Világörökségek Afrikában – 2. rész

Közzététel ideje | január 19, 2010 | 4 hozzászólás | GaceTillerro

Mivel közel sem értünk még az afrikai világörökségeket felsoroló lista végére, folytassuk elmefrissítő kalandozásunkat a fekete kontinens szépséges látnivalói között. Vannak országok, amelyek történelmükből, hagyományaikból de leginkább méreteikből kifolyólag rengeteg olyan természeti vagy kulturális látványossággal rendelkeznek, amit az UNESCO felvett napról-napra bővülő nyilvántartásába. Ilyen például a Kongói Demokratikus Köztársaság, amelyben kivétel nélkül természetvédelmi területek tartoznak a világörökségek közé. Az ország egyik leginstabilabb régiójában (a keleti határnál) fekvő Virunga Nemzeti Park a kontinens első védett területe volt, amely napjainkban is hihetetlenül sokszínű állat- és növényvilágnak ad otthont, hogy az itt élő hegyi gorilla populációról ne is beszéljünk.

Ahogy a “nagy” Kongó szinte összes parkja, úgy az Afrika és az ország szívében fekvő Salonga Nemzeti Park élővilága sincs biztonságban, pedig a kontinens legnagyobb esőerdős rezervátumáról van szó.

Etiópia helyzete is hasonló az egykori Zairéhoz, itt 8 különböző világörökség található, egyebek között az etióp kereszténység bölcsőjének, az egykori Akszúmi Királyság fővárosának, Akszúmnak a romjai is. A ma is létező Akszúm városában fellelhető maradványok egy egykoron hatalmas és erős birodalom történetét varázsolják elénk, a legszebb darab pedig egyértelműen a csak 2005-ben visszakerült (az olaszoktól) akszúmi obeliszk.

Az Észak-Etiópiában található Fasil Ghebbi erődítmény és épületegyüttes szintén olyan látványosság, amelyet egyszer az életben mindenképp látni kell. Az egykori etióp uralkodók lakhelyéül szolgáló épületegyüttesben könyvtártól kezdve hatalmas ebédlőn át istállóig minden megtalálható.

De a kisebb vagy javarészt sivatagos területen fekvő országokat sem szabad úgymond leírni, hiszen például Mali vagy Niger is rendelkezik bőven látnivalókkal. Előbbiben a világörökség részét képezi a legendás sivatagi város, Timbuktu, a tuaregek által alapított egykori nagyváros csodás vályogépítményeiről, mecseteiről és kulturális emlékeiről híres (bár napjainkban állítólag már nem túl biztonságos felkeresni), de hasonló szépségekben bővelkedik Djenné városa is.

De kevéssé ismert mali látványosságok Bandiagara gyönyörű sziklaszirtjei is, a közel 150 kilométeren át húzódó sziklák az ország középső részének meghatározó jelképei. A szirtek mellett pedig ott élnek a dogonok, akik különös tudományaikról, mendemondáikról és kulturális kincseikről váltak ismertté.

Nigerben ki kell emelni az Aïr és Ténéré védett területeket, nemzeti parkokat, amelyeket Afrika legkeményebb sivatagi környezetében hoztak létre az állam északkeleti részén. Az Aïr-hegységek konkrétan a Szaharában fekszenek, mégis bővelkednek élővilágban, ami a Ténéré brutális sivatagának szomszédságában igazán lenyűgöző. Ha már közeledünk Nyugat-Afrikához, pillantsunk csak itt is körbe egy kicsit.

Benin országa csak egyetlen világörökséggel rendelkezik, ám ez az egy rendkívül nagy jelentőséggel bír a régió történelmében. A Dahomey királyság egykori székhelyének számító Abomey város ősi palotái nyerték el a kitüntető címet és a Beninbe látogató turisták jelentős része biztosan felkeresi.

A Burkina Faso délnyugati csücskében fekvő Loropéni városkában, annak közelében található romok múltja azonban nem ennyire tisztázott, megoszlanak a szakértők véleményei a több tucat kőépítmény romjait és hosszú falszakaszokat tartalmazó történelmi emlékhely eredetéről.

Ha már az első részt is szigetekkel zártuk, akkor ezúttal se legyen másképp, a Zöld-foki Köztársaság és Madagaszkár “örökségeivel” fejezzük be a mostani posztot. A turisták által nem is annyira történelmi emlékeiről, hanem természeti szépségeiről ismert Zöld-foki szigetekről egy látványosság került fel a “nagy listára”, a Santiago szigetén található Cidade Velha városának történelmi része, amely egykoron Ribeira Grande néven volt ismert és korábban fővárosként funkcionált.

Madagaszkár szigetének csodás természeti kincseit ismerve nem meglepő, hogy az atsinananai esőerdők mellé a Tsingy de Bemaraha természetvédelmi terület is felkerült a listára, de Ambohimanga Királydombjának is ott a helye, amely az ország nemzeti öntudatának egyik kulturális és történelmi alapköve. Az Antananarivo közelében fekvő királyi temetkezési hely és egykori város tucatnyi csodás rommal várja a turistákat és a zarándokokat, akik jönnek is szép számmal a világ minden részéről.

Hozzászólások: