó fiatalok.

De az igazi pokol azután szabadult el, hogy Dadis Camara megjelent a nyilvánosság előtt és lemondott a hatalomról, Nzérékoré utcáin a guerzék összecsaptak a malinke és peulhe fiatalokkal, legalább 10 ember meghalt és több tucat megsérült az elmúlt néhány napban történt harcokban. Odáig fajultak a dolgok, hogy a tüntetők a rendet helyreállítani igyekvő katonákra is rárontottak, így nem meglepő, hogy a sérültek között bőven vannak katonák is. A térségben tartózkodó külföldieket, segélymunkásokat otthonmaradásra szólították fel, és Nzérékorét biztonsági kíséret nélkül megközelíteni sem érdemes.

Ma már relatív nyugalom honolt a városban, de a felszín alatt még mindig ott feszülnek az ellentétek, és az elmúlt napokban látott borzalmak. Az IRIN hírügynökség szerint a konfliktusnak fő oka nem a fentebb már taglalt szembenállás, ezúttal vallási okok (amelyek végső soron etnikaiak is) álltak a harcok hátterében, a keresztény guerzék és a muszlim malinkék között már elég feszült volt a viszony bizonyos városi rendeletek miatt, és igazából errefelé nem újdonság az ilyesmi, 2000 óta szinte minden évben voltak Guinea eme távoli régiójában konfliktusok az etnikumok között. És hát a régiós elhelyezkedés is kötelez: a szomszédságban, pár kilométerre található Libéria és Elefántcsontpart is, amelyeknek etnikai konfliktusaival könyveket lehetne megtölteni.

Még hétvégén érkezett egy kormányzati delegáció Conakry-ból, amely helyi vezetőkkel együttműködve próbál – eddig kevés sikerrel – úrrá lenni a feszültségeken. Megerősített katonai járőrök az utcákon, kijárási tilalom, jelenleg ezeket alkalmazzák a hatóságok a rend fenntartására és helyreállítására, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy Guineában a helyzet nyugodt marad az elkövetkező hónapokban. A brutális diktátor, Lansana Conte halála után egy keménykezű vezető lépett hatalomba Camara személyében, és bár ő képesnek tűnt a rend fenntartására, szembefordult az Afrikát még mindig bábjának tekintő “nyugattal”, így buknia kellett. És lehet, hogy az ő bukásával Guinea is nagyon
mélyre bukik.

Hozzászólások: