Mali: terroristáknak passzolják a kokaint a drogkartellek

Közzététel ideje | december 16, 2009 | 4 hozzászólás | abel

November ötödikén Mali délkeleti részén, Gao közelében felszállási kísérlet közben lezuhant egy Boeing 727-es. Ez a hír azonban nem kapott akkora nyilvánosságot, mint más repülőgépszerencsétlenségek szoktak. A hírcsatornák csendje bizonyos tekintetben érthető, nem volt ugyanis senki aki „reklámozhatta” volna a katasztrófát: a gép ugyanis egy illegális reptérről szállt fel, és utasok helyett kokaint szállított.

A szerencsétlenül járt Boeing története valahol Kolumbiában kezdődik. Ez az ország a kokain legnagyobb kitermelője, 2008-ban az ENSZ becslése szerint 81 ezer hektáron termesztettek ott kokacserjét, ami azt jelenti hogy a koncentrált és egyre sikeresebb hatósági irtás ellenére a potenciális kitermelés még mindig 430 métertonna volt. A kitermelt „anyag” az országot kokapaszta formájában hagyja el – ugyan ez az anyag is alkalmas fogyasztásra (főleg Latin-Amerikában divatos), de inkább a „klasszikus” kokain előállítására használják fel, koncentráltsága okán pedig alkalmasabb a csempészetre mint por formájú származéka. A porózus, őserdőkkel és hegyekkel tarkított északkeleti határon keresztül a paszta meglehetősen könnyen jut át a szomszédos Venezuelába, amely a kokaszármazékok legjelentősebb tranzitországa Európa irányába.

A Boeing 727-esünk Venezuelában szállt fel, a fedélzeten 2 és 3 tonna közé becsült mennyiségű kokainnal. Ez nem kevés – évente összesen mintegy 250 tonna „anyag” érkezik Európába, ez az adag annak nagyjából egy százaléka, méghozzá egy helyen. Felmerül a kérdés, mégis hogyan lehet ilyen grandiózus mennyiségű drogot felrakni egy repülőre, és legálisan elhagyni vele az országot. A blogoszféra máris előásta, hogy Hugo Chavez venezuelai elnök 2006-ban már járt Maliban, ahol többek közt iskolákat és egyéb szociális intézményeket pénzelt, valamint… elrendezte a diplomáciai utazás kereteit a két ország között. Ennél több az összeesküvés-hívőknek nem is kell, természetesen. Mások úgy vélik, a kormányzat háta mögött a hadsereg egyes vezetői próbálnak hasznot húzni az adódó lehetőségekből. Egy harmadik variáció, hogy a drogkartell egész egyszerűen annyira be van épülve a hadseregbe, hogy középszintű lefizetésekkel sikerülhet elérni egy-egy gép problémamentes útját.

Az Európába szánt drogok esetén rendszerint a következő állomás a nyugat-afrikai partszakasz szokott lenni – régen Guinea volt a fő „narkóállam”, az utóbbi időben ezt a szerepet inkább Bissau-Guinea vette át, ahol a drogbárók olyannyira erősek, hogy a helyi beszámolók szerint saját haciendákat tartanak fent a városok mellett és az állammal párhuzamos szervezeteket működtetnek. A mi esetünkben azonban nem a nyugat-afrikai partszakasz volt a célpont, és pont ez az ami különösen érdekessé teszi az esetet. A Boeing ugyanis a Száhel-övezetbe tartott, azon belül Mali délkeleti részébe, ahol egy illegális reptéren szállt le. Ezt a kis repteret, mint az utóbb kiderült, valószínűsíthetően nem más mint az Al-Qaeda észak afrikai szárnya (Al-Qaeda in Islamic Maghreb, AQIM) működtette, az az AQIM, amely ugyan főként eredeti „otthonában”, Algériában aktív, 2007 óta azonban kiterjesztette hatáskörét a teljes Száhel-övezetre, beleértve (többek közt) Mauritániát, Malit és Nigert is. Azért pont ez utóbbi triót emeltem ki, mert a Guineákba becsempészett drog jelentős részét általában pont ezen a három országon keresztül szokták eljuttatni Líbiába (Algériába, Egyiptomba), hogy aztán az anyag a latin-amerikai repülőknél jóval kevésbé gyanús teherhajókkal kerüljön Európa valamelyik kikötőjébe. A régió tranzitszerepe azt valószínűsíti, hogy az AQIM eddig is részt vett a drogok csempészetében, most azonban nagyobb szeletet hasíthat ki a tortából. A venezuelai Boeing ugyanis Nyugat-Afrika kihagyásával közvetlenül az ő területükre érkezett, ahonnan a helyi törzsekre támaszkodva egészen Líbiáig (vagy valamelyik más partmenti országhoz) szállíthatják a benne szállított drogot anélkül, hogy a szövetséges törzsfőkön kívül bárkit meg kellene kenniük.

Hogy pontosan mi történt az iszlamisták által üzemeltetett reptéren, nehéz megmondani. Amit tudunk: a gép leszállt, a kokaint (gondolom pasztáról beszélünk) kipakolták, a gép megpróbált felszállni de valami rosszul sült el és végül rövidesen lezuhant. Az AQIM emberei ezután a bizonyítékokat eltüntetendő valószínűsíthetően felgyújtották a gép roncsait és gyorsan továbbálltak (a pilóták nem élték túl a zuhanást). A helyszínelők annyit tudtak megállapítani, hogy a rakomány 2-3 tonna koka-származék volt, a repülő pedig Venezuelából érkezett az országba. Ez alapján a kevés információ alapján is kirajzolódnak azonban az afro-európai drogpiac új trendjei. Ezek pedig a következők:

A latin-amerikai drogkartellek elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy belföldi repüléseket konckáztassanak meg a kokainszállítmányokkal. Ez költségoptimalizációt jelent: eggyel kevesebb „államot” kell megkenni. Minden jel arra mutat, hogy a Guineákban kialakított infrastruktúrát egyre inkább feldolgozásra, sőt termelésre akarják átállítani – Guineában a hírek szerint rendőrök helyben feldolgozott kokaint, valamint ecstasy-tabletták készítésére alkalmas gépeket találtak. Egyes elemzől odáig is elmennek, hogy a drogkartellek a kokacserje afrikai meghonosításával próbálkoznak – erre optimális terep lenne Nyugat-Afrika partmenti régiója, ami hasonló szélességi körön fekszik, mint Kolumbia. Ezek a fejlemények tovább növelnék (növelik) a kartellek beágyazódottságát a régióban. Mindeközben a megnövekedett bevételeknek köszönhetően a Száhel-régióban komolyan megerősödhet az AQIM valamint a vele szövetséges törzsek hálózata, ami a tágan értelmezett térség (Mauritániától Egyiptomig) gyors és mély destabilizációjához vezethet. Az AQIM kötődése miatt Algéria is egyre nagyobb mértékben lehet majd érintett a csempészáru mozgásában. Az már csak a „hab a tortán”, hogy ha ezzel az új leosztással tényleg sikerül a kartellek kiadásait csökkenteni, netalán a bevételeit is növelni, akkor a kolumbiai oldalon a termelést kontrolláló FARC militáns csoport is megerősödhet.

Nehéz kérdés, hogyan lehet ebbe a rendszerbe úgy belenyúlni, hogy sikerüljön megfordítani a romló trendet. Ezzel a kérdéssel egy második írásban foglalkozom majd, bemutatva a lehetséges behatolási pontokat és azok buktatóit egyaránt.

Források: World Drug Report 2009, The Observer, Counterterrorism Blog, Venezuela Europe

Hozzászólások: