Isiolo: szimplán csak megélhetési bűnözés?

Közzététel ideje | november 19, 2009 | 4 hozzászólás | GaceTillerro

Isiolo mára már hírhedt faluja a hasonló nevű kenyai tartományban, szinte az ország közepén fekszik, és igazából sosem került volna be a hírekbe, ha a rendkívül sokszínű etnikai összetétel miatt nem történik annyi brutális összecsapás és gyilkosság a helyiek között. Errefelé nem ismeretlenek az efféle problémák, a 21. század szinte minden évére jutott néhány döbbenetes támadás, de ezek főleg az utóbbi években rendkívül megszaporodtak.

Még 2003-ban több ezer embernek kellett elmenekülnie lakóhelyéről, amikor a Turkana és a Borana etnikai csoportokhoz tartozó közösségek (de a szomáli népcsoportok is gyakori részesei a harcoknak) között összecsapások törtek ki, és ezek a súlyos etnikai feszültségek – amelyek áthatják amúgy az egész kenyai társadalmat – nem igazán enyhültek azóta sem, ráadásul az azóta eltelt években súlyos bűnözési hullám is ellepte a térséget. Csak idén több száz ember halt meg a különböző támadásokban, szinte minden hónapból mondhatnánk brutális gyilkosságokat, amelyeket sokszor rendőrségek, laktanyák közvetlen közelében követtek el. A gyilkosságok mögött “megélhetési bűnözés” is lappang, hiszen sokszor állattenyésztők, pásztorok voltak az áldozatok és több ezer tehénnek, kecskének, birkának veszett nyoma.

A közösségek közti lopások – amelyek a szárazságban erősödnek fel igazán – nagyon gyorsan eldurvulnak, ez történt idén júniusban is, amikor egy csapat turkana lerohant egy kis falut a tartományban, meggyilkoltak egy pásztort, többeket megsebesítettek, majd több száz haszonállattal elmenekültek. A válasz sem késett soká, néhány nappal később több tucat kilométerrel távolabb a falu közössége válaszcsapást hajtott végre, akkor tizenegy ember halt meg és közel 300 haszonállatot raboltak vissza. A helyiek amúgy folyamatosan azzal vádolják a kormányt, hogy semmit sem tesz a probléma kezeléséért, a rendőrség már jóval a cselekmények után ér a helyszínre, és a lefolytatott nyomozások is olyanok, amilyenek. Az elmúlt hónapokban megnövekedett feszültségek rányomták bélyegüket a tartomány székhelyére, Isiolora is, ahol több üzlet határozatlan időre bezárt, a máskor oly nyüzsgő piac sem az igazi már, és az idegeneket szúrós szemmel méregetik.

Azonban a tartomány legtöbb településén hasonló a helyzet, az egyes etnikumok radikálisai könyörtelenül üldözik a többit, házakat gyújtogatnak, embereket űznek el, de főleg és kiemelten, állatokat lopnak. Senkit nem lehet kiemelten vádolni, minden népcsoport tagjai között megtalálhatók olyan csoportok, amelyek ezen cselekmények mögött állnak, a kormány pedig képtelen bármit is tenni a helyzet enyhítésére, rendőrök járőröznek a városokban és falvakban, de nincsenek elegen, és nem is képesek gátat szabni a cselekményeknek. De valamilyen szinten meg is lehet érteni a kilátástalanságnak is betudható tetteket, a térség az elmúlt néhány évben nem látott megfelelő mennyiségű esőt, a szárazság miatt a főként állattartásból élő helyiek közel 200 ezer állatot veszítettek már el.

Már sok évtizede bevált gyakorlat volt errefelé az állatok lopása más közösségektől, de az utóbbi időben ezt már szinte kizárólag a kétségbeesés és nem a haszonszerzés vezérli. A konfliktus miatt egyébként nagyon sok földművelőnek is fel kellett hagynia tevékenységével, sőt előfordult már, hogy egyes csoportok iskolákat támadtak meg. A régió olyan súlyos helyzetbe süllyedt az elmúlt években, hogy több civil szervezet is oszt-osztott élelmiszert már a helyieknek, amely folyamatot azonban bűnözői csoportok és feldühödött helyiek miatt többször meg kellett szakítani. Mert ma már meg kell különbözteti a megélhetési lopásokat és bosszúból elkövetett támadásokat a konkrét bűnözői tevékenységtől, amely egyre aktívabb a régióban.

Mint például három napja, amikor közel háromszáz fegyveres rohant le egy falut, két kilométerre a kenyai hadsereg laktanyájától, majd közel egy tucat szomáli etnikumhoz tartozó pásztorral és néhány rendőrrel is végeztek, és több száz állattal távoztak. Végül az állatok nagy részét a rendőrség az üldözés során visszaszerezte, és néhány támadót elfogott, de több falu teljes lakossága menekülőre fogta a dolgot a támadás után. A támadások mögött nagy valószínűséggel turkanák állnak, de saját népük egy része is útnak indult félelmében, együtt szomálikkal, boranákkal és samburukkal, a cél a biztonságosnak hitt Ngaremara régió volt, 30 kilométerre Isiolotól. Történt egy döbbenetes gyilkosság is még korábban, néhány nappal ez a támadás előtt ismeretlen támadók két gyermeket gyilkoltak meg Isiolo közelében, miközben azok fát gyűjtöttek.

A két támadás együttes hatásaként több tucat helyi politikus szólította fel a hadsereg és rendőrség vezetőit a lemondásra, továbbá sürgették egy különleges alakulat létrehozását a probléma kezelésére. Közben az utakon sem jobb a helyzet, két jól járható főutat útonállók kerítettek hatalmukba a tartományban – a Nairobiból Isiolon át Addisz-Abebába vezető és az Isioloból Manderába vezető utakról van szó -, akik félelem nélkül támadják meg az autósokat és sokszor gyilkosságok árán is elrabolják, amit csak tudnak. Ennek eredményeként jelenleg ezen a két úton a rendőrségnek tűzparancsa van, azaz nem kell különböző formaságokkal bajlódni, ha baj van, egyből lőhetnek a hatóságok.

Egy helyi rendőri tisztviselő szerint egyébként a legtöbb támadás mögött konkrétan ugyanaz a banda áll, egy kilencfős társaság, amelynek tagjait névről ismerik a hatóságok és akik “decemberre már halottak lesznek”. A két fentebb említett út mellett idén legalább ötven embert gyilkoltak meg a banditák, de támadtak meg már itt iskolásokat szállító buszt, kínai olajmunkásokat, politikusokat és rendőröket is. A támadások és a gyilkosságok már többször vágták ki a biztosítékot a helyieknél, akik az egyik súlyosabb támadás után az egyik helyi vezetőt is megdobálták.

Hogy mikor élvezhetnek Isiolo tartomány lakosai igazi békét? Hát az útonállók és fosztogató gyilkosok elfogásával mindenképpen nagyban javulna a helyzet, de az ősidők óta létező és a szárazságtól felerősödő etnikai ellentétek valószínűleg nem mostanában fognak megszűnni. Összességében tehát a problémák egy része köthető csak a bűnözéshez, a másik része a gondoknak gazdasági eredetű és az csak az életszínvonal javulásával változhat.

Hozzászólások: