Világörökségek Afrikában – 1. rész

Közzététel ideje | január 16, 2010 | 6 hozzászólás | GaceTillerro

Jelenleg az afrikai országok kétharmadában van az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) egyik szerve, a Világörökség Központ által gondozott világörökségi listán szereplő természeti, kulturális (vagy a kettő kombinációja) látnivaló, azaz világörökség. Ebben a posztsorozatban érdekességképpen és persze nem utolsósorban oktatási jelleggel országonként megnézünk egy-két látnivalót (persze a teljesség igénye nélkül).

Algéria nem panaszkodhat, hét különböző helyszín kapott világörökségi rangot az országban, ezek egyike Beni Hammád erődje, amelyet a Hammádida berber dinasztia emírjei építettek a 11. században. Az állam északi részén, Algír közelében lévő emlékhelyen egy közel ezer éves mecset és minaret mellett három palota romjait találhatjuk, de az egész helyet az egyik egykori palota őrtornya uralja.

Szintén világörökségi helyszín a főváros, Algír óvárosa is, amelyet azonban manapság nem tanácsos egyénileg, kísérő nélkül felkeresni.

Ha maradunk Észak-Afrikában, akkor gyorsan rádöbbenhetünk, hogy Afrika ezen része igencsak gazdag értékes látnivalókban, Egyiptom gazdagsága ezen a téren valószínűleg mindenki előtt ismert. A piramosok mellett fontos történelmi kincsek Abu Mena egykori keresztény városának romjai Alexandriától néhány tucat kilométerre délre, ahol igazából már csak az alapok maradtak meg, de mégis a kereszténység egyik fontos korai emlékéről van szó.

Az ország bővelkedik a látványosságokban és “örökségekben”, de még egyet mindenképpen fontos megemlíteni, mert sokak számára nem ismert létezése: a Kairótól 150 kilométerre fekvő Wadi Al-Hitan vagyis Bálnák Völgye, amely egykoron élt óriási emlősök (többek között bálnák) maradványait rejti magában.

Szintén rendkívül gazdag a világörökségekben Marokkó is, az ország több városának régi része mellett fontos emlék Ait-Ben-Haddou erődítményszerű városa is, amely egykori karavánútvonalak mellett terül el, és amelyben a mai napig él néhány ember. Csak érdekességképpen: itt forgatták pl. a Gladiátor című film afrikai jeleneteit is.

Mazagan (vagy El Jadida) városa az Atlanti-óceán partján terül el, és teljes egészében a világörökség részét képezi, köszönhetően ama különlegességének, hogy egy két évszázados portugál uralom nyomait viseli magán.

És ha már északon maradtunk, nézzük az európai turisták egyik kedvenc helyét, Tunéziát, amely szintén bővelkedik megőrizendő emlékekben. Ilyen például az Észak-Tunéziában fekvő El Jem városában található óriási amfiteátrum, amely a római után a világ második legnagyobb ilyen építménye.

Karthágó romjai és több óváros mellett nem mehetünk el szó nélkül az ország egyik legészakibb pontján fekvő Ichkeul-tó körüli nemzeti park hihetetlen természeti gazdagsága mellett sem.

Ezek az országok dúskálnak az UNESCO által elismert örökségekben, de a több mint egy tucat olyan ország mellett (pl. Libéria, Sierra Leone), ahol nincs is ilyen látnivaló, addig sok országban csak egyetlen ilyen látványosság van (még). 

Ezen államok közé tartozik a festői szépségű Botswana is, ahol a világszervezet mindösszesen az állam északnyugati csücskében fekvő Tsodilo-területet vette fel listájára, ahol négy hatalmas kősziklán több ezer csodás sziklarajz csodálható meg, ráadásul a helyi emberek számára rendkívül fontos emlékekről van szó.

Mai posztunk zárásaként látogassunk el két egzotikus szigetországba, amelyekről nem igazán a világörökség jut az emberek eszébe, hanem inkább a homokos partok és égszínkék óceán.

Pedig többek között például Mauritius is fent van a világörökségi listán, két látnivalóval. Ezek egyike a Bevándorlási Állomásnak is nevezett (Aapravasi Ghat) épületkomplexum a fővárosban, Port Luis-ban, amely a brit gyarmaturalom idején az indiai vendégmunkások első állomása volt, mielőtt megkezdték utazásukat a birodalom más területeire.

A Seychelle-szigetek is két “örök emlékkel” képviselteti magát a világ örökségei között, a borzongatóan csodálatos Aldabra-atoll olyan, mintha álmainkból született volna. A világ legnagyobb korall-atolljának legtöbb része emberek által tulajdonképpen érintetlen, ennek következében hihetetlenül gazdag természeti élővilág alakult ki rajta.

Ezzel a sorozat első részét zárnám is, külön kihangsúlyozva, hogy ez a rövidke írás nem kíván turisztikai, történelmi lexikonokkal versenyre kelni, egyszerűen az általános műveltség növelése és a szórakoztatás a célja.

Hozzászólások: