Laurent Nkunda: nem csak egy ember, egy egész régió sorsa

Közzététel ideje | október 16, 2009 | 3 hozzászólás | GaceTillerro

Azt hiszem, a blog legtöbb rendszeres olvasója számára Laurent Nkundát nem kell bemutatni, a Kongói Demokratikus Köztársaság és egyáltalán, az egész közép-afrikai
régió életének egyik meghatározó alakja volt (és még szerintem az is) az elmúlt években. Annak, aki esetleg nem tudná kiről van szó, néhány szóban röviden róla. A George W. Bush, egykori amerikai elnököt példaképének tartó, karizmatikus tuszi származású vezető a kelet-kongói tuszik védelme érdekében kezdett harcot a kongói kormány és az összes hutu ellen (majd később az ENSZ ellen), főként a két Kivu régióban, ehhez pedig hathatós támogatást kapott a ruandai kormányzattól.

Szervezetének, a Nemzeti Egység az Emberek Védelmére (CNDP) tömörülésnek a létrehozásával politikai létjogosultságát kívánta megteremteni, de sajnos ezt már nem fogja tudni megvalósítani nagy valószínűség szerint. Beszélhetnénk a 2008-ban igazán elmélyülő kivui harcokról, Gomáról, állítólagos mészárlásokról, gyermekkatonákról, de ezekről a szomorú tényekről már jópárszor írtam én is, és bőven lehet egyéb forrásokat találni, úgyhogy ezúttal egy igazán hiánypótló posztra gondoltam, Laurent Nkunda jelenlegi helyzetére és jövőjére. Mint ismeretes, 2009. január 22.-én éjjel fél tizenegy körül, a határtól nem messze, ruandai területen elfogták a tábornokot, minden valószínűség szerint egy Joseph Kabila, kongói elnök és Paul Kagame, ruandai elnök között megkötött alkunak köszönhetően. Mi másnak tudható be, hogy korábban tucatnyi alkalommal léphetett ruandai földre, most mégis egyből lecsaptak rá?

Elfogása után Gisenyibe, egy nyugat-ruandai településre szállították, ahol kezdetben börtönben, manapság már házi őrizetben várja, hogy végre döntés és előrelépés szülessen ügyében. Az egész kelet-kongói térség destabilizációjának egyik fő okozójának tartották, (amelyben lehet valami, hiszen elfogása óta valamelyest nyugodtak a kedélyek a térségben) bár ezt azóta a ruandai fél többször cáfolta. A helyzet nagyon érdekes, jogi szakértő legyen a talpán, aki képes lesz majd egy mindenki számára elfogadható álláspontot összehozni. Először is, elfogása pillanatában Nkunda ellen érvényes körözés volt érvényben a Kongói Demokratikus Köztársaságban, de a ruandai kiadatási procedúrát sok dolog hátráltatta. Konkrétan például az a jogi kérdés, hogy Ruanda egyáltalán jogosan vette-e őrizetbe a tábornokot, mert Ruanda területén elvileg nem volt ellene érvényben körözés, viszont a másik oldalon ott van a tény, hogy emberiség elleni bűncselekményekkel, sőt népirtással gyanúsítható, ezért a Genfi Egyezmény értelmében nem is kell írásos parancs az őrizetbe vételre.

Elvileg ha ezt a kérdést képes lett volna tisztázni a ruandai hatóság, akkor jött volna képbe az érzelmi kötelék, Paul Kagame és kormánya nem akarta-nem akarhatta az oroszlán barlangjába küldeni egyik hűséges szövetségesét (aki ráadásul a Kagame kormányát is támadó lázadó ruandai-kongói míliciákat sem kímélte), hiszen ez ki tudja milyen folyamatokat indított volna el. Bár Kongó tucatnyi alkalommal kérte a kiadatást, mégsem történt lépés, tárgyalások folytak a két állam között, de Nkunda jelenleg is házi őrizetben tölti napjait, Kabiláék elfogatási parancsa pedig már lejárt ellene, így igazából már nem is lenne jogalapja a kiadatásának.

Meg aztán erre az elfogásra teljesen más szabályok vonatkoznak, hiszen egy háborús konfliktus vádlottjáról lenne szó, Ruanda pedig a konfliktus egyik résztvevője. Plusz még ott a ruandai alkotmány is, amely tiltja fogvatartottak kiadatását olyan államok számára, ahol a vádlottakra esetleg halálbüntetés várna. És elég megnézni a két norvég zsoldos esetét ahhoz, hogy biztosan lehessünk benne, úgy halálra ítélnék mint a pinty. A körözvény megújítására pedig a lassan őrlő kongói malmokat figyelve nem sok esély van mostanában. De akkor most milyen vádakkal tartják fogva a tábornokot? Alapvetően tucatnyi vád él ellene (elég szörnyűek és változatosak, tömegmészárlások, gyermekrablás stb.), de hivatalosan semmiféle vádemelés és gyanúsítás nem történt eddig, nem volt tárgyalása (néhány meghallgatásra azért már sor került), akárhogy is nézzük (és bármennyire is megdöbbentő ez Nkunda előéletét ismerve), jelenleg relatíve jogsértés történik, hiszen Nkundát szabad emberként tartják fogva, a roppant vallásos lázadó vezér nem hiába kérte szabadon engedését több alkalommal is az év folyamán.

A néhány, regionális helyzetet ismerő, elismert politikai szakértő egybehangzó véleménye szerint Nkunda a ruandai-kongói kapcsolatok mérlegének nyelve, afféle áldozati bárány, amely jelentősen javíthatná a Kagame-Kabila viszonyt, viszont alapjaiban rengethetné meg a kongói tuszik közösségét (sőt én megkockáztatom, az egész régiót), akik történelmük legnagyobb vezérét tisztelhetik Laurent Nkundában. Sajnos a kivui helyzet egyáltalán nem stabil, a Ruandai Demokratikus Felszabadítási Erők (FDLR) közel 8 ezer, részint a ruandai népirtásban edződött hutu harcosa a térségben állomásozik, ráadásul jópár Mai Mai milícia is feni a kését különböző célok miatt, és nagyjából 2-3000 Nkunda-hű tuszi is bármikor hajlandó lenne újra a CNDP nevében harcba vonulni. És akkor még nem beszéltünk a kongói állami hadsereg alulfizetett, fosztogató csapatairól és a tutyimutyi ENSZ kontingensről, amelynek elmúlt időszakban mutatott teljesítménye alapján simán elképzelhető, hogy akár egy ruandai méretű népirtást is szemrebbenés nélkül végignéznének.

Mindenesetre a ruandai-kongói összefogás nem sok jót jelentett eddig az FDLR-nek és a CNDP-nek sem, a két ország hadseregei közös akciókban támadják az ellenséges lázadókat, és amely közös akciókat már Laurent Nkunda sem nézett túl jó szemmel (elfogása előtt pont egy ruandai-kongói egyesült hadművelet ellen próbált fellépni). Maga a ruandai vezetés is tisztában van a Nkunda-ügy nehézségével, ahogy Tharcisse Karugarama, igazságügyminiszter rávilágított néhány hónapja, annyi jogi szempontot, nemzetközi és helyi jogi szabályozást kell figyelembe venni, hogy az ügy teljes felülvizsgálatához akár több évre is szükség lehet. És akkor ez még csak a jogi tényező, ahogy már fentebb említettem, itt főleg érzelmi és politikai okok húzódnak a a háttérben, ugyanis mindenképpen figyelembe kell venni egy lehetséges döntés régióra gyakorolt hatását, mert például ha Ruanda most kiadná Kongónak a tábornokot, a Nkunda-hű harcosok 100%, hogy nem néznék tétlenül a kongói tuszik istenített hősének meghurcolását.

A két ország jelenleg is tárgyal a kérdésről (ahogy az egész regionális helyzetről), de míg Kongó részéről egyértelmű az álláspont, addig Ruandának nagyon nehéz dolga van, és ezért Karugarama valamint magasrangú igazságszolgáltatási tisztviselők sem tudták megjósolni Nkunda jövőjét. Az Al-Jazeera még a nyáron hosszabban foglalkozott a kérdéssel, de igazából ők is csak találgattak a jövőt illetően, mindössze abban voltak biztosak a megszólaltatott szakértők, hogy ha Nkundát kiadják Kongónak, akkor ott a számára legjobb esetben is sok tucat év vár rá egy börtönben. Közben európai jogvédő szervezetek (meg persze túlbuzgó helyiek) azt szeretnék, ha nemzetközi elfogatóparancsot adnának ki Nkunda ellen, hogy felgyorsítsák a folyamatokat, és lépésre kényszerítsék a ruandai oldalt, de figyelembe véve, mekkora nyomatéka van manapság egy il
yen elfogatóparancsnak, nem sokat számítana (lásd a szudáni elnök esete).

Ha konkrétan a legfrissebb események érdekelnének valakit: szeptember 23.-án Nkunda ügyvédei a Legfelsőbb Katonai Bíróságra nyújtottak be kérelmet a tábornok szabadon engedésére, amit azonnal el is utasítottak, ezért három nappal később, 26.-án ismét benyújtásra került egy átdolgozott kérelem, amelyre azóta nem reagáltak a hatóságok. A kérelem konkrétan a ruandai alkotmány 18. cikkelyére épült, amely szerint egy letartóztatott személynek bíróság elé kell állnia haladék nélkül, és mivel ezt elmulasztották a hatóságok, a tábornokot azonnal szabadlábra kell helyezni.

Még a margóra annyit érdemes megjegyeznünk, hogy Nkunda kiesése óta alapjaiban rogyott meg a CNDP, vezető tisztviselői sorban elhagyták a szervezetet, sőt már szakadár szervezet is létrejött a radikálisabb eszmét valló CNDP-tagokkal. Állítólagosan jelenleg Bosco Ntaganda a CNDP vezetője, akinek parancsára a harcosok kisebb része a közös ruandai-kongói akciókat támogatja az FDLR ellen, a többiek pedig igazából "szunnyadnak" és kivárnak. A poszt végére valami jövőre vonatkozó elmélkedést jó lett volna összehozni, de ez konkrétan az a helyzet, ahol még csak jósolni sem lehet, mi fog történni. Szigorúan saját véleményem szerint, Nkundát soha nem adják ki Kongónak, és pár év múlva (majd ha elül a vihar), valahol Kigaliban álló villájában fogják megölni hutu radikálisok. Vagy nem? 

Hozzászólások: