Eritrea: szaporodó ellenzéki akciók avagy út a polgárháborúba?

Közzététel ideje | február 7, 2010 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

A világ közönyétől kísérve, elzártan és viszonylagos csendben véres háború folyik a kontinens egyik legfiatalabb államában, a diktatórikus uralmat nyögő Eritreában. A háborút a függetlenség kivívásában nagy szerepet vállaló Isaias Afewerki és kormánya folytatja saját népe ellen, amelynek eredményeképpen csak az elmúlt évben sok tízezer eritreai menekült külföldre az erőszak és rettegés elől.  Egy ideje már nincsen szabad sajtó, minden ellenzéki mozgalmat és szerveződést betiltottak, vallási üldöztetés is folyik, erőszakos sorozások vannak, az alkotmányban előírtakkal ellentétben eddig egyetlen választást sem tartottak még és még bőven sorolhatnánk azokat az intézkedéseket, amelyekkel a kormány mindent megtesz hatalma kiterjesztésére.

És ezek nem a “nyugat” által terjesztett propagandák, menekültek, száműzetésben élő ellenzékiek és helyiek beszámolójából tűnik ki az egyre erősebb elnyomás. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Eritrea elszigetelődik a külvilágtól is, szomszédainak mindegyikével rossz kapcsolatot ápol (erről írtam is már több ízben) és az Egyesült Államok-féle nyugati tömb feketelistáján is előkelő helyen áll napjainkban. Ennek megfelelően az elmúlt években egyre erősebbé váló ellenzéki mozgalom bontakozott ki, a több, különböző szerveződés és párt 2008 elején közös nyilatkozatot is megfogalmazott legnagyobb támogatójuk, Etiópia fővárosában, Addisz-Abebában. Ez a sors fintora és egyben az eritreai kormány arculcsapása is volt: Etiópia a hivatalos álláspont szerint Eritrea ősi ellensége (gondoljunk csak a brutális háborúkra a két ország között).

A nyilatkozatban az Afewerki-kormány elleni szembenállást és az együttműködés alapjait fogalmazták meg, ezt fejlesztették tovább 2008 májusában, amikor 13 ellenzéki csoport létrehozta az Eritreai Demokratikus Szövetséget (EDA), amelynek tagjai között radikális, háborút hirdető csoportok is voltak. Mindeközben a kormány sem ült tétlenül, hihetetlen mértékű hajtóvadászat indult az ellenzékiek ellen az országban, politikailag motivált
gyilkosságok és bebörtönzések kíséretében. Az általam egyébként nem túlzottan szeretett jogvédő csoportok egyike Eritreát egyenesen egy óriási börtönnek titulálta egyik jelentésében.

Az ellenzékiek elleni hadjárat legnagyobb vesztesei az afarok és a kunamák voltak, két nagyobb etnikum Eritrea területén, akikkel különösen kegyetlenül bánik az Afewerki-rezsim. Többek között ennek a két csoportnak a képviseletében hirdetett totális háborút a kormány ellen a Vörös-tengeri Afarok Demokratikus Mozgalma (RSADO), amely 2008-tól kezdődően már nem csak szóban, fegyverekkel is fellépett elvei mellett. Az afarok amúgy sem gyávaságukról és behódolásukról híresek, Mussolini olasz katonái vagy az Ottomán Birodalom ellen is sikerrel védték meg területeiket, értékeiket. 2008 nyarán több kisebb támadást hajtott végre az RSADO, több tucat eritreai kormánykatonát meggyilkolva ezekben, és 2008. november 17.-én az addigi legnagyobb akciót hajtották végre, amikor legalább 50-60 kormánykatonát gyilkoltak meg (a sebesültek száma több tucatra tehető) egy laktanya elleni támadásban az ország középső részén. Különböző típusú fegyvereket zsákmányoltak és foglyokat is szedtek, majd visszatértek az Eritrea-Etiópia határán lévő bázisaikra.

Nem ők voltak az egyetlenek, akik már 2008-ban akciókat hajtottak végre, az Eritreai Kunamák Demokratikus Felszabadítási Mozgalma (DMLEK) is több kisebb akciót hajtott végre városi rendőrörsök és kisebb katonai őrposztok ellen. Miközben az országból elmenekülők száma az egyre erősebb elnyomással egyenes arányban nőtt, úgy szaporodtak az eritreai ellenzékiek akciói is az országban. 2009-ben újabb szervezetek ragadtak fegyvert a kormány ellen, az RSADO – mint a legjelentősebb fegyverrel harcoló szervezet – pedig tovább fokozta harcának intenzitását. A tavalyi év elején zömében csak kisebb szabotázsakciók történtek (bár azért volt egy jelentősebb támadás egy rendőrőrs ellen Eritrea középső részén), majd augusztusban az RSADO harcosai az Eritreai Felszabadító Fronttal (ESF) együttműködve 13 katonát öltek meg egy összehangolt támadásban a dél-eritreai Senafe városának közelében, amikor egy kormányzati katonai bázist rohantak le. Ezen a bázison politikai foglyokat, elfogott menekülteket, zömében afarokat őriztek és kínoztak Afewerki afarok elleni, tovább fokozódó harcának jegyében. 

Az ezt követő hónapokban az RSADO tovább folytatta akcióit, dokumentáltan legalább 3 nagyobb támadásról tudunk még 2009 végéről, és az EDA képviselői szerint “a küzdelem tovább fog folytatódni az egyik legdiktatórikusabb afrikai rezsim ellen”. 2010 is ennek jegyében kezdődött, az év első napján jött a közlemény, miszerint az RSADO és az ESF újabb együttes akciót hajtott végre Dél-Eritreában, Zalambese és Tserona régióiban két különböző, ám összehangolt támadásban két laktanyát támadtak az ellenzéki fegyveresek (akik olyan 150-en lehettek) és az RSADO közleménye szerint 25 katonát megöltek, 38-at megsebesítettek és mindkét bázist fel is gyújtották. Eközben nemzetközi színtéren is zajlottak az események, ENSZ szankciókat szabtak ki az országra a szomáliai iszlám radikálisok állítólagos támogatása miatt és Eritrea kezdett még jobban elhidegülni az Afrikai Uniótól is (ahonnan amúgy már vissza is hívták állandó képviselőjüket korábban).

És nem kellett sokat várni a következő akcióra, amelyet ezúttal az RSADO egyedül hajtott végre északon, Denkalya térségében, ahol január végének egyik éjszakáján lerohantak egy laktanyát a “lázadók” és a saját közleményük szerint 20 katonát meg is gyilkoltak az akcióban, ráadásul fel is égették a laktanyát. Emellett állítólag ez volt az első olyan alkalom az RSADO műveletei során, amikor nehéztüzérséget is bevetettek az afar harcosok, akik addig fogják folytatni harcukat, amíg meg nem semmisítik a mostani eritreai rezsimet.

A harc tehát folytatódik, ahogy az eritreai vezetés  ”keményedése” is, és elhidegülése a nemzetközi közösségtől most már tényleg egyre súlyosabb helyzetbe sodorja a lakosságot is. Bár a fenti posztból egy erős ellenzék képe rajzolódhatott ki, a valóság más: a 2008-ban létrejött EDA alapító egyezményét 13 szervezet írta alá, de igazából konkrét tettekkel csak négy veteti észre magát, és ők sem igazán egységesek, napjainkban az eritreai ellenzék zászlóshajóját az afarok szervezete az RSADO jelenti, mutatva, hogy ez az etnikum méltó történelmi hírnevére.

De hogy mi lesz Eritreával? A jelenlegi helyzet tarthatatlan, és nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megmondjuk, hamarosan változások lesznek. Sajnos Afewerki hozzáállását figyelembe véve ez egyáltalán nem békés úton fog eljönni, és sajnos egy esetleges polgárháború pillanatok alatt beszippanthatja Etiópiát is. Aggasztó jövőkép.

Hozzászólások: