Ahol még Nigernél is gyorsabb lehet a népesség növekedése

Közzététel ideje | november 16, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Afrikában még elég ritkán tapasztalható belátásról tett tanúbizonyságot a napokban Ephraim Kamuntu, Uganda tervezési minisztere, miután egy nyilatkozatában sürgette a kormányt és a lakosságot, hogy tegyenek meg mindent a népesség növekedésének megállításáért, amely az állam gazdasági jövőképét és növekedési kilátásait veszélyezteti. Az már jó régóta ismert (én is írtam már róla), hogy Ugandában rendkívül gyors, jelenleg 3 százalék körüli a népesség gyarapodása, amely még nem egy Niger-szintű növekedés, de egy 31 milliós állam esetében óriási feszültségeket gerjeszt a gazdaságban és a társadalomban.

Miközben az egyik oldalon támadást intézett a korai gyermekvállalás, az elégtelen szexuális felvilágosító oktatás ellen, addig a másik oldalon kiállt az 5-6 gyermeket is vállaló anyák mellett, mert ahogy ő fogalmazott, az országban az a nézet, hogy mondjuk 5 gyermekből, jó ha kettő megéri a felnőttkort. Nem is tudom, hányszor voltak már különböző kormányzati állásfoglalások Ugandában arról, hogy a nagy népességnövekedés káros az egészségügyre, a mezőgazdaságra, az oktatásra, szinte minden szegmensére az állam szektorainak, igazi intézkedést mégsem láthattunk. Talán ennek az oka Museveni elnök hozzáállásában is keresendő, aki már több ízben kiállt a népesség növekedésének fenntarthatósága mellett, mondván a gazdasági növekedés igazi motorja a növekvő társadalomban rejlik.

Ezzel egyet is érthetnénk, ha termelő populációról lenne szó, de valójában nyomorban tengődő, zömmel munkanélküli vagy alulfizetett lakosokból áll az ugandai társadalom, amely jelenleg inkább csak növeli az ország külföldnek való kiszolgáltatottságát, nem pedig segíti a növekedést. És akkor még ott a tény, amiről egy korábbi amerikai jelentés kapcsán már írtam, hogy Ugandában a lakosság több mint fele 18 év alatti fiatalból áll, akik értelemszerűen nem produktívak. Ha a jelenlegi tendenciát vesszük alapul, akkor még az is elképzelhető, hogy néhány éven belül Ugandában lesz a legnagyobb a népesség növekedése a világon, és 2050-re lakosainak száma megközelítheti a 150 millió főt (talán a gyermekek országának tartott Niger lesz képes ezt az ütemet tartani egyedül). Szakértők szerint pedig ez a legmélyebb nyomorba fogja taszítani az államot, hiszen egy ilyen növekedési ráta sehol, semmilyen körülmények között nem gazdaságos és fenntartható.

Mondjuk jelentős szerepe van a növekedésben a családtervezés hiányosságainak is, a házas, 15-49 év közötti ugandai nők nagyjából ötödének van lehetősége családtervezési tanácsadás igénybevételére, gyermekkori szexuális felvilágosítás és oktatás nélkül pedig a példát követik, azaz a sok gyermek biztosíthatja csak a család fennmaradását. Egy átlagos nőnek ma 7 gyermeke van, de a jelenlegi helyzetet figyelembe véve, nagy valószínűséggel mindannyiukra a munkanélküliség és a szegénység vár, nagyon keveseknek sikerül csak a kitörés. Ez pedig egyet jelenthet azzal, amire néhány napja egy konferencián Rukia Chekamondo, a privatizációs- és pénzügyminiszter tökéletesen rávilágított: Uganda 2015-re kitűzött “milleniumi” céljait képtelen lesz elérni, miután az állam nem tesz eleget a gyermekhalálozás csökkentéséért, az egyenjogúságért, a munkanélküliség elleni harcért és a szocális ellátó háló fejlesztéséért.

A növekvő populáció statisztikailag bebizonyíthatóan csökkenti a gazdasági kilátásokat, a növekedést és irtózatos terhet ró a kormányra, amely jelenleg még mindig a probléma “tüneti” kezelésében bízik és büszkélkedik a szépen növekvő társadalommal, ahelyett, hogy már gyermekkorban elkezdenék a felvilágosító és oktató munkát, hogy gátat szabjanak az ész nélküli szaporodásnak (nem vagyok semmiféle politika berendezkedés híve vagy támogatója, de minek lehet nevezni azt, hogy a 18 év alatti lányok majdnem harmadának már legalább egy gyermeke van, az iskolát abbahagyva már szinte gyermekként férjhez mennek?), amely eredményeként az elmúlt öt évben 5 millió fővel nőtt Uganda népessége.

Az egyik, témában járatos ENSZ szakértő, Hassan Mohtashami szerint a 18 éven aluliak és 35 éven felüliek terhességének teljes állami kontroll alatt tartása lehet a megoldás, a köztes időszakban pedig mondjuk a terhességek között eltelt minimális idő meghatározásával lehetne gátat szabni a 6-7 gyermek születésének. A növekedés azonban a leginkább a természeti erőforrásokra fog döbbenetes nyomást gyakorolni, az élelmiszer- energia- és vízszükségletek növekedését valahonnan fedezni kell, erre pedig tökéletesen megfelelnek az errefelé még elég bőséges rendelkezésre álló természeti erőforrások. Persze a másik, támogatóbb oldalnak is megvannak az érvei, gyakran hangoztatják például az érvet, miszerint a népesség növekedése egyben piacbővülést is jelent a termékek és szolgáltatások számára, ráadásul manapság éppen a legnagyobb populációval bíró államok (India, Kína stb.) a világgazdaság igazi motorjai. Ebben van is valami, de látható, hogy Kínában és még Indiában is jelentős, családpolitikával összehangolt gazdasági reformokat hajtottak végre, amelyre óriási szükség lenne Ugandában is. Ahogy az alapigazság tartja, a népesség növekedésével a szociális ellátó hálónak, a víz-, energia- és élelmiszerellátásnak is együtt kell növekedni, itt jelenleg ez nincs meg.

A népesség növekedésének kontrollálásával szemben viszont eddig pozítiv megítélésű volt a HIV/AIDS terjedésének mértéke, ami a fentebb már taglalt hiányos szexuális felvilágosítás és családtervezés ellenére döbbenetes csökkenést mutatott az elmúlt évtizedekben. Ez főleg annak a politikának tudható be, amely hihetetlen propagandával igyekezett az önmegtartóztatást, a hűséget és az óvszerhasználatot elterjeszteni még a vidéki területeken is. Az utóbbi néhány év azonban ismét a növekedésé volt, főleg a fiatalok körében, ezért a napokban az ország AIDS bizottságának vezetője, Kihumuro Apuuli, új politikát, reforomokat helyezett kilátásba. A szervezet szerint tavaly 110 ezer új ember kapta el a vírust, és 63 ezer ember esett áldozatul, miközben további két millió ember került így vagy úgy kapcsolatba a halálos kórral. Ráadásul a 320 ezer ember közül, akinek rendszeres gyógyszeres kezelésre van szüksége, mindössze 190 ezernek van hozzáférése a nagyjából 10 ezer amerikai dollárba kerülő kezeléshez (egy teljes életpályára levetítve az árat).

Nemzetközi AIDS szervezetek egyébként úgy vélik, hogy miközben Uganda a kilencvenes években sikertörténet volt azzal, hogy fertőzési rátáját egyszámjegyűre csökkentette le, addig a 21. század első évtizedének végére az eredmények semmibe veszhetnek, ugyanis HIV/AIDS boom van az országban, amely a népesség növekedésével együtt már döbbenetes csapást jelenthet ennek a felejthetetlen országnak (aki egyszer járt itt, az örökre beleszeret).

Hozzászólások: