Gabon: megvan a választás eredménye, jöhet a káosz!

Közzététel ideje | szeptember 3, 2009 | 2 hozzászólás | GaceTillerro

Ahogy arról több posztban is beszámoltam anno, június 8.-án elhunyt Gabon majdnem 42 évig hatalmon lévő elnöke, Omar Bongo, de már életének utolsó óráiban megindult a harc az elnöki pozícióért. A kezdeti békésebb hangvételű kampányok után augusztusra már rendkívül feszültté vált a helyzet az országban, az augusztus 30.-ára kitűzött elnökválasztás előtti hetekben a posztra pályázó jelöltek pedig már egyáltalán nem kímélték egymást. Eredetileg egyébként 45 napon belül kellett volna kiírni a voksolást, de különböző hátráltató körülmények miatt a legfelsőbb bíróság engedélyezte a halasztást.

Végül a július végi határidőig 23 jelölt adta be jelentkezését a pozícióra, legnagyobb részük függetlenként, köztük például Andre Mba Obame, aki Omar Bongo közeli munkatársa volt közel 25 éven át. A legnagyobb esélyes egyértelműen az elhunyt elnök fia, Ali Ben Bongo volt, akit végül a Gaboni Demokrata Párt (PDG) is fő jelöltjeként állított ki, kisebb belső harcok után. A többi jelölt között igazán három olyan induló volt, akinek érdemi beleszólása lehetett a küzdelembe, az öreg Bongo korábbi legnagyobb ellenzéki vetélytársa, Pierre Mamboundou, a négy párt által támogatott és a PDG-hez húzó Paul Mba Abessole, valamint a szintén PDG közeli, kormánytag Pierre-Claver Maganga Moussavou. Július végén kemény politikai csatározások robbantak ki a jelöltek között, a többség erősen támadta Moussavout és Bongot, hogy minél előbb mondjanak le kormányban betöltött szerepükről, mert így igazságtalan előnyhöz juthatnak. Előbbi hosszabb-rövidebb nyilatkozatfolyam után végül augusztus elején lemondott, de Bongo kitartott, és még az augusztus 7.-én megtartott óriási libreville-i tüntetés (amely erőszakos véget ért) ellenére sem gondolta meg magát azonnal.

Eközben más (főleg független) jelöltek közös nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyben a választás elhalasztását kérték, mert véleményük szerint nem biztosítható a demokratikus lebonyolítás. Végül egy héttel a libreville-i megmozdulás után Bongo lemondott védelmi miniszteri posztjáról és hivatalosan is elkezdődhetett a kampány. A függetlenek egy része azonban továbbra is követelte a választás elhalasztását, egyikük, bizonyos Bruno Ben Moubamba éhségsztrájkba is kezdett az ügy érdekében. A kampányban az összes jelölt a gaboni bevételek jobb elosztását, a szegények felzárkóztatását hangoztatta, hiszen mint ismert a közel másfél milliós Gabonban a lakosság 60%-a súlyos mélyszegénységben él.

Augusztus 25.-én aztán meglepő fordulat történt, 5 jelölt – köztük az egykori miniszterelnök Jean Eyeghe Ndong vagy a fentebb említett Abessole – egy közös megbeszélés után visszaléptek, és egy emberként sorakoztak fel André Mba Obame mögött. Tehát az Afrikában megszokott választási "előjátékoknál" kissé enyhébb, de ennek ellenére rendkívül feszült légkörben jött el augusztus 30.-a, az emberek pedig tömött sorokban tódultak a szavazófülkék felé. Rengeteg rendőrt lehetett az utcákon látni a fővárosban, és mindenfelé érezhető volt a feszültség és az óriási tét. Egyes polgárok egyenesen úgy fogalmaztak, hogy ha Ali Bongo nyer, akkor felégetik az egész országot, ugyanis senki nem ismer egyetlen Bongo-szimpatizánst sem. Közel 300 nemzetközi megfigyelő követte a választások szabályosságát, és a nemzetközi közösségből Franciaország kettőzött figyelemmel követte az eseményeket, hiszen Omar Bongo rendkívül szoros kapcsolatokat ápolt Párizzsal, a jelöltek többsége pedig ennek a kapcsolatnak a lazítását is kilátásba helyezte.

Az első eredmények után három jelöltre szűkült le a lehetséges győztesek köre: Ali Ben Bongora, a legendás ellenzéki vezérre, Pierre Mamboundoura és az erős politikai támogatást élvező Mba Obamera. A PDG már az első apró hírek után ünnepelte magát és jelöltjét, Faustin Boukoubi főtitkár szerint Libreville-ben ugyan megszorongatták az elnök fiát, de vidéken már nem ismernek más nevet, csak a Bongot. Persze a másik két jelölt is igyekezett győzelmét alátámasztani, Obame számításai szerint ő legalább az összes voks 61%-át kapta. A minimális szavazatot kapó többi jelölt persze azonnal csalásról és a PDG bundájáról beszélt, de például Franciaország elégedettségének adott hangot és a vereség békés elfogadására szólította fel a veszteseket. Néhány elszigetelt esettől eltekintve egyébként nem történt egyetlen attrocitás sem, csak a jelöltek halmozták győzelmi adataikat.

Kedden már a hadsereget is a fővárosi utcákra vezényelték, ahogy Gabon várta a győztes kihirdetését, rendőrök járőröztek minden fontosabb épület körül, a forgalom a szokásosnál jóval kisebb volt, és rengeteg bolt zárva is maradt a választás óta. Az egyik, magát győztesnek tartó jelölt, Mba Obame hangot is adott félelmének a rengeteg egyenruha láttán, nyilatkozatában úgy fogalmazott, úgy tűnik, bármi lesz, Bongo nyerni fog. Vagy így, vagy úgy. A tegnapi nap aztán végletekig feszült volt, mindenki felfokozott tűzben égve várta az eredményeket, egyre több és több egyenruhás járt fel és alá a fővárosban, sokan éjszaka is virrasztottak a győztesre várva, akinek személye végül a mai nap délelőttje folyamán derült ki.

Eszerint nem történt meglepetés és Ali Ben Bongo a szavazatok 41.73%-át megszerezve továbbviheti a Bongo-dinasztia elnökségét. Alig pár órával az eredmények után már jött is a megjósolt erőszakhullám: Libreville és a második legnagyobb város, Port-Gentil is káoszba borult, utóbbiban a több ezres tömeg megpróbálta felgyújtani a francia konzulátust is. Később a libreville-i tüntetések során az emberek a katonasággal is összecsaptak az utcákon, és a harcokba Pierre Mamboundou, a "nagy öreg", az ellenzék örökös vezetője is súlyos sérüléseket szenvedett. Pártja csak annyit tudott megerősíteni, hogy életben van. Míg az eredmények bejelentése után Bongo azt ígérte, hogy a gaboni emberek igaz elnöke lesz, addig az ellenzék egy emberként támadta a választási bizottságot és mily meglepő, súlyos csalásokkal vádolta a szervezetet. A hivatalos adatok szerint Andre Mba Obame lett a második 25%-kal, és Mamboundou a harmadik szintén 25%-os eredménnyel.

Port-Gentilben az események később durvább fordulatot is vettek, a feldühödött tömeg egy pár száz fős radikálisabb része megrohanta a városi börtönt, elítélteket szabadított ki, majd barikádokat emelve az utcán, felkészült a sokáig tartó harcokra. Egyesek szerint a franciák keze van a csalásban (mert mint említettem, egyedül Bongo nem lazítana a két ország szoros viszonyán), és egyes utcákon a vonuló fiatalok "Halál a fehérekre, halál a franciákra" kiáltásokat hallattak. Sőt, néhányan még a francia olajcég, a Total helyi üzemét is megtámadták, és ezek után nem volt meglepő, hogy Bernard Kouchner, a francia külügyminiszter katonai akciót is kilátásba helyezett polgárai és érdekeltségei védelme érdekében (az idegenlégió már valószínűleg készültségben). Libreville-ben még nyugodt valamennyire a helyzet, mindenki az ellenzéki vezetők lépéseire vár, de az egyértelmű, hogy a város lakosságának legnagyobb része nem erre az eredményre számított. A korábban kirobbant megmozdulásokat könnygázzal és botozással leverték, a békésebb polgárok bezárkóztak, az agresszívebbek pedig kivárnak. Mint egy puskaporos hordó. Mi lesz veled gyönyörű Gabon?

Hozzászólások: