Orrszarvúk Afrikában: ők is küzdenek

Közzététel ideje | július 10, 2009 | 13 hozzászólás | GaceTillerro

A nemrégiben Genfben, a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelméről tartott konferencián elég jelentős téma volt az orrszarvúfélék egyre súlyosabbá váló helyzete, ennek kapcsán néhány szóban én is írnék az Afrikában élő két faj állapotáról. Összesen 5 faj tartozik az orrszarvúfélék családjába, ezek közül három Ázsiában (az indiai, a jávai és a szumátrai) él, kettő pedig Afrikában. Az ázsiai három faj helyzete is katasztrofális, a jávaiból alig pár darab él a vadonban, de a szumátraiból is talán ha 100-200 darab élhet, köszönhetően a hihetetlen mértékű vadászatuknak.

Most azonban főleg a két afrikai fajra, a szélesszájú orrszarvúra (elterjedt nevén a fehér) és a keskenyszájú orrszarvúra (fekete) fogok fókuszálni, amelyek szintén az életükért küzdenek, kizárólag a fejükön található éles szaruképződmények, vagyis a szarvaik miatt. Nem szeretnék nagyon belemenni wikipedia-jellegű bemutatásokba, de azért nagyon röviden a két fajról: a szélesszájú rinocérosznak két alfaja van, a déli és az északi, előbbi a kontinens déli országaiban, főleg a Dél-Afrikai Köztársaságban, Zimbabwéban, Botswanában és Namíbiában él, míg utóbbi a Kongói Demokratikus Köztársaság, Szudán és a Közép-Afrikai Köztársaság közös határain él(t). Míg a déliből majdnem 20 ezer példány él még (köszönhetően főleg a dél-afrikaiaknak), addig az utolsó információk szerint az északi alfaj a vadonban már kihalt, miután az utolsó 4 egyedet a legutóbbi kutatások során már nem sikerült lokalizálni a kongói Garamba parkban.

A másik afrikai alfaj a keskenyszájú  rinocérosz, amelynek négy alfaja van, az élőhelyük szerint megkülönböztetünk délnyugat-afrikai, közép-afrikai, kelet-afrikai és nyugat-afrikai alfajokat, ez utóbbit 2006-ban véglegesen kihaltnak nyilvánították, miután az utolsó egyedei is eltűntek Kamerunban, és fogságban nem található belőlük egyetlen egyed sem. Mindenképpen olvassatok ezekről az állatokról bővebben az interneten, vagy könyvekben, fantasztikus és gyönyörű élőlények.

Fordítsuk még komolyabbra és szomorúbbra a szót, már 2000-től folyamatosan jelentek meg a minimális médiafigyelmet kapó jelentések arról, hogy folyamatosan növekszik az afrikai rinocéroszok vadászata szarvaikért, amelyeket gazdag ázsiai vevők vásároltak fel, köszönhetően annak az ostoba és gyermeteg pletykának, hogy az orrszarvú szarva varázserővel, valamiféle csodás hatalommal bír. Pff, ilyen alapon akár az én hajam is bírhatna csodás erővel. Na szóval a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években tapasztalt növekedés után 2003, 2004 és 2005 különösen súlyos év volt az akkor sem túl nagyszámú populációnak, ahogy a TRAFFIC illegális állatkereskedelmet monitorozó szervezet és a WWF jelentéseiből kiderül, ezekben az időkben a rinók 60%-át lemészárolták a kongói és zimbabwei élőhelyeiken. Ebben a két országban ráadásul a hatósági kontroll is minimális, az elrabolt szarvak alig 10 százalékát tudták lefoglalni átlagosan 2000 óta, míg más afrikai országban ez az arány több mint 40% körül mozog.

Külön bűnszövetkezetek is létrejöttek a szarvak csempészésére, amelyek fő piaca Kelet- és Délkelet-Ázsia, valamint Jemen. A fentebb említett genfi konferencián közös nyilatkozatban szólították fel az afrikai országokat az illegális kereskedelem elleni harcra és a jobb együttműködésre. Ezenkívül szóba került a lefoglalt szarvak felügyelete is, ugyanis elég sokszor előfordult, hogy a hatósági raktárakból eltűnt jópár szarv és nem is került elő többé. Néhány országnak (mint például Szváziföld vagy Namíbia), sikerült  egészen jó eredményeket elérni, és más, a jövőre is gondoló államban is pozitív fejleményekről lehet beszámolni. Ahogy már rámutattam, a helyzet Zimbabwéban és a nagy Kongóban a legsúlyosabb, ezekben az országokban társadalmi és gazdasági okai is vannak a döbbenetes, esetenként több napig tartó szenvedést okozó drótcsapdákkal, vagy fegyverrel való vadászatnak.

Zimbabwe gazdasági helyzetéről nem kell beszélni, a munkahelyek elvesztése, a hihetetlen élelmiszerhiány és a kilátástalanság sokakat sarkall arra, hogy egy jól eladható szarvért megöljön egy ártatlan, barátságos állatot (mert téveszme, hogy az orrszarvúk mind vadak és veszélyesek, egyes alfajok rendkívül barátságosak). Az orvvadászoknak nem számít, hogy egy külföldi támogatásból létrehozott kis magánparkról van szó, vagy szimplán egy állami rezervátumról, mindenhol lecsapnak. Lelövik, csapdába ejtik az állatot, lenyesik a szarvat és máris továbbállnak. Az orrszarvúak pedig nem túl szapora állatok, ráadásul egy vemhesség is több mint egy évig tart. Megfigyelhető egy éles kontraszt is Zimbabwéban, amikor Mugabe kitalálta hihetetlen gyors "földújraelosztási" programját, az emberek lehetőséget kaptak arra, hogy 2000-től természetvédelmi területeken is letelepedhessenek, és ez a korábbi, rendkívül jó fajvédelmi eredményeket egy pillanat alatt taccsra vágta. Ugye emlékszünk a Mugabét üldöző orrszarvú karikatúrára? Nos, hát ezért dühös az a szegény rinó.

A WWF volt szinte az egyetlen szervezet, amely érdemlegesen fellépett már az első mészárlásokat követően, az állami  vadvédelmi hatóságokkal együttműködve különböző intézkedéseket foganosítottak az orrszarvúak védelme érdekében. Átköltöztetések, gyorsan reagáló parkőr egységek felállítása, műholdas nyomkövetés és figyelemébresztő oktatások voltak az intézkedések fő irányvonalai, amelyeknek ugyan több-kevesebb eredménye volt, de Zimbabwéban az orrszarvúak helyzete még mindig reménytelennek tűnik. És világszerte is. Ahogy a néhány napja tartott genfi konferencián elhangzott, a rinók orrvadászata 15 éves csúcsra ért-érhet idén, amelynek oka a növekvő ázsiai (főleg kínai) kereslet, néhány év alatt megnégyszereződött a szarvukért legyilkolt állatok száma. A TRAFFIC egyik képviselője figyelmeztetett, vietnami, kínai és thai csempészek is megjelentek Afrikában, többnyire felvásárlással és szállítással foglalkoznak, és tevékenységük jelentősen megnehezíti a védelmi munkát, mert ezek a bűnözők már szervezetté tették a vadászatot.

A WWF részlegvezetője szerint az orrszarvúak döbbenetes helyzetben vannak, az elmúlt évtizedekben elért populáció-növelési eredményeket egy-két év alatt tönkretették a vadászok, és újabb alfajok kerültek a kihalás szélére. A konferencián döbbenetes történetekről is szó esett, néhány hete történt Zimbabwéban, hogy egy parkőrt (!) letartóztattak három orrszarvú meggyilkolásáért, majd néhány nappal később a bíróság már fel is mentette, magyarázat nélkül. Mindezen rossz hírek ellenére, jelenleg a déli szélesszájú rinó példányszáma gyenge növekedést mutat, nagyjából olyan 17 ezer példánya élhet Afrikában. A keskenyszájú fajtársa is pozítiv adatokat produkált, pár tucattal évről-évre nőtt a populáció, jelenleg olyan 4 ezer példány élhet a kontinensen.

Azonban mindkét faj esetében elmondható, hogy növekednek a területi (és az alfajok közötti) aránytalanságok, azaz míg Zimbabwéban kritikus a helyzet, addig például Zambia maga a paradicsom a rinók számára. Akárhogy is legyen, jelenleg szinte az összes rinó alfaj a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolt élőlény, és további erőfeszítésekre lenne szükség a helyzet javítására.

Kis érdekesség a vég
ére: aki igazi csodát és ritkaságot akar látni, az a csehországi dvúr králóvéi állatkertben megtekintheti az északi szélesszájú orrszarvúk utolsó élő példányait, ezen a helyen kívül már csak az amerikai San Diegoban él két példány.

Hozzászólások: