Ruanda: Habyarimana-merénylet avagy a hivatalos ruandai vélemény

Közzététel ideje | január 12, 2010 | 5 hozzászólás | GaceTillerro

Még 2008 végén írtam egy hosszú értekezést a Juvénál Habyarimana egykori ruandai elnök és a vele utazó burundi államelnök Cyprien Ntaryamira ellen elkövetett merényletről, akik 1994. április 6.-án veszítették életüket, miután Kigali légterében lelőtték az őket szállító különgépet. Abban a posztban szó volt a lehetséges elkövetőkről is, a legvalószínűbb verziónak akkor a radikális tuszik akciója lett kikiáltva (ezt támasztja alá egyébként a legtöbb forrás), bár erről a több tucat hozzászólónak és magának a poszt írójának is voltak kétségei. A hutu származású Habyarimana meggyilkolására ugyanis mindenkinek volt oka, a tusziknak, a hutuknak, de még a franciáknak is.

Most azonban maga a ruandai kormány tette közzé megállapításait egy jelentésben, amelyet két éven keresztül készített egy hétfős bizottság, és amely közel 600 tanú vallomását is tartalmazza. Kezdjük a végső megállapítással, Ruanda hivatalos verziója szerint sajátjai, azaz hutu szélsőségesek követték el a merényletet, mert az akkoriban kialakuló béke nem tetszett nekik, ráadásul így jogalapot szereztek a “magas fák kivágásához”. Ahogy azonban a hírt lehozó AFP és BBC is rávilágított, és amivel maximálisan egyet kell érteni, ez a fenti állítás nem fogadható el fenntartások nélkül, ugyanis az akkoriban a Habyarimana által vezetett hutu kormány legfőbb ellenfelei éppen a mostani elnök, Paul Kagame vezette tuszi lázadók voltak. És ugyebár minden szentnek maga felé hajlik a keze.

A konkrét részletek szerint egyébként a gyilkosságot az elnök közvetlen tanácsadóiból és radikális hutu politikusokból álló kör szervezte már 1993 végétől kezdve, azzal a céllal, hogy meghiúsítsák a tuszi Ruandai Hazafias Fronttal (RPF) kötendő békeszerződést. Ez ugyan hasonló konkluzió, mint az ENSZ által készített jelentés eredménye, de például szöges ellentétben áll a franciák állításaival, akik még egy koronatanút, bizonyos Abdul Ruzibizát is “prezentálni” tudtak, aki az RPF egyik tisztje volt 1994-ben, és állítása szerint tagja volt annak a néhány fős csapatnak, amelyik lelőtte azt a bizonyos gépet, miután megkapták az utasítást a tuszi lázadók legfelsőbb köreiből. Ez a jelentés volt az oka annak a diplomáciai elhidegülésnek, ami egészen az utóbbi hónapokig jellemezte Ruanda és Franciaországot kapcsolatát is. A brit szakértők segítségével készült jelentéshez több ezer dokumentumot tanulmányoztak át, kikérdezték azt a több száz embert, aki aznap látott valamit, vagy valamiféle kapcsolatban volt a történtekkel. Szintén brit segítséggel ballisztikai és tüzérségi vizsgálatokat is elvégeztek, helyszíni szemléket tartottak.

A végső dokumentum konkrét személyeket is megnevez, eszerint a Habyarimana közeli embereiből álló ún. “Akazu” csoport állt az összeesküvés mögött: Theoneste Bagosora, Anatole Nsengiyumva, Mathieu Ngirumpatse és Joseph Nzirorera. A jelentés egyenesen odáig megy, hogy ezt a négy embert vádolja meg az egész, tuszik és mérsékelt hutuk ellen elkövetett népirtás kiötlésével, amelyben közel 1 millió embert irtottak ki. A terv során mindent tökéletesen kiagyaltak, minden részletre ügyeltek, a megfelelő levegő-föld rakéták beszerzésére, a végrehajtók kiválasztására és kiképzésére továbbá Habyarimana napirendjének tökéletes megismerésére is nagy hangsúlyt fektettek. A helyszíni tesztek és vizsgálatok szerint a minimum két rakétát a kigali nemzetközi repülőtér melletti Kanombe katonai bázis irányából lőtték ki, ahol akkor az elnök személyes testőrségének valamint a légelhárítási zászlóaljnak az állomáshelye volt. Ennek a zászlóaljnak pedig éveken át a fentebb említett összeesküvő, Bagosora volt a parancsnoka, aki így rendkívül jó kapcsolatot ápolt az elit egységgel.

Ezt alátámasztandó, a riport idéz egy brit katona, Sean Moorhouse vallomásából is, aki akkor az ENSZ ruandai missziójának, az UNAMIR-nak volt a tagja. Moorhouse állítólag saját szemével látta, hogy három fehérbőrű katona a légelhárítási zászlóalj segítségével lőtt a gépre a Kanombe bázisról. A jelentés közzététele hatalmas politikai esemény volt, az elnöktől kezdve a legtöbb miniszter megszólalt a nyilvánosságra hozatalkor, és fel is szólították Ruanda lakosságát, hogy mindenki tanulmányozza át a jelentést, mert ez a valódi, “igazi igazság”. Aztán több miniszter a nemzetközi közösséget és Franciaországot bírálta, mely szerint Ruandától távolról könnyű elméleteket gyártani, ráadásul a merénylet után vizsgálódó franciák állítólag több fontos bizonyítékot is eltüntettek.

Ez szép fricska volt Párizsnak, amellyel Kigali viszonya épp csak normalizálódni látszik, ráadásul pont akkor kapják a diplomáciai szúrást a franciák, amikor épp bejelentették, hogy katonai és egyéb segítséget fognak a jövőben nyújtani Ruandának és a Kongói Demokratikus Köztársaságnak a Ruandai Demokratikus Felszabadítási Erők (FDLR) lázadó szervezet elleni harcban. Szép apropó, hiszen az FDLR pont azokból a hutukból áll főleg, akik az egykori Interahamwe tagjaiként végrehajtották a ruandai népirtást. Mindenesetre Juvénál Habyarimana már több mint 15 éve halott, de úgy tűnik, soha nem nyugodhat, hiszen bár a mostani jelentés tisztázni igyekezett minden kétséget, sajnos inkább csak erősített bizonyos elméleteket. Ez Ruanda JFK-dossziéja, nem kérdés.

Hozzászólások: