Az LRA karácsonyi ajándéka

Közzététel ideje | december 22, 2009 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Miközben ezekben a napokban a szeretetről, ajándékokról, ünneplésről szól a világ egy jelentős részén az élet, addig vannak területek, ahol a karácsony közeledte a borzalmakat idézi fel. Tavaly karácsonytól január közepéig a hírhedt ugandai lázadó szervezet, az Úr Ellenállási Hadserege (LRA) döbbenetes mészárlást hajtott végre a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részén, közel 1000 embert mészároltak le fanatikus harcosai és becslések szerint úgy 100 gyermeket (fiúkat, lányokat) raboltak el magukkal a milícisták. Akit pedig egyszer magukkal vittek, annak kicsi az esélye, hogy valaha normális életet élhet.

Plakátok, röplapok jelentek meg Haut-Uele tartományban (ahol a fentebb említett tavalyi mészárlás történt), amelyek szerint az “Úr harcosai” méltóképpen fogják megünnepelni a karácsonyt, ami az ő szóhasználatukban egyet jelent a pusztítással. Az IRIN hírügynökség szerint már most óriási a pánik a térség falvaiban, sokan kezdetleges fegyverekkel szerelték fel magukat, még többen pedig útra keltek, hogy elhagyják otthonukat és biztonságos hely felé vegyék az irányt. A fenyegetés komolyságát jelzi, hogy a térségben már több állítólagos LRA tagot vettek őrizetbe, akik valószínűleg a területet térképezték fel.

Két hete egyébként egy csapat lázadó már több falura lecsapott, megöltek hat embert és kifosztottak több egészségügyi állomást is. Haut-Uele amúgy is az LRA egyik kedvenc kongói területe, idén szinte minden hónapra jutott támadás, szinte nincs olyan falu a tartomány északkeleti részén, ahol nem jártak volna még “Isten igaz katonái”. A helyiek senkire sem számíthatnak, a kormány és a hatóságok teljesen el vannak foglalva az FDLR hutu harcosaival folytatott elkeseredett küzdelemmel, de az igazságot megvallva anélkül sem szoktak igazán nagy figyelmet fordítani a tartományban uralkodó helyzetre (és igazából nem is tudnak). Mindenesetre a kongói hadsereg egyik térségbeli parancsnoka, Jean-Claude Kifwa szerint a hadsereg mindent meg fog tenni, hogy a tavalyihoz hasonló borzalmakat elkerüljék az idén.

Azt hiszem, ebben most valamennyire lehet is bízni, tényleg jelentettek kisebb csapatmozgásokat Haut-Ueléből. Joseph Kony elkötelezett katonái szinte büntetlenül pusztítanak 4 államban is a régióban (Szudánban, a Közép-Afrikai Köztársaságban, Ugandában és “nagy” Kongóban), csak idén közel 3000 ember halála, majd ugyanennyi elrablása fűzödik a nevükhöz, de a miattuk elmenekültek számát szinte becsülni sem lehet, több százezer emberről van szó, annyi biztos. Eredeti céljuktól már rég eltávolodtak (a Tízparancsolat szerint élő ugandai állam létrehozása), manapság már inkább egy csapat elvetemült, brutális bűnözőről beszélünk, hiszen mi érdeke fűződne egy ugandai lázadó szervezetnek a kongói pusztításhoz? És itt nem “egyszerű” harcokról beszélünk: elképzelhetetlen brutalitásról és kegyetlenkedésekről, amelyet ember valaha csak végrehajtott.

Mi mással lehetne magyarázni ártatlan, pár hónapos csecsemők halálra szabdalását, fogak kitépését, kezek, lábak levágását, gyermekek egymással való megyilkoltatását…elképzelhetetlen borzalmak fűzödnek ezeknek az embereknek a kezeihez, és ezt semmilyen eszmével nem lehet már megmagyarázni. Hogy hogyan lehetne megállítani őket? Talán egy-két nyugati szuperhadseregnek sikerülne, de sajnos mint azt tavaly és az idei év elején láthattuk, a kongói, szudáni és ugandai hadsereg együttes ereje sem volt elég Joseph Kony elfogásához és alakulatának elsöpréséhez, köszönhetően egyrészt a régió természeti adottságainak, másrészt a rendkívül tervszerűen felépített LRA bázisrendszernek és egyáltalán, az egész szervezet felépítésének.

És bár a kongói állami hadsereg számlájára bőven van mit felróni (jogsértések, visszaélések, háborús bűnök, gyilkosságok), azt be kell látni, a felszerelését, a fizetéseket, a morált figyelembe véve, a kongói regulárisok feladata rendkívüli módon nehéz és ráadásul most, amikor végre (hangsúlyozom, jogsértésekkel) felülkerekedni látszanak a hutu lázadókon, a jogvédők is betámadták őket. De kérdem én, hol vannak a drága jogszerető barátaink, amikor az amerikai katonák iraki civileket lőnek halomra “véletlenül”? De nem csak Kongóban szörnyű a helyzet, Szudánban az LRA idén közel 100 ezer embert üldözött el lakóhelyéről, több tucat gyermeket elraboltak, és a halottak száma is több százra rúg. Egész falvakat égettek porig elhagyatott vidékeken, ahol 1-2 rendőr képtelen gátat szabni az erőszaknak.

Ugyebár azóta jelent egész régiót fenyegető instabilizáló erőt az Úr Ellenállási Hadserege, amióta 2005-2006 körül az ugandai hadsereg felvette a kesztyűt és kiűzte őket Észak-Uganda nagy részéről. Maga a szervezet egyébként összességében rendkívül apró, 2-3 ezer harcost tudnak maximum felmutatni, akik átlagosan 5-20 fős apró csoportokban tevékenykednek régiószerte, Kongóban például alig pár százan lehetnek, és mégis egész tartományokat tudnak bepánikoltatni. Vezetőjük (írtam róla bőven már), Joseph Kony sok hónapnyi hallgatás után még a hónap elején hallatott magáról (állítólagosan), amikor telefonon felhívta az észak-ugandai Guluban élő öccsét, amely beszélgetésből aztán több részlet is kiszivárgott később.

Hogy mennyi ezekből az igazság, azt mindenki maga döntse el, de többek között Kony állítólag kedves szavakkal illette az ugandai államelnököt, Musevenit, aki szerinte rendkívüli emberségről tesz tanúbizonyságot, hogy támogatja a lázadó vezér családját. A testvérek beszéltek édesanyjuk, Norah Anek Oting haláláról is, aki novemberben hunyt el, és aki egész életében békét akart népének. Mindenesetre Kony Museveni iránti gyűlöletéből kiindulva, elég erős a kétség, hogy ez a telefonbeszélgetés megtörtént-e.

Mindenesetre maga a Kony család elkötelezetten támogatja a békét és a több évtizedes háború lezárását, amire maga Museveni is hajlandó lenne, csak..csak van jópár akadály. Egyrészt a kormány súlyos feltételeket szab a tárgyalásokhoz, másrészt az LRA is jelentős kéréseket támaszt már csak a tárgyalóasztalhoz való ismételt helyet foglaláshoz is. A poszt lezárásához pedig csak egy iszonytatóan ironikus adalék, amelyet még valószínűleg nem említettem: az acsoli nyelvben a Kony szó jelentése “segíteni”.

És álljon itt két kép az emberről, aki állítólag Istentől kapja a parancsokat a gyilkolásra:

Hozzászólások: