Kisangani mindennapok
Közzététel ideje | december 8, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro
Kisangani városa mindig is meghatározó települése volt a Kongói Demokratikus Köztársaság (és korábban Zaire) északkeleti és középső részének. A jelenleg úgy 700 ezer lakosú város történelmében bőven találhatunk sötétebb és szebb periódusokat is, de az utóbbi években többnyire negatív felhangú események résztvevője volt a Kongó folyó – Kinshasától indulva – utolsó hajózható pontjának számító város. Egy ekkora településen mindig történik valami, ráadásul itt már rendesen érezhető a kelet-kongói instabilitás is, a mostani konfliktus során is többször történtek hadműveletek a városban és környékén.
A napokban azonban egész más dolog aggasztja a helyi lakosság egy részét: agyhártyagyulladás-járvány ütötte fel a fejét a városban, amely eddig már legalább két tucat embert – zömében fiatal iskolásokat – halálát okozta. Több mint 100 ember fertőződött már meg eddig a C szerocsoportú Meningococcus baktérium okozta betegséggel, amely általában a rossz szociális körülmények között élőket veszélyezteti, ráadásul védőoltás is létezik ellene. August Mopipi, kongói egészségügyi miniszter tegnap jelentette be (miután látogatást tett a városban), hogy hivatalosan is járványról van szó, és a kormány mindent megtesz, hogy gyorsan oltást biztosítsanak a lakosság veszélyeztetett részének (bár a vakcina helyi viszonylatban elég drága), továbbá megfelelő kezelést biztosítsanak a már megfertőződött személyeknek (eddig úgy 40 ember gyógyult fel).
A legsúlyosabb csapás a helyi Maikazo szakiskolát érte, 17 diákjuk halt meg agyhártyagyulladásban, amely gyors intézkedésre sarkallta a helyi hatóságokat, most hétvégén is több megbeszélést tartottak a járvány elleni védekezés jegyében a kórház, vallási vezetők és a városvezetés képviselői. Az első halálesetek még november végén történtek, amikor több diák jelentkezett agyhártyagyulladáshoz hasonló tünetekkel a helyi kórházban (könnyen lehet keverni influenzával a tüneteket), de rajtuk már nem tudtak segíteni. Miután december elején újabb diákok haltak meg, az oktatási miniszter ideiglenesen bezáratta az oktatási intézményt, hogy gátat szabjon a járványnak.
A helyi sajtó beszámolóiból kiderül, hogy az összes haláleset és a fertőzések jelentős része kapcsolható a Maikazohoz, a járvány a diákok, családtagjaik és ismerőseik körében koncentrálódik, a város más részein nincs szó komoly “támadásról”. Itt mindenesetre jelentősebb pánikról még nincs szó, Kisangani már “hozzászokhatott” az ilyen járványokhoz, az idei év elején is volt már egy jelentősebb agyhártyagyulladás-járvány, amely közel 1500 ember halálát követelte és több ezer embert betegített meg. Bár létezik rendkívül hatékony vakcina, ahogy fentebb már írtam, ez elég drága helyi viszonylatban, így a tömeges beoltás anyagi okokból elképzelhetetlen. Ezért évről-évre kisebb-nagyobb kitörések előfordulnak – főleg a száraz évszakban -, és minden évben több száz áldozata van (csak a városban!) a betegségnek.
Néhány napja volt még egy európai vonatkozású hír a városban, amely inkább Norvégiát hozta lázba: a kongói katonai feljebbviteli bíróság Kisanganiban múlt hét végén úgy döntött, hogy továbbra sem függeszti fel a néhány hete halálraítélt két norvég ex-katona, Tjostolv Moland és Joshua French halálos ítéletét, továbbá az ellenük és a norvég kormány elleni kártérítési igényt is fenntartja. A két férfi jelenleg is Kisangani börtönében raboskodik, és a jelenlegi helyzet szerint itt is fogják hátralévő életüket leélni. A halálos ítélet ugyan áll és marad, de Kongóban jelenleg moratórium van a halálos ítéletek végrehajtására, így ebből valószínűleg inkább egy életfogytiglani szabadságvesztés lesz.
Persze ez csak elvi életfogytiglan, valószínűsíthető, hogy évek múlva egy, a norvég kormánynak tett gesztus jegyében enyhítést, esetleg kegyelmet is fognak kapni. Legalábbis ebben reménykednek sokan az északi országban. A halálbüntetés azért sem valószínű, hogy végrehajtásra kerül, mert erre határozott ígéretet tett Alexis Thambwe Mwamba, kongói külügyminiszter norvég kollégájának, Jonas Gahr Stoere-nek egy megbeszélésük során. Ahogy megírtam már anno, a két norvég zsoldost még szeptemberben ítélték halálra kémkedés, fegyverrel való visszaélés és gyilkosság vádjában. A mostani ítéletnek mindenesetre van egy “pozitív” hozadéka is, avagy öröm az ürömben, ugyanis a bíróság csökkentette a kártérítés összegét, az eddigi 800 millió dollár helyett már “csak” 500-ról van szó.
Ha valakit jobban érdekel a két férfi ügye, bőven válogathat a témáról szóló internetes oldalak és fórumok között, sőt akár az online petíciót is aláírhatja kettejük szabadon bocsátására. Molandék most már nem sok úton haladhatnak tovább, jelenlegi lehetőségük a kongói Legfelsőbb Bíróság, ahova még beadhatnak egy felülvizsgálati kérelmet. Ami jelenleg biztosnak látszik: a gyilkossággal megvádolt páros (állítólagos) áldozata, Abedi Kasongo halálának körülményei valószínűleg örökre homályban maradnak.
Hozzászólások:
Szólj hozzá!