Közép-afrikai Köztársaság: továbbra is vér áztatja földjét

Közzététel ideje | január 10, 2010 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A Közép-afrikai Köztársaság évek óta instabilitásban, katonai konfliktusok kereszttűzében kénytelen létezni, egyrészt a külső behatások miatt (például az ugandai hadsereg a napokban is hajt végre műveleteket az ország területén Joseph Kony nyomában, de említhetjük Szudán és Csád radikálisait is), másrészt pedig az állam északi részén dúló harcok az utóbbi időben ismét fellángoltak. Sokak szerint a lázadás kiújulásban óriási szerepe van Charles Massinak, egykori miniszterelnöknek és miniszternek is, aki 2008 végén csatlakozott a legnagyobb lázadó csoporthoz, a Hazafias Front a Békéért és az Igazságért (CPJP) szervezetének politikai szárnyához, rövid idő alatt megerősítette a csoport struktúráját és a katonai szárny műveleteinek jelentős részéért is felelős lett.

Többek között a CPJP elmúlt hónapokban végrehajtott legjelentősebb akciójáért is, az ország északi részén fekvő Ndele városáért vívott harcokért és a település elfoglalásáért. Először november végén voltak összecsapások a városban, amikor a CPJP egységei lerohanták a várost, és bár a hadsereg egységei mindent megtettek, véres, több napon át tartó harc után a település a lázadók kezére került. Az egyik utolsó harcoló lázadó szervezet harcosai aztán gyorsan kontroll alá vonták a területet és a lakosság azon részét, amely nem menekült el a harcok elől. A reguláris hadsereg – amely az utóbbi hónapokban kemény harcot indított a lázadók ellen – azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, néhány órával később ostrom alá vonták Ndelét, és végül sikerült is visszaszerezniük a Banguitól 700 kilométerre északra fekvő város irányítását, de a harcok eszkalálódtak az egész térségre és december közepe kemény harcokat hozott az ország északi részén.

A helyszíni beszámolók szerint a lázadók ugyan elég nagy számban érkeztek a városhoz, de többségük csak bozótvágókkal és késekkel volt felszerelve, így különösen értékes számukra az a három autó és több tucat fegyver, amit végül zsákmányolniuk sikerült. Mindenesetre annak ellenére, hogy a hadsereg stabilizálta a helyzetet a városban (fegyveres őrjáratok mindenütt), a lakosság egy része nem mert visszatérni, akik visszatértek, azok is inkább otthonaikba húzódva várják a fejleményeket. A máskor oly nyüzsgő piacon is csak lézengtek az emberek, az árusok pedig aggodalmuknak adtak hangot a biztonságot illetően. 

A lázadók nem csak Ndele térségében voltak aktívak az év végén, szinte az egész északi régióban hajtottak végre műveleteket, a korábban már elhíresült (a franciák csaptak itt össze lázadókkal, ha jól emlékszem 2007-ben) Birao városában például egy segélyszervezet két munkatársát rabolták el fegyveresek, akik ezúttal is zsákmányoltak autókat is. Rövidesen kiderült, hogy nem is a CPJP állt az ügy hátterében, hanem a mellette-ellene tevékenykedő több kisebb lázadó szervezet egyike, a szinte ismeretlen Afrikai Felszabadítási Sasok (ALA), amely egy rendkívül francia-ellenes csoport, fő célja a franciák afrikai szerepvállalása elleni küzdelem (a két elrabolt munkás francia). A Sasok már több ilyen elrablást hajtottak végre, november elején és áprilisban Csádban raboltak el segélymunkásokat.

Azokban az esetekben is egyértelműen kijelentették, hogy céljuk nem váltságdíj, hanem a francia szervezetek és katonai alakulatok távozása az országból és a kontinensről. Mindenesetre a kormány oldalán álló egykori lázadók szerint az ALA csak egy álca, amelyet bűnözői csoportok használnak előszeretettel, tulajdonképpen egy elvek és igazi célok nélküli bűnszerveződésről van csak szó. Kétséges az is, hogy tényleg ők rabolták el decemberben a két franciát, sajnos sorsukról még mindig nem tudni semmit.

Birao kulcsfontosságú település az ország északi csücskében, Vakaga régió fővárosa tucatnyi segélyszervezetnek és több katonai bázisnak ad otthont, többek között egy jelentősebb MINURCAT (ENSZ Misszió Csádban és Közép-Afrikában) kontingens is tartózkodik itt. A togói békefenntartók mindenesetre nem tudták megakadályozni a Triangle két emberének elrablását, amely után több szervezet felfüggesztette tevékenységét az országban, ezzel pedig ismét csak a szerencsétlen civil populációt sújtva. Az egész Közép-afrikai Köztársaságban zajló konfliktust a káosz szóval lehetne jellemezni, nem egyetlen lázadó szervezetről beszélünk, amely a kormánnyal szembefordult, hanem tucatnyi aprócska szerveződésről, bűnözői csoportról van szó, ráadásul a szituációt csak rontják a bizonyos etnikumok között fennálló ellentétek.

A 2008 végére felemelkedő CPJP egyike azon kevés lázadói csoportoknak, akik nem kötöttek békét tavaly a kormánnyal és nem is vesznek részt a demilitarizációs folyamatokban, ők képviselik igazából a fő akadályt a békefolyamat érvényesülésében. Állítólagosan a kormánykatonák visszaélései, a kormány északot elnyomó politikája ellen küzdenek és ebben a harcban minden eszközt bevetnek. Döbbenet, hogy – bármi is az igazság a CPJP vádaskodásai mögött – egy egykori miniszterelnök vezetésével gyilkolnak ártatlan polgárokat egy afrikai országban 2010-ben és a világ a kezét sem mozdítja. A kormánykatonák és a zaraguinák (a bűnözők) visszaéléseiről most ne is beszéljünk.

Charles Massi tehát minden, csak nem egy jóhiszemű, ártatlan politikus, nem hiába vették őrizetbe tavaly év elején a csádi határon azzal a váddal, hogy destabilizálni akarja a Közép-afrikai Köztársaságot (később aztán elengedték). Helyi források szerint egyébként a néhány száz, maximum 1000-1500 fős CPJP több autonóm szekcióból áll, melyek közül csak egyet irányít Massi, másokat helyi közösségek által támogatott vezetők irányítanak. A szervezet egyébként az elmúlt hónapok eseményeit többször is kommentálta, a közlemények szerint már augusztus óta várnak a kormány békeajánlatára, de eddig csak katonai aggresszióval szembesültek, amire muszáj volt reagálniuk. Ndele városának ostromát pedig azzal indokolták, hogy a város lakóit a kormány elnyomásba, mélyszegénységbe kényszeríti intézkedéseivel, többeket meghurcolnak hamis vádakkal.

Nagyjából ez volt a helyzet az elmúlt év végén, ehhez pedig szép adalékként jött a hír a napokban, hogy a csádi határhoz közel az elnöki testőrség különleges erői elfogták Massit, állítólag súlyosan összeverték, majd a Banguitól 150 kilométerre fekvő Bossembele börtönébe szállították, ahol ismét csak állítólag újból összeverték. Elfogását mindenesetre semmilyen hivatalos forrás nem erősítette meg, ezek az információk Denise Massitól, a vezér feleségétől származnak. A tény mindenesetre elképzelhető, január elején ugyanis a csádi határon a hadsereg jelentős hadműveleteket hajtott végre, több összecsapás történt a CPJP harcosaival, tehát Massi valószínűsíthetően arrafelé tartózkodott.

Hozzászólások: