A bogoroi mészárosok végre bíróság előtt

Közzététel ideje | december 11, 2009 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Bár nem a legfrissebb hír, de így néhány nap távlatából is mindenképpen megér egy posztot, hogy Germain Katanga, az Ituri Hazafias Ellenállási Erők (FRPI) egyik egykori vezetőjének, valamint Mathiue Ngudjolo Chui, a Nemzeti Egyenlőségért Front (FNI) vezetőjének pere végre tárgyalási szakaszba lépett, és így a túlélők reménykedhetnek, hogy az Ituri-háborúként elhíresült konfliktus (amely romba döntötte a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részén fekvő Ituri tartományt) legborzalmasabb eseményeként ismert Bogoro-támadás fő bűnösei megkapják büntetésüket.

Az Ituri-háború egy eléggé elfeledett és kevéssé ismert háborús konfliktus volt az ugyanilyen névre hallgató tartományban élő földműves lenduk és állattenyésztéssel foglalkozó hemák között 1998-tól egészen 2007-ig, és a két népcsoport közti ellentétbe rövidesen más etnikumok is becsatlakoztak, országhatároktól függetlenül. A harcok kisebb-nagyobb intenzitással folytak a a lenduk legnagyobb fegyveres szervezete, az FNI, valamint a hemákat támogató Kongói Hazafiak Szövetsége (UPC) között, és ebben a harcban az FNI egyik legnagyobb támasza, az Ngiti etnikum védelmére szerveződött FRPI volt.

Rendkívül nehéz áttekinteni a háború kirobbanásához vezető eseményeket, azonban valami egészen biztos: ahogy a hutu-tuszi szembenállás esetében, úgy ebben a konfliktusban is óriási szerepet játszottak az egykori gyarmatosítók, a belgák. Hibás politikájuk, törzsi ellentétekre alapozó uralmuk mind a mai napig érezhető Kongóban (is). Az ugandai hadsereg (UDPF) és az “öreg” Kabila ellen harcoló Kongói Demokráciáért Mozgalom (RCD) Kisangani frakciója is aktív résztvevője volt a harcoknak, és tulajdonképpen az egész Ituri-háború kirobbanása az ő intézkedéseik eredménye.

A háború változó intenzitással folytatódott éveken keresztül, sok tízezer embernek kellett menekülni, sok ezren vesztették életüket, és végül az ENSZ beavatkozására volt szükség, hogy valamennyire stabilizálni lehessen a helyzetet a régióban (ez 2003 végére sikerült). A harcok ennek ellenére még folytatódtak, még 2006-ban is jelentős műveletek történtek Ituriban, annyi különbséggel a korábbiakhoz képest, hogy az FNI és az UPC is ellenségként tekintett a békefenntartókra  (több tucatnyit meg is öltek közülük). 2003 és 2007 között tehát kisebb intenzitással ugyan, de folytatódtak a borzalmak, de végül nagy nehezen sikerült összehozni egy fegyverbeszolgáltatással, integrációval, amnesztiával felszerelt békeszerződést.

Még két érdekesség, mielőtt tényleg rátérnék a poszt konkrét témájára: az Ituri-háborúban résztvevő UDPF csapatok vezetője az a James Kazini tábornok volt, akinek idei furcsa halála a mai napig téma a helyi újságokban. Ami viszont inkább szomorú, mint érdekes, az a bizonyított tény, hogy az AngloGold Ashanti multinacionális bányavállalat kemény összegeket fizetett az FNI-nek azért, hogy a háborús események semmiképpen ne hátráltassák a helyi bányákban zajló munkálatokat. És akkor a poszt mai témájának fő színtere: Bogoro.

Ez egy kisváros volt Ituriban, a tartomány fővárosa, Bunia és az ugandai határ között, ezért halmozottan értékes stratégiai szempontból, főképp hemák lakták akkoriban, ráadásul a háború első éveiben az UPC jelentős bázist tartott fenn itt. 2003. február 24.-én az FNI és az FRPI harcosai körbevették a várost, majd Katanga és Chui állítólagos utasítására megrohamozták a települést, válogatás nélkül lemészárolva mindenkit, aki a szemük elé került. A UPC helyi alakulata képtelen volt tartani magát, néhány óra alatt összeomlottak, így az FNI és az FRPI megkezdhette brutális mészárlását. Brutális nemi erőszakok, élve elégetések, bozótvágós mészárlások szerepeltek a zömében 20 év alatti támadók bűnlajstromán, akik Bogoro teljes elpusztítása után Bunia irányába indultak tovább, amely várost 10 nappal később el is foglalták.

A bogoroi támadás közel 500 ember életét követelte (egyes források 400-ról, mások 200-ról írnak), de legalább ugyanennyi ember sorsáról azóta sem lehet tudni semmit sem. Több hónappal később a támadásért egyértelmű felelősnek mondták ki Katangát és Chuit, ellenük nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, és végül 2008 elejére mindkét egykori vezető hágai cellájában várta az első meghallgatásokat (a kongói hatóságok hathatós közreműködésének köszönhetően).

9 különböző vádpontban, emberiség elleni bűnökkel és háborús bűncselekményekkel vádolták meg őket, 2008 nyarán pedig megkezdődtek az első kihallgatások. Csak a margóra érdemes megjegyezni, hogy az egykori UPC vezér, Thomas Lubanga szintén Hágában, a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt felel háborús bűneiért. A hosszú meghallgatások és előkészületek után végül idén november végén megkezdődött a két vezető pere, ahol mindketten hangoztatták ártatlanságukat, tagadták a vádakat és részvétüket fejezték ki a hozzátartozóknak.

A vádat képviselő, Luis Moreno-Ocampo nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a két férfi egymás között már jó előre megbeszélte, és embereinek is azt kommunikálta a támadás előtti napokban, hogy Bogorot meg kell semmisíteni. Részletesen beszámolt a bogoroi borzalmakról, felvázolta az események forgatókönyvét, de hosszú vádbeszédének végén a két férfi egyöntetűen tagadta az összes vádat. Ügyvédeik szintén ezt az álláspontot képviselték, Katanga védője szerint védence csak saját népét védte és még csak Bogoro közelében sem járt a támadások idején. Chui védője szerint az FNI vezetője nyugodt lelkiismerettel alszik, mert a borzalmakhoz nincs köze. Anélkül, hogy álláspontot foglalnék az ügyben, érdemes figyelembe venni, hogy a vádat több száz egykori túlélő és érintett vallomásával támasztották alá, tehát kemény tények állnak szemben az egykori hadurak állításaival. A tervek szerint pár hónapot igénybe vevő tárgyalás során 26 szemtanú fog vallomást tenni, 21 közülük anonimitásba vonulva, félve a bosszútól.

Hozzászólások: