A remény cölöpei Kamerun és Nigéria határán

Közzététel ideje | december 23, 2009 | 3 hozzászólás | abel

A nigériai Borno állam a kameruni határ mentén fekvő Banki nevű városa fontos ceremóniának adott otthont néhány napja. Itt verték le ugyanis a két szomszédos ország állandó határát jelölő cölöpsor első elemét. Kamerun és Nigéria hosszú, mintegy 1950 kilométer hosszan húzódó közös határa már évtizedek óta konfliktus forrása a két szomszéd között, a nemzetközi közösség és a helyi politikusok reményei szerint ez a mostani határcölöp-telepítés végre elsimíthatja a viszályokat.

A két ország közti határ szinte teljes vonala vita tárgyát képezte a két fél között. A legsúlyosabb problémát a déli Bakassi-félsziget kérdése jelentette, amivel már e hasábokon is foglalkoztunk 2007-ben. A félszigeten a 15. században jelent meg először az állam egy formája, ekkor egy kis Efik törzsbeli királyság jött itt létre, amely később a nála jóval masszívabb Calabar Királyság részévé vált. Maga a Calabar birodalom 1884-ben brit protektorátussá lett, területének nagy része 1914-ben az alakuló Nigéria délkeleti határvidékévé vált. Azonban a királyság keleti részére más sors várt, ez ugyanis a német gyarmatba, Kamerunba tagozódott be. Bakassi a Calabar területek elosztása után de facto Nigéria fennhatósága alá került, azonban egy 1913-as határszerződés értelmében formálisan Kamerunon belülre került. Valószínűleg az Első Világháború kitörése játszotta a legfőbb szerepet abban, hogy a németek meg sem próbálták érvényesíteni jogaikat a félszigettel kapcsolatban, a történet pedig 1919-ben úgy tűnt hogy tárgytalanná válik: a Német Birodalom veresége után Bakassi a Kamerun délnyugati csücskéből kihasított dél-kameruni brit mandátum-terület fennhatósága alá került. Ekkoriban tehát teljesen mindegy volt, hogy a félsziget formálisan melyik brit gyarmat része. A hatvanas évek és a gyarmatok függetlenné válása azonban akuttá tették a problémát: Dél-Kamerunban az ENSZ népszavazást rendezett, ahol a lakosok a Kamerunhoz vagy Nigériához való csatlakozás, valamint a függetlenség közül választhattak. Végül ez előbbi opció győzött – ettől függetlenül azonban a területet változatlanul de facto Nigéria uralta és kormányozta. Az egyre inkább magára találó Kamerunnak ez természetesen nem tetszett, és a két ország 1981-re a háború szélére jutott a kérdés miatt. Bár nyílt háború nem alakult ki, az incidensek folytatódtak mígnem 1993-ban Nigéria megszállta a területet. Kamerun 1994-ben a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) elé vitte az ügyet, amely 2002-ig dolgozott a komplex jogi szituáció feloldásán.

Az ICJ azonban nem csak Bakassi felett kellett, hogy döntsön. A határvonal északi csücskében, a Csád-tó környékén a két ország hasonló, bár kevésbé komplikált gondokkal küszködött. A folyamatosan apadó és összehúzódó tó miatt ugyanis a nigériai halásztelepülések fokozatosan az 1913-as határ kameruni oldalára kerültek. A Darak település környékén fekvő falukra ezek után természetesen mindkét fél igényt tartott. A két fő konfliktuspont, azaz Darak és Bakassi között a porózus határ természetes alakulása hasonló problémákhoz vezetett, a kiszáradó és mozgó folyómedrek miatt ugyanis a lakosság mindkét irányból több helyen átáramlott az 1913-as, senki által be nem tartott és tartatott brit-német határon. Kamerun 1994-ben éppen ezért a teljes határvonal felülvizsgálatát kérte.

Az ICJ nem kapkodta el a döntést, 2002-ben pedig az 1913-as egyezmény által megszabott, de valójában soha be nem tartott határokat a legtöbb helyen törvényi erőre emelte. Ez Kamerun győzelmét jelentette, ugyanis a döntés alapján Bakassi valamint a Csád-tó mentén 32 falu került át az országba. A sokakban megütközést keltő határozat kivitelezésére 2003-ben kameruni-nigériai vegyesbizottság jött létre, amely 12 millió dolláros költségvetés felett rendelkezett, beleértve az EU 4 millió euróját is.

Miközben északon az érintett falvak szinte azonnal, 2003 decemberében Kamerun fennhatósága alá kerültek, Bakassiről csak 2006-ban, Kofi Annan ENSZ-főtitkár közbenjárására sikerült megegyezni a feleknek (Greetree-egyezmény). Az egyezményhez tartva magát Nigéria 2006 augusztusában kivonta csapatait a félszigetről, átmenetileg megtartva egy kis déli sávot, amit 2008-ban ürítettek végül ki, a civil kormányzati szervekkel együtt. A kameruni csapatok azonnal átvették a terepet, és megkezdődött az infrastruktúra fejlesztése is. Nem mindenki fogadta azonban el az események alakulását, a vélhetően a MEND nigériai „olajlázadó” szervezet által szponzorált BAMOSD gerilla szervezet például kikiálltotta a független Bakassi Demokratikus Köztársaság létrejöttét. A megélhetési gerillák az elkövetkezendő években végre is hajtottak néhány támadást, nagyjában és egészében azonban zökkenőmentesen zajlott a kameruni hatalomátvétel.

A határokat azonban természetesen most is emberek feje felett húzták át. A Csád-tó környékéről 2003-ban nigériai halászok ezrei távoztak az ország belseje felé, ahol Borno államban az ígért stabil település helyett átmeneti falvakban kaptak helyet, ráadásul 3 órányi autóútra a megélhetésüket jelentő tótól. Nem csoda hát hogy 2007-ben már arról érkeztek hírek, hogy a halászok tömegesen térnek „vissza” Kamerunba, inkább az ottani hatóságok vélt vagy valós kötözködését választva a beváltatlan igéretekkel szemben. Nigéria úgy tűnik, nem tanul hibáiból: Bakassiból is ezrek költöztek át Nigéria területére, a létrehozott New Bakassi telep azonban úgyszintén nem vízparti és nem rendelkezik infrastruktúrával sem. Néhány éven belül a szülőföld a kameruniak által épített új iskolákkal és kórházakkal sok eltávozottat csábíthat vissza eredeti lakhelyére, még akkoris ha most még a helyben maradtak nagy része is mintegy ignorálja a kameruniakat. Egyébként most, hogy a cölöpök lerakása során a határvonal középső része is tisztázódik, Kamerun máris jelezte: a nigériai oldalra kerülő településeik (mert lesznek ilyenek) lakosai segítséget kapnak az áttelepüléshez, már ha kérik.

A most levert 3000 határcölöp tehát egy hosszú és volatilis konfliktus végét jelentheti. A határvonal középső szakaszán egész falvak kerülnek majd hirtelen egyik oldalról a másikra, a helyzet azonban itt várhatóan nem lesz olyan drámai, mint az északi és déli halászfalvak esetén. A térség legnagyobb problémáját most a déli gerillák jelentik, és az ő aktivitásuk Bakassiba is átgyűrűzhet: az olaj túl erős motiváció, a határátszabás pedig jó indok a gerillaháború folytatására. Összességében azonban számomra ez az eset egészen másról (is) szól: Nigéria magasra tette a mércét amikor ilyen békésen képes volt alávetni magát az ICJ döntésének és olyan területekről lemondani, amelyek évtizedek óta az ország részét képezték. Ez az eset tehát reményt adhat arra, hogy a térségben követendő mintává válhat a békés konfliktusrendezés nemzetközi segítséggel: ez az érzés pedig bőven megéri azt a mintegy 0.8 centet, amellyel minden egyes EU-állampolgár támogatta és támogatja az új határvonal létrejöttét.

Források: UNOWA, Wikipedia, Jurisafrica, BBC, AllAfrica

Hozzászólások: