Almajirai: potenciális tálibok Nigériában

Közzététel ideje | január 2, 2010 | 2 hozzászólás | abel

Négy súlyos hír is kellemetlenné tette az óév végét és bizonytalanná az új év elejét Nigériában. Ebből hárommal nem foglalkozom ebben az írásban – ezek az energiaellátásban jelentkező problémák, a kiújuló erőszak a déli Niger-delta olajvidékén, valamint a nigériai terrorista esete a fel nem robbanó repülőgéppel. A negyedik probléma pedig a vallási erőszak újabb megjelenése az ország északi részén, és pont ez képezi ennek a posztnak a tárgyát.

Nigéria vallásilag erősen megosztott ország. Délen keresztények lakják, az északi államok lakosságának túlnyomó többségét viszont mérsékelt szunni muszlimok alkotják. 2009. júliusában pontosan ezeken az északi részeken söpört végig a Boko Haram nevű radikális szekta által szított lázadás. A Boko Haram a nyugati kultúra, különösen a nyugati oktatás teljes elutasítását hirdette (maga a név is azt jelenti, hogy „a nyugati oktatás bűn”), és amikor a szekta vezetője múlt nyáron lázadást szított a kormányzat ellen, legalább 800 ember halt meg a kitörő véres összecsapásokban.

A mostani konfliktus egy olyan államban zajlott le, amely tavaly a Boko Haram-féle incidenst is megsínylette. A harcok Bauchi állam azonos nevű fővárosának Zango városnegyedében törtek ki, ahol az erős Kala-Kato iszlamista szekta vezetője tartott lázító beszédet. A Kala-Kato egy Maitatsine nevű, évtizedek óta létező radikális iszlamista szervezet leszármazottja, mely 1980-ban Yolában, 1992-ben pedig Kanóban robbantott ki véres lázadásokat. Mostani formájában Nigéria északi részének minden államában honos szervezet, tagságát több ezer főre becsülik. Nézeteik radikálisak: a nyugati modernitás minden formáját elvetik, különösen az oktatást és az orvostudományt, de a tagoknak tilos a tévé és rádió használata is (gondolom az internet sem kivétel…), az írott dokumentumok közül pedig egyedül a Korán olvasása tűrt és támogatott.

A szekta vezetője, Malam Badamasi Saleh Alkeri több mint tíz éve élt Zangóban embereivel, azonban sem ő, sem más szektatagok nem érintkeztek a helyiekkel, elkülönült közösségként léteztek, saját istentiszteletekkel. December 28-án Badamasi beszédében egy a Kala-Kato-n belül működő rivális szárny ellen hergelte hallgatóit, többek között eretnekséggel, betegségek terjesztésével és a Boko Haram elleni fellépés támogatásával vádolva azokat. A szónoklat annyira sikerült, hogy a többnyire 10-18 éves, külvárosi nyomornegyedekből származó gyerekekből álló hallgatóság bozótvágó késekkel és fáklyákkal felszerelve megindult az „eretnekek” ellen, autókat és motorbicikliket megrongálva, valamint felégetve legalább 7 házat – az egyikben két gyerek bentégett. A megrémült és menekülő helyiek a katonaságot hívták segítségül, a hamarosan a helyszínre érkező rendfenntartók pedig tűzharcba keveredtek az összecsapó felekkel.

Mire a por elült, legalább 70 ember vesztette életét: többségében szektatagok, valamint néhány helyi és hivatalos források szerint 3 katona. Az eleve meredek számot az teszi még emészthetetlenebbé, hogy a halottak közül legalább 25, de inkább annál is jóval több 15 éven aluli is volt. A halottak többségét bozótvágó késekkel intézték el, de akadtak golyó általi halálesetek is, sőt lándzsákkal és íjakkal is aprították egymást az ellenfelek. Helyhiány miatt a hullaház padlójára került maga Malam Badamasi, a Kala-Kato vezetőjének holtteste is – őt a katonák ölték meg, de akár az is előfordulhat hogy kifejezetten kivégezték, a Boko Haram vezetőjével legalábbis ezt tették annó. Gyanús az az állítás is, mi szerint a halottak jelentős része „öngyilkos lett” mikor a rendőrök sarokba szorították őket – Nigériában ez túl gyakran a törvénytelen rendőri emberölésekre használt eufemizmus. A hatóságiak átkutatták Malam Badamasi házát is, ott két Kalasnyikovot, 73 (!) kést, lőport és bombagyártáshoz használt anyagokat találtak – ez az egyik oka hogy magát a Kala-Kato vezetőjét tartják a konfliktus megtervezőjének és kirobbantójának. A konfliktus során a rendőrök és katonák összesen 20 embert tartóztattak le.

A rend 30-adikára állt helyre, a rendfenntartó erőket visszavonták bázisaikra, a Vörös Kereszt emberei pedig eltakarították az emberi maradványokat – többségében elégették a holttesteket. A városnegyedet (pontosabban, a város határán fekvő nyomornegyed-falut) néhány óra alatt legalább 1500 ember hagyta el az erőszak elől elmenekülve, őket rendőrök gyűjtötték össze és terelték vissza korábbi lakhelyeikre. A vérengzést elítélte Bauchi központi mecsetjének főimámja, Malam Bala Ahmed Baban Inna is. A kormány biztonság szerint vörös veszélyt hirdetett az ország minden államában, de a mai napig nem történt újabb incidens. Lesz vizsgálóbizottság, bírósági perek és minden más. Amit azonban nem lehet ilyen módon megoldani, az a lázadás társadalmi háttere.

Pontosan ez a faktor, azaz az érintett emberanyag szociális háttere, ami az incidens legérdekesebb része. Az almajirai (~koldusfiúk) kifejezést Észak-Nigériában használják azokra a szegény fiúgyerekekre, akiket szüleik vallási iskolába küldenek, onnan pedig mivel az iskola nem tudja ellátni őket a vezetők utasítására az utcára kerülnek koldulni vagy egyéb alacsony bevételt jelentő munkát végezni. Emellett folyamatos a vallásos indoktrináció is. Nem hajléktalanok, mert a Korán-iskolában lakhatnak, de minden egyéb tekintetben az utcán élnek. Nehéz nem észrevenni a párhuzamot a pakisztáni és afganisztáni madrassákban tanuló tálibokkal. Egy 340 fős mintán végzett kutatás szerint az 5 és 16 év közötti almajirai gyerekek között 66% (!) a droghasználók aránya. Kézenfekvő tehát a Boko Haramhoz és Kala-Katóhoz hasonló szekták számára, hogy ebből a rétegből szerezzenek emberanyagot vallásos ámokfutásaikhoz. Mint láttuk, ilyen lázadások már lokális szinten is komoly problémát tudnak okozni: könnyű belátni azt is, hogy egy esetleges az egész országot lángba borító dzsihádhoz is kiváló alapanyagot jelentenének a tízezrekre becsült koldusfiúk. Nigériát számos belső probléma feszíti szerteszét: a kormányzat képtelen kezelni a déli (olaj)szeparatizmust, a vallási extrémizmust, az energiaválságot egyaránt, miközben a csökkenő olajár és a gazdasági válság tovább lökik az országot a tönk felé. Egyesek máris „bukott országot” (failed state) vizionálnak: ha ez túlzásnak tűnik is, változás nélkül nem elképzelhetetlen ez a szcenárió sem. A koldusfiúk kérdése központi lehet nem csak Nigéria, hanem az egész világ számára is – ha az Al-Kaidának vagy egy másik jelentősebb terrorszervezetnek sikerülne hálózatot kiépítenie az almajirai diákok között, az eredmény brutális lehet.

Az AfPak régióból eredő tálib kifejezést majd’mindenki ismeri már világszerte: reméljük, a észak-nigériai almajirai megmarad kevesek által ismert, idegen hangzású szónak a jövőben is.

Források: France24, New York Times, AfricanCrisis, Arewa Aid

Hozzászólások: