Csád-Szudán: ismét közelednek egymáshoz
Közzététel ideje | február 8, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro
Talán egész Észak- és Közép-Afrika számára reménykeltő pillanat volt, amikor a mai reggelen Idriss Deby Itno csádi elnök repülőgépe leszállt a szudáni Kartúm repülőterén és Omar al-Bashir kézfogással üdvözölte kollégáját. Ez volt az első hivatalos látogatás a két ország vezetője között 2004 óta, köszönhetően a rendkívüli mértékben megromlott csádi-szudáni viszonynak. A látogatást előkészítendő egy csádi delegáció már pénteken megérkezett a szudáni fővárosba, ahol a szudáni szakértőkkel együtt kidolgozták a feltételeit annak a megegyezésnek, amely szerint a két ország közös határszakaszán egy közös egység fog járőrözni, így előzve meg a kölcsönös vádaskodásokat a felek között.
Amiből kijutott bőven az elmúlt években, Kartúm folyamatosan azzal vádolta Csádot, hogy N’Djamena a darfúri lázadókat támogatja minden lehetséges módon, visszafelé pedig Csád vádolta meg Szudánt, hogy az az N’Djamenát 2008 elején majdnem elfoglaló csádi lázadókat támogatja, sok esetben katonai erőt is rendelkezésükre bocsátva. Az is bebizonyosodott, hogy ezek nem is csak vádak, ennek fényében a humanitárius helyzet szempontjából is pozitív a két ország közeledése egymáshoz, amely jelenleg elég törékeny alapon nyugszik, és francia erők járőröznek most a két ország közös határszakaszán.
A mostani, közös határellenőrzés ötlete már tavaly decemberben felmerült egy miniszteri találkozón, de a konkrét részleteket most dolgozták ki a két ország megbízottjai. A tervek szerint az első hat hónapban Szudán fogja vezetni a közös missziót, amelynek központja a nyugat-darfúri El-Geneina városában lesz, az első alakulatok valószínűleg március első felében fognak megérkezni ide. A csádi védelmi miniszter, Mahamat Beshir Okoromi által vezetett delegáció abban is megegyezett a szudáni tárgyalókkal, hogy Csád csak a február 25.-ig kijelölt katonai egységekkel vehet részt a közös járőrözésben, minden esetleges további katonai erőt az első hat hónapban Szudán fog biztosítani (aztán utána értelemszerűen fordul a kocka).
A kidolgozott egyezséget még a mai napon érkezett, Deby vezette küldöttség is át fogja tekinteni, még további részletekről is tárgyalni fognak a felek, de amennyiben aláírásra kerül a más elemekkel is kibővített (főleg az egymás felé való közeledést elősegítő passzusok) egyezség, az a hosszú médiakampány után lassan ismét a feledés homályába merülő Darfúr számára hihetetlen nagy lehetőséget jelenthet egy tovább javuló helyzetre. Már amennyiben az egész háborút elszabadító lázadók is hajlandóak lesznek engedményeket tenni. Még múlt héten, az utazását bejelentő sajtótájékoztatóján Idriss Deby hangzatos szavakkal igyekezett elvarázsolni az újságírókat: “Én nyitott ember vagyok. A háború még sosem oldott meg semmit, Csád pedig minden szomszédjával békében szeretne élni.”
A két ország között mindig is erős feszültség volt, többször is tárgyalóasztalhoz ültek a felek a helyzet javítására az elmúlt évek során, de előfordult az is, hogy minden diplomáciai kapcsolatot megszakítottak egymással, legutóbb 2008 elején, amikor a csádi lázadók hajszál híján uralmuk alá vonták N’Djamenát (ezt már korábban és később is megkísérelték). A lázadók egyébként rendszeresen “rájátszottak” a helyzetre, a szudáni Igazság és Egység Mozgalom (JEM) lázadóinak több bázisa is van csádi területen, de az Egységfront a Demokratikus Változásért és a többi csádi lázadó mozgalom is gyakran ver tanyát Darfúrban. Aztán még ott vannak a menekültek is a határ két oldalán, így érthető, jelenleg Szudán és Csád határszakasza a káosz maga.
A március elején induló misszió a kiszivárgott információk szerint 3000 főből fog állni, 1500 csádi és szudáni katonából, de a jelenlegi állás szerint a nemzetközi közösség békemissziójának keretében a határon járőröző franciák is maradni fognak. És bár most ez nagyon szépen hangzik, sajnos a múltbeli tapasztalatok még kísérteni fognak az biztos, hiszen emlékezhetünk, az elmúlt 6-7 év szinte mindegyikére jutott békemegállapodás a két ország között, de ezek mindannyiszor rövid életűek voltak, miután a határ mindkét oldalán katonai műveleteket hajtottak végre a kormányerők. Ráadásul a helyzetet még jobban nehezíti a két kormány hozzáállása a nemzetközi közösséghez, Csád és Szudán csak az idén több alkalommal szólította fel a területén tevékenykedő ENSZ békefenntartókat a távozásra, amelyek elvileg csak a menekülteket és a segélymunkásokat védenék. Deby kétnapos látogatása talán egy ismét javulóban lévő kapcsolat első lépcsője lehet, de sajnos logikusan belegondolva, nehéz lesz ezt az instabil helyzetet megváltoztatni, úgyhogy ez az egész nem több, mint falra hányt borsó.
Hozzászólások:
Szólj hozzá!