Zimbabwei fegyveres erők: nem a népet szolgáljuk és védjük

Közzététel ideje | július 24, 2009 | 1 hozzászólás | GaceTillerro

Őszinte leszek, néha már át-átsiklik a szemem a Zimbabwéről szóló híreken, annyira belefásultam már az állandó ígérgetésekről és politikai viharokról szóló cikkekbe, de néhány döbbenetes információ azért nálam is kivágta a biztosítékot. Az ország lakosságának nagyjából 95%-a (!!) munkanélküli, és ezért az ember úgy gondolná, hogy azok a szerencsések (főként állami alkalmazottak), akiknek ilyen körülmények között is van biztos állásuk, nos, ők legalább megbecsülik magukat.

Sajnos ez nem így van, egyre aggasztóbb jelenségként figyelhetők meg a rendőrök és a katonák magánakciói, melyekben az amúgy is szörnyen nehéz helyzetben élő lakosságtól rabolnak, boltokat fosztogatnak és egyéb bűncselekményeket követnek el. Egy átlagos katona és rendőr nagyjából 20 ezer forint körüli fizetést kap napjainkban, de figyelembe véve a sok milliós inflációt és a még most is létező élelmiszerhiányt, ez sem elég szinte semmire sem. Ráadásul a helyzetük még úgy ahogy jobbra is fordult az idei évtől, hiszen fizetésüket már nem helyi dollárban kapják, hanem amerikaiban, csak hát ez azzal is járt, hogy az amúgy is drága termékek tovább drágultak. Azóta van ez, hogy még áprilisban hivatalosan is felfüggesztették a zimbabwei fizetőeszközt és lehetővé tették külföldi valuták (pula, amerikai dollár, rand) használatát.

Az elmúlt hónapokban erősödött fel igazán a katonák és a rendőrök bűnözői tevékenysége, gyilkosságok, rablások, fosztogatások jelezték az egyre inkább hadurakká váló tisztek által irányított csapatok működését, és ez, az amúgy is frusztrált és végletekig elkeseredett lakosság terheit tovább súlyosbította. Egyébként emlékezhetünk egyik nagyon durva akciójukra, még 2008-ban sok száz katona fosztogatott Hararéban, valutaváltókra vadászva. A kormány egyébként nem tartja súlyosnak a problémát, a belügyminiszter, Giles Mutsekwa elmondta, hogy csak néhány tucat bűnöző tevékenységéről van szó, és a hatóságok kordában tartják a helyzetet. De folytathatom a zimbabwei katonaságról és rendőrségről szóló döbbenetes híreket, mert sajnos van bőven. Még a koalíciós kormány létrejötte után (írtam róla itt: http://mindennapiafrika.blog.hu/2008/09/16/zimbabwe_all_az_alku) katonai alakulatokat vezényeltek az ország keleti részén lévő gyémántbányákhoz, hogy így is biztosítsák, az értékes kövek nem lesznek "véres gyémántok", azaz nem rabszolgamunkával termelik ki és nem csempészek kezére jutnak. Nem sokkal az odatelepítésük után már jöttek is a hírek és a jogvédők jelentései, hogy a katonák gyilkosságokat, nemi erőszakokat követnek el, sőt a helyieket (köztük gyermekeket) gyémántok utáni kutatásra kényszerítettek, sokszor brutális verésekkel.

És persze ha egy kisebb kő ilyenkor előkerült, az nem a kormány kezébe került. A korábban a rendőrség által őrzött hatalmas Marange gyémántmezőt még 2006-ban fedezték fel, és ahogy nyilvánosságra került a hír, a lakosság szinte megszállta a  területet és elkezdték a kutatást. A nemrégiben a térségbe utazott ún. Kimberley-bizottság (ők vizsgálják a gyémántkereskedelem tisztaságát) is aggodalmának adott hangott, több bányából illegális kitermelést és csempész-tevékenységet jeleztek jelentésükben. Ennek közlése után végül a zimbabwei kormány is belátta, hogy nem tenne jót nekik a gyémántjaik letiltása a kereskedelemből, ezért bejelentették, hogy hamarosan visszavonják a katonaságot a területekről, és megpróbálnak magánbefektetőket találni a bányák üzemeltetésére, akik a megfelelő biztonságot is biztosítani tudnák.

Tehát hol is tartunk? A koalíciós kormány létrejötte óta a katonaságot tehát rablásokkal, gyilkosságokkal, gyémántkereskedelemmel is vádolhatjuk (elég stabilak és hihetőek a vádak), de ez még mindig nem az összes tény a szégyenlistán. Januárban látott először napvilágot a hír, miszerint a zimbabwei kormány az állami vadvédelmi hatóságokkal együttműködve elefántokat vadászott le azért, hogy elláthassa éhező katonáit. Ezenkívül egyéb, vadon élő, elvileg védett állat került a barakkok lakóinak asztalára, de a megdöbbentő a tény, hogy esetenként heti rendszerességgel 6-7 elefántot szállítottak a barakkokba, ahol igazi felmentő seregként fogadták a friss húst. Robert Mugabe hatalmának alappillére a hadsereg, ezért az elnök nem tehette meg, hogy katonái éhezzenek, ennek megfelelően a hírt a kormány forrásai nem is kommentálták.

Szóval szörnyű híreket hallani a zimbabwei rendőrségről és a katonaságról, de egyben meg is lehet érteni ezeket a közlegényeket és talpasokat. Sokszor megfelelő élelmiszerhez sem jutnak, arról már nem is beszélve, hogy egyenruhák és csizmák csak a legritkább esetben szerezhetők be az újoncok számára. A fegyverek és egyéb eszközök teljesen elöregedtek, ráadásul vezetőik olyan dolgokra utasítják őket, ami azért a többség számára elég súlyos lelki teher. Gondolok itt a lakosság folyamatos félelemben tartására, falvak lerohanására és az ott lakók összeverésére és még sorolhatnám a borzalmakat, amiket Mugabe katonái kénytelenek elkövetni, vagyis inkább elszenvedni. De csak az alsóbb szinteken súlyos a helyzet, és ez is arra utal, hogy nem várhatunk egy katonai puccsot. A katonai vezetők ugyanis hatalmas autókat, ingyen üzemanyagot, több száz hektáros birtokokat, nőket kapnak hűségükért, és bár ők ugyan képesek valamennyire kontrollálni a szituációt, ha a kiskatonák helyzete rosszabbodik, vagy hatalmas lázadás lesz, vagy az, ami most történik, azaz ők is a lakosság ellen fordulnak.

Igazából most csak néhány szót szerettem volna írni a zimbabwei hatóság állapotáról, de nem mehetek el szó nélkül a politikai helyzet mellett sem. Még tavaly szeptemberben, amikor Robert Mugabe ZANU-PF-je és a Tsvangirai nevével fémjelzett Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) megállapodott egy egységkormány létrehozásában (ez idén februárban meg is történt), úgy tűnt Zimbabwe elindulhat az úton felfelé. Sajnos azonban csak a nevében volt koalíciós a kormány, a valóságban még mindig Mugabe irányít mindent, egyik pillanatról a másikra elvették az MDC egyik miniszteri pozícióját, ami pedig az alku miatt járt volna neki, folytatódnak a földosztások és rekvirálások, továbbá az MDC helyi képviselőinek kinevezése is akadozik még mindig február óta, a katonaság pedig mindent megtesz a lakosság félelemben tartásáért.

Szakértők szerint Mugabe egyetlen célja az egységkormánnyal az volt, hogy a nemzetközi közösség szemében jó pontot szerezzen és végre megszünjenek a szankciók az ország ellen. De számítani lehet arra, hogy amint az utazási korlátozások, a betétbefagyasztások végleg megszűnnek, Tsvangirai és az MDC mehet a süllyesztbe. Ráadásul a ZANU-PF azért sem ragaszkodik a tökéletes koalícióhoz, mert esetleg fény derülhet egyes magasrangú tisztségviselők hihetetlen csalásaira és meggazdagodására. Ezt mutatja az a friss hír is, miszerint Tsvangirai a napokban azzal fenyegette meg a ZANU-t, hogy az MDC kihátrál a koalíciós kormányból, ha Mugabe és keményvonalasai továbbra is akadozzák az új alkotmány megalkotásának folya
matát, ahogy azt már az erről zajló konferencián napok óta teszik. És akkor ott a költségvetés helyzete, amelyet szintén meg kellene oldani, ugyanis a bevételi oldalon minden idők legkisebb száma álldogál, így a legminimálisabb állami feladatok ellátására sincs pénz.

Továbbra is folytatódik tehát a hónapok óta zajló politikai harc Mugabe és az ellenzékiek között, de úgy tűnik, Zimbabwe csak akkor léphet ismét a felemelkedés útjára, ha diktátora kileheli a lelkét. És akkor talán azokat a katonákat és rendőröket is megbüntetik, akik esküjük ellenére gyermekeket bántalmaznak, nőket erőszakolnak, fosztogatnak és rettegésben tartják hazájuk népét.

Hozzászólások: