Szomália: ha nem történik semmi, az al-Shabaab megnyeri a háborút

Közzététel ideje | augusztus 26, 2009 | 4 hozzászólás | GaceTillerro

Az nem meglepő információ, és még a legnagyobb médiumok hírei között is elég gyakran szerepel, hogy Szomáliában ismét súlyos, kiélezett harcok folynak az iszlám lázadók és a kormány, valamint az Afrikai Uniós békefenntartók között (bár utóbbiak még nem igazán aktív részesei a konkrét összecsapásoknak). Az az ország történelmét valamennyire ismerők számára köztudott tény, hogy 2006 és 2008 között súlyos polgárháború dúlt az országban, a központi kormány etióp támogatással igyekezett felvenni a harcot az állam irányításáért küzdő Iszlám Bíróságok Szövetsége (ICU) harcosaival.

Annak a háborúnak is erős nemzetközi kötődése volt, mindkét fél mögött különböző államok sorakoztak fel, a bázisául az ország déli részét használó ICU mögött állítólagosan Líbia, Egyiptom és Eritrea is ott sorakozott, míg a központi kormányzatot főleg az Egyesült Államok és Etiópia támogatta, ami elég rossz propagandát kölcsönzött az amúgy sem túl népszerű államvezetésnek. A háború szörnyűségeiről kár beszélni, több tízezer áldozat, közel kétmillió menekült és elképzelhetetlen borzalmak is jellemezték a harcokat, amelyeknek igazából az etióp hadsereg kivonulása vetett véget, mert így az erősen hátrányba kerülő központi kormányzat kénytelen volt alkura lépni az ICU-val. Ennek eredményeképpen 2009 januárjában a mérsékeltebb iszlamisták Sharif Sheikh Ahmed vezetésével békét/alkut kötöttek Nur Hassan miniszterelnökkel, és Ahmed lett az ország új elnöke.

De a radikálisok ezt az egyezséget nem fogadták el, és így jutottunk el a mostani háborúhoz, amely pár napos szünet után 2009 februárjában robbant ki, az al-Shabaab iszlám milícia vezetésével a többi radikális szervezet (a másik legjelentősebb a Hizbu Islam, és nekik még szerep jut ebben a véget nem érő történetben) és a központi kormány vezette másik oldal között (ide tartoznak a mérsékeltebb iszlamisták Ahmed vezetésével, Puntföld, az Afrikai Unió és a legtöbb külföldi ország az USA-val és Etiópiával az élen). A fő bázisukként Dél-Szomáliát használó radikálisok fő célja a Sharia iszlám törvénykezés bevezetése, valamint az összes külföldi erő elűzése az országból (az Egyesült Államokat és Etiópiát rendkívüli módon gyűlölik errefelé, ami nem csoda ismerve Szomália történelmét), amelyre valamilyen szinten Ahmed mérsékeltjei hajlanának is, de egy ilyen egyezség számukra a a külföldi támogatás elvesztését jelentené, ami nélkül viszont a hatalomról is le kellene mondaniuk. Csak a margóra: a radikálisok által uralt területeken egyébként már régóta Sharia (legyen nagybetűvel) törvénykezés van, ennek megfelelően az elmúlt hónapokban hallhattunk egy-két "szép" ítéletről is (egy megerőszakolt lány halálrakövezése vagy egy tolvaj kezének levágása most hétvégén).

A harcok főként a fővárosban, Mogadishuban és a középső régióban koncentrálódtak, és a főváros elég gyakran szó szerint egy csata kellős közepén találta magát, szerencsétlen éhező polgáraival együtt. Februárban és májusban is hosszú napokig tartó harcok bontakoztak ki a város birtoklásáért, az egykoron egy oldalon harcoló iszlám harcosok ezúttal egymást lőtték, néhány nap alatt több száz áldozat maradt a városok utcáin fekve, szabad prédaként a kóbor kutyáknak és fosztogatóknak. A szélsőséges (állítólagosan al-Kaidához közeli) iszlám szervezetek keményen tartották állásaikat és lassan-lassan, de biztosan nyomultak észak felé, és a Közép-Szomáliában fekvő Wabho városáért folytatott döbbenetes júniusi csata (az al-Shabaab, a Hizbu Islam valamint a kormány oldalán álló egykori ICU milícia, az Ahlu Sunna Wal Jamee’a között) után úgy tűnt, a központi kormányzat védekezése összeomlott.

A kormány nem sokkal később azonnali nemzetközi segítséget kért, teljes szükségállapotot hirdettek, de miután komolyabb nemzetközi beavatkozás nem történt, július végére, augusztus elejére oda jutottunk, hogy egész Dél-Szomália, valamint Mogadishu legnagyobb része is az al-Shabaab irányítása alá került. Az elmúlt napokban eseményei után pedig úgy tűnik, konkrét külföldi katonai akciók nélkül a kormány számára a helyzet kilátástalan, ugyanis a Hizbu Islam egyik regionális vezetője (Gedo tartomány), Ahmed Mohamud bejelentette, hogy emberei csatlakoznak az al-Shabaab szent harcosaihoz, majd nem sokkal később más régiókban is hasonló fúziók történtek. Ahogy Hassan Dahir Aweys, a Hizbu országos vezetője elmondta, céljuk a még egységesebb haderő létrehozása, és a külföldi bábkormány valamint a külföldi zsoldosok teljes elűzése.

Ahogy ő mondta, a külföldi zsoldosoknak (az AU katonáira célozva) teljesen mindegy, hogy otthon AIDS-ben, vagy Szomáliában golyó által halnak meg, Isten pusztulásra ítélte őket. Ezen a sajtótájékoztatón Aweys az al-Shabaab nevében is beszélve visszautasította Ahmed elnök tűzszüneti felszólítását a szent ramadán böjti hónapra (aug. 19.-én kezdődött) való tekintettel, és hangsúlyozta, hogy ez alatt a szent időszak alatt harcosaik kettőzött erővel fognak küzdeni. A mogadishui sajtótájékoztatón egyébként Aweys a városból a harcok miatt elmenekülő szomáliaiaknak is üzent, hogy térjenek vissza az országba és Mogadishuba, majd fogjanak fegyvert Szomália felszabadításáért. A szélsőségesek hajlandóak a békére is, a feltételek már ismertek: az összes külföldi erő távozása, a jelenlegi kormány megszüntetése, és egy új, egységkormány felállítása az al-Shabaab vezetésével. Ebben az egységkormányban nem lenne hely a radikálisok egyetlen méltó ellenfelének, a kormány és Etiópia támogatását élvező Ahlu Sunna Wal Jamee’a iszlám csoportjának, amelyet árulónak, az iszlám vallás elárulóinak tartanak.

Mostanában a kormány részéről a vezérkari főnök is tartott egy sajtótájékoztatót (jelzésértékűen szintén Mogadishuban), amelyen azt közölte, hogy a kormány hajlandó a békére, de legalábbis tűzszüneti megállapodást mindenképpen kötni szeretne a milíciákkal. Azt is elmondta, hogy a központi vezetés már hozzálátott kidolgozni az egész országra kiterjedő Sharia törvénykezés bevezetésének feltételeit és hátterét, így most már semmi nem állhat a béke útjába. Ehhez képest hétfőn és kedden brutális harcok robbantak ki a főváros utcáin ismét, az al-Shabaab kormánykatonákkal csapott össze, akiknek oldalán támogató erőként az Afrikai Uniós AMISOM misszió és az Ahlu Sunna Wal Jamee’a harcosai is feltűntek. A harcok a Makka al-Mukarama út környékén törtek ki, amely az elnöki palotát az AU misszió legnagyobb mogadishui bázisával köti össze. Civil áldozatokra most nem kell számítani, egy mára már szinte lakatlan, romhalmazzá lőtt területről van szó.

De a napokban a két oldal jelenlegi ütközőzónáinak tartott régiókban is friss harcok robbantak ki mindenfelé, főként az al-Shabaab és az Ahlu Sunna között, és igazából pont ez a kiragadott momentum az, ami igazán értelmetlenné teszi az egész háborút. Itt ugyanis nem területi harcokról, vallási vagy etnikai háborúról van szó, ezek az emberek pár hónappal korábban még az Iszlám Bíróságok Szövetsége oldalán, együtt küzdöttek a gyűlölt külföldi bábok ellen. Lehet, hogy ezért kapok szép kommenteket, de én akkor is képtelen vagyok teljes mértékben elítélni a szélsőségesnek tartott milíciákat. Egy ilyen történelmű országban mégis hogy gondolták egyesek, hogy egy külföldi bábkorm

Hozzászólások: