Szváziföld: az igazi csöbörből-vödörbe helyzet

Közzététel ideje | december 6, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Szváziföld aprócska kis országa az elmúlt években kemény harcokat folytatott a szárazsággal, jó esetben sem hullik olyan rengeteg csapadék (kiemelten a  mélyebben fekvő területeken), de ami az elmúlt néhány évben történt, az súlyos, már-már katasztrófával fenyegető helyzethez vezetett. 2007 nyarán – főleg a nyári hónapokban kellene a csapadéknak esnie – a kormány szükségállapotot hirdetett, ugyanis a hihetetlen szárazságnak köszönhetően a betermelt gabona mennyisége majdnem 70%-kal volt kisebb a 2006-os számoknál, amely évben pedig szintén kemény szárazság tombolt a térségben.

Persze, nem kizárólag a természet hibáztatható a problémákért, hiszen már az évszázad elején készítettek hosszútávú terveket a hasonló problémákra való felkészülés jegyében, de csak az ötletelés volt hatékony, a finanszírozás és a végrehajtás már elmaradt. Akkor, két éve, több százezer embernek volt szüksége humanitárius segítségre, ráadásul egy ilyen krízis nem csak egy évet érint keményen, gondoljunk csak például a megugró élelmiszer- és vetőmagárakra vagy a jövő évi termelésre való felkészülésre. Így, kombinálva egy szintén nem túl csapadékos (vagyis inkább kiszámíthatatlan) időjárással, 2008 sem volt igazán könnyű év az ország
lakosságának.

Kiszámíthatlan időjárást írtam, ugyanis az ország egyes vidékein döbbenetes, rövid ideig tartó esőzések tomboltak, viszont az ország egész keleti része egy csepp esőt sem látott szinte, azaz a lassan két évtizede tartó szenvedés folytatódott (1984-s áradások óta). Rengeteg állattartó szenvedett súlyos károkat, ahogy állataik elhullottak a szárazságtól, sokszor a sorsukra hagyták korábban tenyéren hordott teheneiket, hiszen sem enni, sem inni nem tudtak nekik adni, a kormány pedig csak jövőbeli tervekről és lehetőségekről papolt. Szerencsére csak az állam keleti része volt kitéve ilyen gondoknak a tavalyi évben, így sikerült a 2007-es félmilliós számhoz képest csökkenteni az élelmiszersegélyre szorulók számát, de még így is tízezrekről beszélünk.

Népvándorlási folyamat is kialakult, sokan az ország más részeire indultak (délre, nyugatra), hogy végre normális körülmények között tudjanak gazdálkodni, továbbá rendkívüli mértékben növekedett a lopások száma, ráadásul a meglévő, az ilyen helyzetekre épített gátrendszer sem tudta beteljesíteni feladatát. Így várhatták az idei évet Szváziföld lakói, de sokáig az idei év sem kecsegtetett semmi jóval. Tovább folytatódott a keleti részen (itt főleg a mozambiki határvidékre gondolok) a szárazság és még a nyáron sem tudtak sok jóval kecsegtetni a meteorológusok. Aztán eljött november, amikor az elmúlt évek tapasztalatai alapján amúgy is a legnagyobb esők
szoktak az országban esni, és ezúttal siker koronázta az esőért imádkozók könyörgéseit.

1984 után ismét hatalmas vihar csapott le az ország egészére, hét napon keresztül esett az eső és a helyi hatóságok bejelentése szerint legalább 13 folyó (pl. Ntambande, Mawelalwela Mbanane stb.) öntött ki medréből, és még a fővárost, Mbanane egy részét is elöntötte a víz. Több iskolát be kellett zárni, amelyekben pedig folytatódott a tanítás, onnan pedig érkeztek a jelentések, hogy rengeteg gyermek nem jelenik meg a tanításokon. Az első napokban az esőnek tánccal örülő emberek körében aztán az eső folytatódásával növekedett az aggodalom is, hogy most a másik szélsőségbe fog átcsapni a helyzet és szárazság után áradás fog jönni. Így is lett.

Eddig a szárazság miatt szorultak sokan segélyre, hiszen állataik elhullottak, termésük nagyon rossz lett, most pedig az árvíz okozza a gondot, házakat, állatokat, egész ültetvényeket mosott el a víz. Andrew Nsibandze mezőgazdasági miniszter állapotfelmérő útja után elmondta, hogy egész utakat, hidakat söpörtek el a folyók, továbbá a sok helyre kitelepített szivattyúk közül is sok eltűnt, felmondta a szolgálatot. Konkrétan katasztrofálisnak nevezte a helyzetet, ugyanis főleg az ország lakosságának nagy részét adó, aprótelkes farmerek területei vannak veszélyben, azoknak a területei, akik közül eddig is kikerültek a segélyre rászorulók.

Sokan már ehhez az ültetéshez is segélyből, kölcsönből, hitelből vették meg a magokat, növényvédő szereket, egy új ültetéshez nincs meg a tőkéjük, a kormány pedig nincs abban a helyzetben, hogy képes legyen segíteni. A király pedig több tízmillió dolláros vagyonán ülve nincs abban a helyzetben, hogy segítsen népén. Akkor miből is telne egy újabb Mercedesre? A közlekedési miniszter, Nthuthuko Dlamini számításai szerint közel 7 millió dolláros kár keletkezett az ország infrastruktúrájában, minisztériumnak pedig mindösszesen 300 ezer dollárja áll rendelkezésre a helyreállításra.

Sok ezer ember kunyhóját most el eddig a víz, ami a mélyszegénységben élő szváziak életét az elviselhetetlen státuszba süllyesztette. Fentebb azt elfelejtettem írni, hogy a hét napig tartó esőzések mellett további kisebb esők is lecsaptak az országra, együttes hatásukként pedig évtizedek óta nem látott mennyiségű csapadékról beszélhetünk. Mindenesetre ennek pozitív hozadéka is lehet és lesz is, hiszen a korábban évekig szárazon álló medrek, kutak is életre kelhetnek, azaz ez a november akár végre fellendítheti a jövőben a szvázi mezőgazdaságot a szárazságok után, csak az a kérdés, hogy most mi lesz. Ráadásul a Szváziföldi Meteorológiai Szolgálat vezetője, Jabulani Hlatshwako szerint további esőzések és viharok várhatók az elkövetkező hetekben. Igen, erre szokták mondani, hogy szegény embert még az ág is húzza. Ha nincs víz, az a baj, ha van víz, az a baj. A kérdés pedig megválaszolatlan marad: vajon az időjárás szélsőségessé válásának tényleg köze lehet a globális felmelegedéshez? Most a propagandától és az önámítástól tekintsünk el, egyszerűen józanul gondolja át mindenki a kérdést.

Hozzászólások: