Nyelvében él a nemzet?

Közzététel ideje | december 30, 2009 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

A világ nyelveinek számáról nem áll rendelkezésre pontos adat, a legóvatosabb és leginkább elfogadottabb becslések nagyjából 7000 körülire teszik a még élő és beszélt nyelvek számát, de sajnos rengeteg olyan nyelv van, amely már a feledés homályába merült, ráadásul további több százra vár hasonló sors. Afrikában úgy 2000-3000 közé teszik a nyelvek számát, persze ezek nagy részét csak egy szűk közösség, aprócska törzs használja, a többség a legelterjedtebb 20-30 nyelv használói közé tartozik.

A feledés homályába merült afrikai nyelvek számát becsülni sem lehet, csak a 20. és 21. században több százra tehető a számuk, az eltűnés okai is számtalanok: asszimiláció, az adott közösség, etnikum egyszerű kihalása, az illető kultúra elsorvadása és így tovább. A mostani posztban abból a több tucat afrikai nyelvből szeretnék néhányat bemutatni, amely már a teljes eltűnés határán áll, azaz egy-két idősebb emberen (esetleg szűk közösségen) kívül már nincs aktív használója, ismerője. Nem meglepő módon a kontinens legnépesebb országában, Nigériában van a legtöbb halálra ítélt nyelv napjainkban, legalább egy tucatot ismernek a nyelvészek.

Van köztük olyan, mint a lere nyelv, amelynek fennmaradására minimális esély azért még létezik, tekintve, hogy néhány évvel ezelőtti adatok alapján még mindig több ezren beszélik az ország egyik északi államának, Bauchinak egyes részein. A lerével szemben szinte biztosan halálra ítélt nigériai nyelv az akayonként is ismert kiong, amelynek használói ma már kizárólag a hasonló nevű törzs idősebb tagjai közül kerülnek ki, és itt egyértelműen látszik, hogy éveken belül nem csak a nyelv de maga a törzs is eltűnik, elsorvad, beolvad. A kiong etnikum egyébként a Kamerunnal határos Cross River szövetségi állam területén él, és a legfiatalabb ember, aki még ismeri a nyelvet, közel hatvan éves. Régebben a kiong anyanyelvűek az ősi nyelv mellett az efiket tekintették másik nyelvüknek, de az évek múlásával odáig jutottunk, hogy a fiatalok ma már csak utóbbit használják és ismerik.

A tucatnyi halálra ítélt nigériai nyelv közül még érdekes a sheni vagy seni története, amelynek használói Északközép-Nigériában, a Kaduna szövetségi államban, Jos városától északra élnek néhány faluban. A sheniről az első írásos említés 1922-ből származik, de egészen 1974-ig néhány apróbb említésen és kutatók feljegyzésein kívül szinte semmit sem tudunk a nyelvről. Akkor megszületik az első hevenyészett szószedett két idős nigériai segítségével, majd 1999-ben ez tovább bővül történelmi adatokkal is. Bár ebben a kutatásban már eltűntnek, kihaltnak ítélik meg a nyelvet, egy 2004-es kutatásból kiderült, hogy nem ez a tényállás, és ezt a pozitív hírt egy évvel később meg is erősítették (ettől függetlenül nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az azóta eltelt években tényleg eltűnt).

Maga a sheni egyébként nem csak egy nyelv, hanem egy etnikum neve is, akik főleg három faluban élnek napjainkban, Sheni-Fulaniban, Sheniben és Gurjiyában. Sheni-Fulani már csak nevében sheni, mert bár néhányan sheninek vallják magukat, szinte mindenki fulani vagy hausza és a nyelvet sem ismeri senki. Néhány évvel ezelőtt a nyelvet anyanyelvi szinten beszélő hat idős ember (bár egyikük, egy bizonyos Habila Yunana még most jár csak negyvenes éveiben) egyike Sheniben, a maradék öt pedig Gurjiyában élt. Vannak még páran, akik úgymond törik a nyelvet, de igazából a fenmaradásáért sem küzdenek sokat, hiszen egyre jobban terjed a hausza, amelyet a shenik is magukévá tettek, így magukat már shenawáknak, nyelvüket (többnyire a hauszát) pedig shenancinak nevezik. Nyelvészek megpróbálják megmenteni a shenit a kihalástól, sikerült is egy pár száz szavas szószedetet összeállítaniuk, de sajnos a kiejtéssel gondok vannak, ugyanis a legtöbb szót már máshogy ejtik a megmaradtak. Csak érdekeséggképpen három szó sheni nyelven: egy ember – ònòSeni, emberek – anaSeni és maga a nyelv – tìSeni.

Ha egy nagy ugrással Dél-Afrikába lépünk át, itt is találhatunk sajnos (bár sokak szerint ez a természetes folyamat) halálra ítélt nyelveket, a Namíbiában és a Dél-Afrikai Köztársaságban is használt xiri nyelv valószínűleg már napjainkra teljesen eltűnt, néhány öreg élhet távoli falvakban elszigetelten, akik beszélik még ezt az ősi nyelvet, amelyet egykoron a dél-afrikai országokban sok tízezren beszéltek. A nyelv megőrzésén amerikai és helyi kutatók (például Mike Besten professzor) dolgoznak, akik a xirit még ismerőket keresik fel és szavakat, szövegeket rögzítenek, szószedeteket készítenek. A kérdés, hogy van-e értelme. A kutatók a xiri mellett a n|u nyelv megőrzésén is munkálkodnak, amelyet 2005-ös adatok szerint már csak 12 beszélnek, ismernek anyanyelvi szinten és a nyelvet valamennyire ismerők száma sem több mint 100-200.

 A kihalás oka itt is hasonló a fentebb említett nyelvekhez, a fiatalok már inkább a namát vagy az afrikaanst részesítik előnyben, a n|u mára már csak néhány öreg és népművelő nyelve. A rendkívül furcsa felépítésű nyelvet egyébként már kihaltnak hitték a kilencvenes években, de akkor sikerült találni egy 101 éves embert, bizonyos Elsie Vaalbooit, akinek segítségével sikerült további egy tucat ismerőjét felkutatni a nyelvnek. Mára azonban már tényleg a kihalás vár a “noo”-ra (az n közepén apró “csettintést” kell tennünk), és bár több nyelvész készített rendkívül jó dokumentációt, az élő nyelvnek vége. “Sa||a !aĩsi ‘uĩsi” azaz “Tovább egy jobb élet felé”.

A legtöbb kihalásra ítélt vagy már kihalt nyelvről egyébként nem állnak rendelkezésre friss információk, sok esetben az utolsó kutatásokat a nyolcvanas-kilencvenes években végezték, és ha már akkor is csak néhány nyelvismerőt sikerült lokalizálni, akkor több mint valószínű, hogy 2010 kapujában az illető nyelv eltűnt. Ilyen például a ngong, amelyet Dieau és Renaud 1983-as kutatása idején is csak ketten beszéltek Kamerun egyik északi tartományában, egy aprócska, Ngong névre hallgató faluban. A térképen azonban szinte bárhova is bökünk, mindig találunk olyan nyelveket, amelyek lassan de biztosan a feledés homályába tűnnek.

A mabire nyelv egykoron elég elterjedt nyelv volt Csádban, mára azonban már mindösszesen csak hárman ismerik behatóan, akik mindannyian egy aprócska délnyugat-csádi faluban, Oulekben élnek. Magáról a mabiréről először egy Dr. James Roberts nevű kutató számolt be 1993-ban, akinek információi alapján 2001-ben, majd 2003-ban kutatók érkeztek Csádba, hogy feltérképezzék és dokumentálják a nyelvet. Az elterjedt nyelv azután került a “süllyesztőbe”, hogy egy nagy fertőzés súlyosan megtizedelte a mabire populációt, a megmaradtak pedig szétszéledtek Csád minden területére és a nyelvet lassan elfelejtették. A kutatás azt is feltárta, hogy igazából külön nyelvnek nem tekinthető, hiszen több dialektussal van 30-50%-os hasonlósági kapcsolata, amelyet egy 227 szóból álló szószedet összeállítása után tártak fel. Néhány szó a jegyzékből: fej – karat, fehér – pororan, száj – beto, rejtőzködni – damdimo.

Ez a téma hihetetlen mélységeket és kincseket rejt, de igazából a blogposzt kereteit már erősen feszegetem, úgyhogy most zárom soraimat, de a kihalásra ítélt nyelvekről még lesz írás nem is olyan sokára.

Fő források: SIL, Ethnologue.com, Raymond G. Gordon: Languages of the World, mapufacture.com, Osmos

Hozzászólások: