Libériai pillanat: sosem szabad felejteni

Közzététel ideje | szeptember 6, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Azt mondják, minden háborúnak megvannak a maga sötét pillanatai, Boszniában ez volt Srebrenica, Irakban Fallujah vagy Ruandában a helyi pap segítségével végrehajtott nyangei templomi mészárlás (többek között). Az 1989 és 1996 között pusztító  első libériai polgárháborúnak is megvoltak a maga borzalmas sötét foltjai, ezek egyike volt az 1994 szeptemberében végrehajtott kolokpai mészárlás, amikor néhány óra alatt közel 400 embert mészároltak le az egymással szembenálló felek.

Sajnos nem tudni, hogy konkrétan kik voltak a végrehajtók, hivatalos jelentés sosem készült az ügyről, de a legtöbb nézet szerint az akkori elnököt támogató Libériai Demokrácia Egyesült Felszabadítási Mozgalom (ULIMO) egyik frakciója a zömében mandinkákból álló ULIMO – Kromah (vezetőjük után) állt a borzalmas cselekedet hátterében, akik ekkoriben kemény harcot vívtak Bong tartomány irányításáért, a jelenleg is népirtási vádakért bíróság előtt álló egykori elnök, Charles Taylor Elefántcsontparton létrehozott Libériai Nemzeti Hazafias Frontjával (NPFL). AZ NPFL főhadiszállása egyébként pont Bong fővárosában, Gbarngában volt, és amikor az az ULIMO-K fegyveresei sierra leone-i támogatással megrohanták a várost, sok ezren menekültek el különböző irányba, több százan a várostól 40 kilométerre északra fekvő Kolokpaiba érkeztek.

A szemtanúk és túlélők szerint az egész háború során iszonyatosan kegyetlen ULIMO-K fegyveresek egy része a menekültek nyomába eredt, és a kis északi faluba érkezve válogatás nélkül támadtak helyiekre és menekültekre egyaránt. Mindenki szaladt, ahogy bírt, de a fiatalokból álló Kromah alakulat közel 400 embert mészárolt le, köztük öregeket, nőket és gyermekeket. A csonkolásokról és a nemi erőszakokról ne is beszéljünk, mindkét oldal gyakran alkalmazta ezt megfélemlítésként és a csapatok harci kedvének fenntartásáért. A holttestekkel pedig nem igazán törődött később sem senki, a szerencsétlen helyiek igyekeztek elföldelni mindenkit, ahova tudtak, de voltak akiknek a teste a bozótosban vagy a falu szélén végezte oszló tetemként.

15 év telt el, Kolokpai ránézésre egy átlagos nyugat-afrikai falucska, de a lakosság nagy része még mindig emlékezik a rémtettekre. De a döbbenetes eseményeket mások sem felejtették el, a Fiatal Nők a Fenntartható Fejlődésért (YWOSD) nevű libériai civil szervezet nemrég a településre utazott és hosszas kutatómunka után összegyűjtötték a mészárlás áldozatainak szétszórtan található csontjait és koponyáit, majd szombaton újratemetéssel egybekötött megemlékezést tartottak. A hatalmas tömegsír mellett a helyi gyászolók, vallási vezetők és környékbeli emberek lesütött fejjel álltak, miközben perceken át szórták a csontokat a 3 méteres mélységbe. A temetésen beszédet mondott a YWOSD szóvivője is, aki szerint már rég meg kellett adni a méltó búcsúztatást a libérai testvéreiknek, és felszólított a mészárlás felelőseinek megbüntetésére is.

A megemlékezések még ma is folytatódtak, különböző vallási vezetők megbocsátásra és békére szólítottak fel egész délelőtt a helyi templomban tartott szertartásokon. Őszinte leszek, nagyon jó ilyen dolgokat olvasni Libériáról, mert bár sokan hajlamosak elfelejteni, az 1989-től kis megszakításokkal 2003-ig tartó két libériai polgárháborúban olyan borzalmakat követtek el emberek, amelyeknek sebei valószínűleg sosem fognak begyógyulni, hiába a megbékélési folyamat. Itt nem annyira a "számokon" volt a hangsúly, mint a ruandai népirtás pár hónapja során, itt a brutalitáson, az agresszión. És bár a jelenleg is zajló bírósági tárgyalásán Charles Taylor tagad minden vádat (az emberevést, a népirtást, mindent), egy biztos, a tényleges első lépéseket ő tette a libériai polgárháborúban és rendkívül erős befolyása volt a sierra leone-i belső harcok alakulására is.

Még többet Charles Taylorról itt: http://mindennapiafrika.blog.hu/2008/05/01/diktatorok_afrikaban_4_resz
 

Hozzászólások: