Angola: kongóiak, haza!!

Közzététel ideje | október 9, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Afrika újkori történelmét tekintve – bár ezek a dolgok összehasonlíthatatlanok és minden egyes ember élete külön történet – nagyon sok kétség nem férhet hozzá, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság országa volt a fekete kontinens egyik legtöbbet szenvedett országa, az itt élő etnikumok mindegyike igen sötét foltokat tudhat múltjában, az utcákon minden egyes szembejövő embernek megvan a saját tragédiája. Az elmúlt évszázad minden évtizedéből tudunk az országhoz kapcsolódó humanitárius katasztrófákról, gondoljunk akár a belgák döbbenetes uralmára (elég csak a Leopold névre gondolni), akár a két, az egész régiót megrázó polgárháborúra.

A halottak, sebesültek mellett a szenvedések nagy-nagy vesztesei azok a százezrek, milliók voltak, akiknek el kellett menekülniük lakóhelyükről, akár országon belül, akár más, környező országokba. És persze az ő hányattatásuk nem ért véget menekülésükkel, saját hazájuk nem tudta, nem akarta képviselni érdekeiket megfelelően, és elég gyakran a befogadó államok sem bántak velük sorsuknak megfelelően. Ez történik az Angolában élő kongói menekültekkel is napjainkban. Bár más krízisek "áldozatai", illegális bevándorlók és legális státuszú külföldiek is élnek Angola észak-nyugati részén, a főleg Soya városa körül és Cabindában található táborokban, lakónegyedekben, az itt élő tízezrek egy része még az 1960-as évek ún. Katanga-konfliktusa idején érkezett ide, tehát konkrétan már több generációs menekültlétről beszélünk.

Angola és a "nagy" Kongó különböző konfliktusai során mindig befogadta a másik állam menekültjeit, de az utóbbi időben aggasztó tendencia vehető észre az angolai városokban élők irányában. Már a 21. század elejétől fogva megkezdődött az itt élő kongóiak diszkriminációja (valószínűleg jóval korábbra datálható, de nagyjából ezóta vannak komolyabb feljegyzések erről), évről-évre egyéb keményebb intézkedésekkel próbálták ösztönözni őket, hogy visszatérjenek hazájukba, néhány éve pedig már megkezdődtek a kitoloncolások, botos verések és egyéb szörnyű akciók a szerencsétlen külföldiek ellen. 2007-ben már több ezerre volt tehető azon kongói polgárok, menekültek száma, akiket egyszerűen teherautókra pakoltak a hatóságok, majd a határtól pár kilométerre kiraktak és átküldték őket a határon. Sok jelentés érkezett erőszakos cselekményekről is, sokakat botokkal ütöttek-vágtak, de ami még szörnyűbb, a nőket, fiatal lányokat számottevő alkalommal testüreg motozásnak (drog- és gyémántcsempészet elleni harc jegyében) is alávetették a katonák,  és nem sűrűn cseréltek közben kesztyűt, így hihetetlen fertőzésveszélynek is kitéve az általuk csak "élősködőknek" tartott bevándorlókat, menekülteket.

Hivatalosan 2003  és 2007 között 200 ezer ember tért haza kényszerűen a Kongói Demokratikus Köztársaságba, de jogvédő szervezetek szerint akár ennek duplájáról is szó lehet, ráadásul 2007 "húzós" év volt a számokat illetően. 2008 és 2009 pedig még szóba sem került. Persze, ez valószínűleg nem egy konkrét nép, inkább egy státusz, a menekült- és az illegális bevándorlói státusz ellen irány, ugyanis mali, elefántcsontparti és guineai polgárokat (mert bizony, vannak itt is) is távolítottak el az országból. Az a legnagyobb baj, hogy napjainkban sokan visszaélve a menekültstátusszal próbálnak egy másik országban letelepedni, és ez érthetően nem tetszik egy idő után az adott állam lakosságának és hatóságának, ezzel pedig a valódi menekültek kerülnek veszélybe (avagy Welcome To Canada).

Azt is meg kell említeni azonban a hatóságok védelmében, hogy Angola északi részén jelentős bányák is vannak, ezért errefelé nagyon sok az illegális bevándorló is, akik a jobb élet reményében érkeznek, és a papírokkal legtöbb esetben egyáltalán nem rendelkező valódi kongói menekültek közül nehéz lenne kiszűrni a tényleges illegálisokat. Tehát igazából ez nem menekültek (csak sajnos vannak ilyen érintettek is), hanem illegális bevándorlók, fekete munkások elleni küzdelem, amely 2008-ban és 2009-ben is folytatódott. Az elmúlt másfél évben több tízezer kongói állampolgárt toloncoltak ki Angolából, de a Kongói Köztársaságból is utasítottak ki jópár, "nagy" Kongóból érkezett állampolgárt, ráadásként pedig a nagy "Kongó" is fellépett angolai és brazzaville-i polgárok ellen.

Rengeteg jogsértésről, bűncselekményről, hátrányos megkülönböztetésről érkezett bejelentés jogvédő alapítványokhoz ezekkel a kitoloncolásokkal kapcsolatban, de konkrét lépések még nem történtek. Nem fogok felsorolni minden egyes "tisztító kampányt", amelyet ez a három állam indított egymás polgárai ellen, de a lényeg, hogy nagyjából 2002 óta folyamatosak a kiutasítások, kitoloncolások, a legnagyobb mértékben Angolában. Az utóbbi időben már az ENSZ is vizsgálja a dolgokat, miután a nemi erőszakok, halálesetek száma is növekszik, sokan például megfulladnak a teherautókban, amelyekbe zsúfolva szállítják őket a határig. Az idei nyár után kissé megint felgyorsultak az események az angolai oldalon, július óta közel 18 ezer "nagy" kongói polgárt toloncoltak ki Angolából, minden holmijukat elkobozva, gyalog masíroztatják őket át a határon, sok lányt megerőszakolnak, sokakat bántalmaznak az agresszív kiutasítás során.

A legtöbben a Bas-Congo tartományban lévő Boma városába jönnek, ez afféle gyűjtőhely a "hazatérők" számára. Egy ENSZ által támogatt helyi rádió, az Okapi szerint közel 50 ezer azon kongóiak száma, akiknek idén kellett elhagyniuk Angolát, és ezt a problémát már a legmagasabb állami szinteken is figyelemmel kísérik, a kongói szociális minisztérium vizsgálatot is indított az ügyben. A lakosság nagy része pedig támogatja az akciókat, esetenként a katonák, rendőrök mögött sorakozva törnek be az Angolában élő kongóiak otthonaiba, büntetlenül elrabolják a külföldiek holmijait és esetenként a verésekben, nemi erőszakokban is aktív szerepet vállalnak. Az angolai gyémántbányákban dolgozókat hihetetlen tortúráknak is alávetik, gyomormosás, végbélvizsgálat elég gyakori jelenség errefelé.

A "nagy" Kongó persze nem hagyja annyiban a dolgokat, az elmúlt hónapban masszív kitoloncolási kampány indult angolaiak ellen a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ami nem valószínű, hogy a helyzet megoldásának legjobb módja. Szomorú látni, hogy két, történelmében ennyire szorosan összekapcsolódó állam ilyen harcot kezdett állampolgárai ellen, és figyelembe véve, hogy ez a dolog minimális figyelmet kap a nemzetközi közösségen belül, nem valószínű, hogy bármiféle pozitív változás várható. De azért bízzunk és legyen a jelszó: egy békében élő Kongói Demokratikus Köztársaságért!

Hozzászólások: