Furcsa szokások – I. rész: Nigéria

Közzététel ideje | november 20, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Már jópár év eltelt azóta, hogy először hallottam erről a különleges nyugat-afrikai szokásról, de mivel még mindig létezik és gyakorolják rendszeresen (a betiltása ellenére), továbbá egy alapvetően beteges szépségideálnak mond ellen, úgy gondoltam, nem is lehetne tökéletesebb példa eme több részből álló sorozat első posztjában. Nigéria legdélebbi csücskében helyezkedik el a majdnem 3 milliós Cross River szövetségi állam, amelynek az igazi nagyvárosnak számító félmilliós Calabar a központja, és hasonlóan Nigéria többi részéhez, itt is rendkívül színes a populáció etnikai összetétele.

Az itt élő efik közösség körében sok száz éve létezik egy hagyomány, amelyet “nyugati” szemmel nagyon nehéz megérteni és elfogadni, pedig az itt élő közösségek körében generációról-generációkra száll a hagyomány. Konkrétan a fiatal lányok hízlalással egybekötött nővé avatási szertartásáról van szó, amelynek során a ház egy szobájában “elzárják” (kis túlzással) a család eladósorba, felnőttsorba lépő lányát, ahol ő folyamatosan nagy mennyiségű ételt vesz magához, miközben családtagjai egy gyakorlott specialistával kiegészülve masszírozzák rendszeresen, hogy ott hízzon, ahol a leginkább kell neki. Konkrétan nem csak ebből áll maga a szertartás, de mielőtt még továbbmennénk, gyorsan tárjuk is fel az okát, hogy miért fontos a lányoknak a hízás. A szépség miatt.

Ugyanis az anorexiás, csont és bőr mintaképpel, amely a fejlettebb társadalmakban létezik, itt a testesebb, gömbölydedebb lányok a legszebbek a férfiak számára, továbbá egy teltebb lány azt is sugározza, hogy családja jómódú és jól tartotta gyermekkorában, ergo sokkal könnyebb az ilyen nőket kiházasítani. Visszatérve a konkrét szertartásra, általában 15 és 18 év közötti lányoknál alkalmazzák, akiket a konkrét hízlalókúra előtt és alatt több hónapon át oktatnak az igazi anya és feleség szerepére is, amibe a főzéstől elkezdve különböző tárgyak készítésén át a szexuális kultúra kiteljesítése is beletartozik. Utóbbiról mindent elmond az, hogy az Egyesült Államokban külön társkereső foglalkozik ilyen lányok közvetítésével, ami egyrészt nagy elismerés, másrészt viszont hihetetlenül sokat elárul egy beteges társadalomról.

 Maga ez a folyamat a hízlalás típusától függően (mert több fajta létezik) egytől három évig tart, ez idő alatt a lány nem fogadhat igazi látogatókat, de például oktatásának része az is, hogy anyák a közösségből rá hagyják gyermekeiket, míg piacra vagy más dolgaikat mennek intézni. Az, hogy mennyi ideig tart a konkrét hízlalás, függ a szülők anyagi helyzetétől is, de mivel igazából nem kell túl változatos étellel ellátni a lányokat, 1-1,5 évig a legtöbb család képes etetni a hajadonokat, akik ezen idő alatt szinte semmilyen mozgást nem végeznek. Amikor vége lesz a kúrának és az oktatásnak, a falu vagy közösség nagy ünneppel köszönti a végre eladósorba került lányt, és ilyenkor csak a vak nem veszi észre a férfiak arcán az elismerő pillantásokat, ahogy a most már jóval testesebb leányzó előkerül.

Valószínűleg az Olvasók közül sokan viszolyogva képzelik maguk elé a dolgot, ami érthető is, hiszen rendkívül egészségtelen szokásról van szó, amelynek azonban vannak előnyei is. A kultúra, a hagyományok, az ősi szokások befolyások, torzítás nélkül öröklődnek tovább az efik közösségekben, ráadásul az ilyen szertartások erősítik a közösség egységét is. Mindenesetre ez a hagyomány már kezd kikopni a régió életéből, sokan választják inkább az egyre erősebben előretörő nyugati életstílust (plusz többször volt kampány a szokás ellen Cross River államban), ráadásul a hízlalás tradíciója néhány éve már be van tiltva Nigériában, köszönhetően annak, hogy régebben a női körülmetélés is hozzátartozott a szertartáshoz bizonyos közösségeken belül.

Ennek ellenére a falvak egy részében még mindig folytatják a hagyományokat, sokszor ma már azért, hogy a nyugati kultúrával szemben megpróbálják megőrizni identitásukat. Ami bizony létezik is, egész Nigériában ismertek és rendkívül kedveltek az efik nők ételei, továbbá közismert, hogy egy efik feleség az egyik legtökéletesebb társ az életben. Testüket felkészítik a gyermekvállalásra, megtanítják őket a nemkívánt terhességek elkerülésére, higiéniára, a megfelelő viselkedésre a rájuk váró élethelyzetekben. Mindenesetre csak én neveztem hízlalásnak a folyamatot, a valóságban a helyiek ezt Nkuho néven illetik, és a nővé válás folyamatának tartják. És ha valaki a google-n rákeres calabari efik nőkre, tisztán látható, hogy egyáltalán nem formátlanul kövér emberekről, hanem telt lányokról beszélünk, akikkel bármely más országban találkozhatunk.

Mindenesetre ez is olyan dolog, amely rendkívül félreértett a “nyugati” sajtó és ún. szakértők által, ugyanis kívülről bár úgy tűnik, egy brutális kínzásról van szó, valójában ez egy folyamat, amelyben az efik hagyományokat, a családja ellátásához szükséges tennivalókat, szokásokat tökéletesen ismerő nő válik a lányból. Igen, egészségtelennek egészségtelen és jópár évtizeddel ezelőtt, amikor a körülmetélés egyes közösségben még része volt a folyamatnak, brutális is volt, de mára már ez a hagyomány is változott valamelyest. A lányok és az anyák sem érzik kínzásnak a dolgot, néhány kivételtől eltekintve többségük helyesnek tartja a beavatási szertartást, úgy érzik, ezt az ősi hagyományt nekik kell továbbvinniük. Manapság már nincsenek évekig tartó hízlalások, a legtöbb 3-6 hónap alatt végetér és sokszor már 10 éves lányoknál elkezdik, ha úgy vélik, a gyermek különösen sovány. Ha lenne tévé vagy számítógép ezekben az elkülönített “hízlaló” szobákban, akkor akár egy átlagos “nyugati” életébe is becsöppenhetnénk, hiszen a lányoknak semmi más dolguk nincs, mint enni és tespedni.

Maga a folyamat lezárása nem jelent egyet a kiházasítással, sok család így lépteti a felnőtt életbe lányát, aki aztán visszatérhet az iskolába, sok efik lány jut el például egyetemekre. Maga a házasság is egy rendkívül szép, hagyományos procedúra, amelynek során a két család is találkozik és egy ünnepség során szentesítik az ifjú pár jövőjét, amely aztán az esküvővel fog egybeforrni. Az esküvő fénypontja egyébként a nővé avatási szertartáson megtanult tánc, az ekombi (ez az egyetlen mozgássorozat, amit végeznek a hónapok során), amely csábító tánclépések sorozatából áll egy hajadonok által alkotott körben, ahova a vőlegénynek be kell törnie, hogy megkaparintsa áhított asszonyát.

Hasonló jellegű, hízlalási hagyományok egyébként léteznek más afrikai országokban is, például Kamerunban vagy Mauritániában is. Utóbbiban egészen kis kortól végeznek évről-évre visszatérő “töméseket” (a gazdasági lehetőségek tükrében persze), hiszen egyes régiókban uralkodik az a nézet, hogy egy nő mérete azt is jelenti, hogy jövendő férje szívében mekkora helyet tölt be. Ezt mondjuk jogvédők cáfolják, azt állítva, hogy az egész hagyomány arra irányul, hogy a lányok előbb legyenek kiházasíthatóak. De ez már egy másik poszt témája.

Hozzászólások: