Mauritánia: kis választási kitekintő

Közzététel ideje | július 22, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Szombaton ismét bizonyságot nyert a tény, hogy Afrikában katonai háttérrel sokkal nagyobb előnnyel indul valaki a politikai pályán, mint esetleg valamilyen polgári végzettséggel. Az elnökökhöz mindig is közel álló és az azok védelmével megbízott, két sikeres puccsban is aktív részt vállaló Mohamed Ould Abdel Aziz tábornok ugyanis a szombati mauritánai elnökválasztásokon legalizálta egy évvel korábban, katonai puccsal szerzett hatalmát, így most már hivatalosan és nemzetközileg elismerten is ő Mauritánia legitim elnöke. Amikor 2008. augusztus 6.-án (link: http://mindennapiafrika.blog.hu/2008/08/06/rendkivuli_hirek_mauritaniabol_ez_bizony_puccs) a hadsereg, Aziz vezetésével végrehajtotta a katonai puccsot az akkor uralkodó Sidi Mohamed Ould Cheikh Abdallahi államelnök ellen, az új vezető első dolga volt bejelenteni, hogy rövidesen demokratikus választásokra fog sor kerülni, hogy demokratikus úton dőljön el, ki lesz az ország új elnöke.

A választások mielőbbi kitűzését a nemzetközi közvélemény is erőteljesen követelte, de az első kitűzött időpontot (június 8.) az ellenzéki pártok koalíciójának, a Nemzeti Front a Demokrácia Védelméért nevű szervezetnek az ellenállása miatt el kellett halasztani. Később nemzetközi közvetítéssel Szenegálban sikerült megegyezni a feleknek a július 18.-i időpontban, a lebonyolítás feltételeiben és az induló jelöltekben. A legesélyesebb egyértelműen a tábornok volt a választások előtt, frissen létrehozott pártjába belépett ugyanis a parlament 151 tagjából 83. Legnagyobb ellenfele egyértelműen az "örök ellenzéki", Ahmed Ould Daddah volt, a Demokratikus Erők Mozgalmának jelöltjeként, aki az Abdel Azizt nem szerető, szinte összes politikai és üzleti csoportosulás támogatását élvezte.

Egyébként fontos megemlíteni, Aziz már nem tábornokként várta a választásokat, ugyanis az ország alkotmánya szerint aktív katonai szolgálatot töltő polgár nem indulhat az elnökségért, ennek megfelelően ő is lemondott már korábban tisztségéről. A két fő jelöltön kívül még több, kisebb párt jelöltje, szám szerint 7 politikus indult a posztért, köztük például Salah Ould Mamadou Ould Hanan, Aziz átmeneti kormányának tagja, vagy a fekete mauritániaiak jogaiért küzdő Ibrahima Moctar Starr. Elvileg a szavazatok abszolút többségét kellett megszerezni ahhoz, hogy ne legyen szükség az augusztus elsejére kitűzött második fordulóra a két éllovas között, amelyre már a legtöbb jelölt be is jelentette, hogy abban az esetben Daddah mellé fognak állni.

Az év elején elkezdődött a készülődés és a regisztráció, de elkezdődött a vádaskodás és rágalmazás is, és ebben központi szerepet kapott a média és a médiaszereplés. Mindkét fél erősen ágált egyébként az al-Jazeera csatornája ellen, az elnök szerint a tévé Daddahot részesítette előnyben, az ellenzék szerint pedig pont fordítva történtek a dolgok. Erőteljes vitatéma volt a Szenegálból visszatérő menekültek regisztrációja, több ízben felmerült egy esetleges csalás lehetősége is. A kampányban a legtöbb jelölt ugyanazokat a témákat feszegette, a munkanélküliség, írástudatlanság, szegénység csökkentése és a szinte alig létező mauritánai infrastruktúra fejlesztése volt terítéken, és a tömeggyűléseken megjelent lakosság reakciójábból egyértelmű volt, hogy az emberek is ezt szeretnék.

Aztán eljött a szombati nap, Afrikai Uniós, francia, spanyol, arab és egyéb régiós szervezetek képviselőinek felügyelete mellett megkezdődött a voksolás (volt egy kisebb tűzpárbaj a fővárosban, Nouakchottban, de ettől eltekintve nyugodtan zajlottak az események), már az első órákban kígyózó sorok jelentek meg a szavazóhelyiségeknél, békésen, pártállástól független vártak sorukra az emberek. Annak ellenére, hogy egy iszlám köztársaságról beszélünk, érdekes volt, hogy most indult az első nyíltan iszlám-hitű politikus az elnökségért, és Mohamed Jamil Ould Mansour egész szép számú szavazatra is számíthatott. A puccs miatt a segélyek felfüggesztésével, nemzetközi repülési tilalmakkal büntetett ország, ahol még ma is divat a rabszolgaság, és a lakosság jelentős része nomád körülmények között él, végül eldöntötte, mit akar, Abdel Aziz a voksok 52.6%-át, nagyjából 410 ezer szavazatot szerezve nyert, megelőzve meglepő módon nem a nagy rivális Daddahot, hanem Messaoud Ould Boulkheirt, aki nagyjából a szavazatok 16.3%-át kapta (Daddah 13% körül végzett).

A szavazásra jogosultak közel 70%-a járult végül urnák elé, és a helyszíni beszámolók szerint semmiféle komoly attrocitás, konfliktus nem történt a szombati nap során. Igen, mondjuk ezt már tudtuk, a mauritánai emberek csodálatosak, vendégszeretőek és barátságosak, sosem volt az az agresszív nép. Az eredmények vasárnapi bejelentése után négy ellenzéki rivális (köztük a meglepően gyengén szereplő Daddah) azonnal kijelentette, hogy nem ismerik el a választások végeredményét, véleményük szerint egy színjáték volt az egész, semmiféle demokratikus vonás nem volt felfedezhető. Hét elején tett közös nyilatkozatukban azzal vádolták Azizt, hogy hihetetlen csalások árán biztosította győzelmét és azonnali nemzetközi intézkedésre szólítottak fel. Persze a győztes és az ország vezetése egyértelműen elutasította a vádakat, a belügyminiszter telefonos interjújában tegnap azt állította, hogy csak rágalmazásról van szó, semmiféle bizonyíték nincs az ellenzék vádjaira.

Más ellenzéki politikusok konkrét problémákat is megfogalmaztak, az Egység a Demokráciáért és Haladásért nevű párt egyik vezető tagja, Mariam Mint Mustapha szerint (ő egyébként már elég régóta kampányol az országban gyermekcipőben járó női egyenjogúság mellett) már a választások előtt hetekkel kemény kampány indult országszerte, amelyek minden kormányzati projektet igyekeztek egyszemélyben Aziz nevéhez kötni, ráadásul a katonai vezetés az elmúlt hónapokban hihetetlen mennyiségű pénzt pumpált bizonyos települések és a főváros fejlesztésébe. Persze, ehhez máshonnan kellett elvonni a pénzt, de jelenleg ez nem számít, sőt, később sem fog, hiszen majd a nemzetközi közösség kipótolja a hiányt. És mivel az ellenzéknek nem igazán volt megfelelő tőkéje, nem is tudta felvenni a versenyt Azizzal, így ha csalás nem is történt, egyértelműen nem volt kiegyensúlyozott a választás, hiszen a szegény mauritániaiak számára a kézzelfogható projektek jóval többet számítanak egyszerű szavaknál.

Szerintem amiért nagy tétje volt a választásoknak, az az országban egyre erősödő radikalizmus, amelyet egyértelmű, hogy Aziz eddig képtelen volt megfelelő kordában tartani (gyilkosságok, lövöldözések a fővárosban). És bár az első sajtótájékoztatóján az új elnök a szegénység felszámolása mellett a terrorizmus elleni harcot tűzte ki fő céljának, van az a fura érzésem, hogy Mauritánia könnyedén az algériai útra léphet, és forrongó, konfliktusoktól terhes országgá válhat. És az is biztos, hogy az ellenzék a veszett fejsze nyele után kapkod, az eddig jogtalanul is gond nélkül uralkodó Azizt kizárt, hogy ki lehessen robbantani a hatalomból.

Hozzászólások: