Sierra Leone: mi lesz az erdők után?

Közzététel ideje | január 11, 2010 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

A mainstream médiából folyamatosan ömlik a globális felmelegedés hatásaival, a klímaváltozással való fenyegetés, mégis igazából semmit sem tudunk arról, hogy mi okozza a problémákat, a világ más részein milyen iszonytató helyzetek léteznek, vedd meg a legújabb, a fosszilis üzemanyagoknál még pazarlóbb elektromos autódat, gyűjtsd szelektíven a hulladékot és részedről letudva. Ha Magyarországot nézzük, ugyanezt láthatjuk: az átlagos polgárokat a környezetvédelemre buzdítják, de eközben az állam mindennél pazarlóbb és környezetszennyezőbb módon igyekszik példát mutatni, ráadásul még a lehetőségét sem teremti meg annak, hogy aki akar, hatékonyan védhesse a környezetét.

Egy tovaszálló propaganda az egész. Aztán ott van ráadásként a szemlélet: a gonosz afrikaiak miért irtják a védett állatokat, miért pusztítják az erdőket, őrizzék meg az odalátogató “nyugati” turistáknak és dokumentumfilmeseknek, hiszen ha ők már felélték javaikat, nehogy már a fekete kontinens is ezt tegye (lehetne sorolni a példákat: a britek erdőirtását, a spanyolok túlhalászását stb.). Eme rövid kifakadás után vágjunk is bele mai témánkba, ami az utóbbi években hihetetlen méreteket öltő sierra leonei erdőirtás lenne.

congo_basin

A világ talán egyik legszegényebb országában az 1980-as években még a 71 ezer négyzetkilométeres terület közel felét erdő fedte, de az 1991-ben kezdődött polgárháború során felgyorsult, majd a 21. században kiteljesedett erdőirtásnak köszönhetően 2006-ra ez a szám közel 15%-kal zuhant és ez a zuhanás azóta is tart. Jelenleg olyan 2,6 millió hektárnyi erdő terjeszkedik az állam területén, de átlagos, becsült adatok alapján évente ez a szám körülbelül 20 ezer hektárral csökken napjainkban. Az okok sokrétűek, de leginkább a szegénységre vezethetőek vissza, ahogy a partoknál jelentkező túlhalászás, úgy az erdő is sokszor az egyetlen megélhetési forrást jelenti a lakosság számára. Legeltetni kell, a mezőgazdaság és a bányászat is terjeszkedik, ráadásul a fa egy rendkívül jó energiahordozó és egyéni szemszögből nézve szinte korlátlanul áll rendelkezésre.

Hiába van 55 védett rezervátum és nemzeti park, ez semmiféle visszatartó erőt nem jelent a kitermelők számára, ráadásul a kormány sem tud normálisan fellépni ellenük, hiszen szervezetei még arról sem tudnak dűlőre jutni, kinek mit is kellene tennie. Az évek során több minisztérium és szervezet kapta meg a felelősséget az erdőkért, de a gyanú minden esetben fennállt, hogy igazából csak a korrupciós pénzek gazdái változtak, más nem. De ne gondoljuk, hogy csak sierra leonei polgárok felelősek a pusztításért, az elmúlt években rengeteg kínai fakitermelő is megjelent az országban, akik ipari mennyiségben vitték ki az országból a faanyagot.

Ez sarkallta végül a kormányt arra a döntésre, hogy 2008 elején megtiltotta a fa exportját, miután az északnyugaton élő lakosság (amely konkrétan a napi betevőjét szerzi az erdőkből) folyamatosan panasszal élt a kínaiak ellen. Sierra Leonében, ahogy Afrikában még tucatnyi országban, óriási probléma (és egyben üzlet) a faszén, amely sok család esetében az egyetlen bevételi forrás. Az emberek vidéken kizárólag ezzel főznek, így megvan a kereslet is, és ahogy egy fiatal kereskedő fogalmazott találóan: “Itt nincsenek munkahelyek, úgyhogy nekünk kell csinálnunk magunknak”.

charcoal

Egy hatalmas, jól megtömött zsáknyi faszénnel nagyjából 700-1000 forintot lehet keresni (bár az árak helytől és időszaktól függően ingadozhatnak) egy nap, ami errefelé éppen csak a megélhetésre elegendő. Az országban a faszén és a fa adja a teljes energiafelhasználás 90%-ának alapját, így nem csoda, hogy vidéken több tízezernyi ügyeskedő próbál megélni az üzletből, ráadásul a faszén duplán környezetszennyező, hiszen nem elég, hogy ki kell vágni a fát, de azt még több órán át kell égetőkemencében égetni. Elég csak egy pillantást vetni a fővárost övező kis dombokra, hogy lássuk, hova vezet ez: a fák eltűntek, helyettük kunyhók és különböző barkácsolt házikók húzódnak meg, a faszenet pedig tonnaszám hordják a fővárosba vidékről. Nem akarok lehangoló lenni, de sok pozitívumról nehéz beszámolni.

Talán az egyik legjobb kezdeményezés az ún. Gola-projekt, melynek keretében a 75 hektáron, a libériai határnál elterülő Gola erdőt nemzeti parkká minősítették három éve, mely esélyt adott az ott élő több tucat veszélyzetett állatfaj túlélésére. A környéken élő lakosság nemzetközi forrásból pénzbeli kompenzációt kapott a fakitermelés felhagyása miatt kieső bevételeire, bár sajnos azóta az erdő már nem rég nem 75 hektár. Tehát ismét a tüneti kezelés tökéletes példáját láthattuk, a több milliónyi fiatal munkanélküli problémáját nem lehet megoldani néhány hónapra elegendő pénzbeli kompenzációval. A populáció pedig növekszik, tehát logikusan a fa és faszén iránti igény is növekedni fog, úgyhogy ha sürgősen nem sikerül megoldást találni a problémára (márpedig ez hiú remény), akkor Sierra Leone őserdői eltünhetnek örökre.

A kormány pedig megpróbál mindent, 2010 első jelentős döntéseként minden fakitermelést és exportot betiltottak, hogy így vessenek gátat a pusztításnak. A rendelet megsértői bírságra és a fa elkobzására számíthatnak. A hivatalos indoklás szerint a környezetvédelmi okok mellett az ellenőrizetlen tevékenység megállítása volt a cél, ugyanis a legóvatosabb becslések szerint is sok millió dollár értékű fát csempésztek – csempésznek ki az országból évek óta. Újratelepítés konkrétan nincs, így az állatok és növények kipusztulása mellett a szárazság és az áradások is súlyos veszélyt jelentenek, de a mostani döntés kritizálói szerint a pár száz dolláros büntetések nem jelentenek visszatartó erőt a “nagykutyák” számára, ez ismét csak a családját eltartani igyekvő polgárt sújtja majd.

Ilyen problémák szinte az egész kontinenst sújtják, a világ erdőinek 20%-át birtokló Afrikában a nemzetközi átlaghoz képest négyszeres az erdőirtás sebessége, és ez a kormányok által beismert adatokon alapul, valójában ennél jóval többről beszélünk.  A helyzet különösen súlyos Nyugat-Afrikában és a Kongó-medencében, ahol iszonytató méreteket öltött az erdőirtás. A szörnyű példákért pedig nem kell messze menni, Szenegálban a 21. század kezdetére ötödére csökkent a famennyiség az egy évszázaddal korábbihoz képest, de hasonlóan rossz a helyzet például Kamerunban vagy Ghánában is. A megoldás rettentően nehéz kihívás lehet, mert konkrétan az összes afrikai probléma gyökerét, a szegénységet kellene felszámolni, ez pedig szinte lehetetlennek tűnik a korrupciót és a világ közönyét figyelembe véve. Vagy mégis lehetséges?

Hozzászólások:

2 hozzászólás érkezett eddig a következő írásra: “Sierra Leone: mi lesz az erdők után?”

  1. Balazs
    január 11th, 2010 @ 21:15

    http://arcgisserver.missouri.edu/webapps/wri/congo/

    Ezt a global forest watchon találtam. Még fent van néhány afrikai ország.
    El is tűnnek az erdők, interneten követhetjük eltűnésüket:/

    Nigériában egy KSH-s stat könyv szerint 1995-ben 11,1 millió ha erdő volt 2005-ben 7-re ment le ez a szám.
    (Kicsit más adatokkal itt: http://earthtrends.wri.org/text/forests-grasslands-drylands/country-profile-137.html)

  2. GaceTillerro
    január 12th, 2010 @ 20:04

    Szomorú. És erről persze sehol sem hallani.

Szólj hozzá!





  • RSS és kapcsolat – Info

    Rss link:
    www.mindennapiafrika.info/rss
    Kapcsolat:
    mindennapiafrika@gmail.com
    Twitter:
    twitter.com/napiafrika

  • Szavazás

    Az új elnök megválasztásával tényleg ismét helyreáll a demokratikus rend Szomáliában?

    View Results

    Loading ... Loading ...
  • Címkék