A Rukwanzi-incidens

Közzététel ideje | június 12, 2009 | 21 hozzászólás | GaceTillerro

A Rukwanzi-sziget egy tényleg aprócska, szinte jelentéktelen földdarab a Közép-Afrikában található Albert-tó déli részén, de a Kongói Demokratikus Köztársaság és Uganda mégis vérre menő harcot vív birtoklásáért. A nagyjából 1000 halász otthonául szolgáló Rukwanzi körülbelül a két ország határán fekszik, ami itt éppen az Albert-tavon halad keresztül. A történet elég sokáig szinte nem is létezett, de miután 2003-ban olajat fedeztek fel a tóban, megváltoztak a dolgok, és néhány politikai ütésváltás után, 2007-ben katonai szintre emelkedett a konfliktus.

Ahogy anno a nemzetközi sajtó is beszámolt róla, 2007. júliusában a kongói hadsereg elfogott négy ugandai katonát, akik illegálisan átlépték a két ország határát csónakkal, állítólag a szigetet vették célba. Nem sokkal később, augusztus 3.-án megtörtént az incidens, amelynek eredményeként augusztus 12.-én Kongó megszállta a Rukwanzit. Mindenképpen fontos tudni, hogy az Albert-tó és környéke becslések szerint egész jelentős olajtartalékot rejt magában, így pár éve két olajtársaság már kutatásokat végez a térségben. Ezek egyikének, az ugandai kormány engedélyével dolgozó Heritage Oil cégének hajóját támadták meg kongói katonák, miután az állítólagosan mélyen behatolt a tó kongói részére és ennek során ugandai katonák kísérték. A harcba szinte azonnal ők is beavatkoztak, és végül egy angol geológus és egy kongói katona életét veszítette a vízi csatában. Uganda szerint pont fordítva történt a dolog, és a békésen hajózó embereket ugandai területen támadták meg a rendkívül agresszíven fellépő kongói fegyveresek.

Itt jött a képbe a Rukwanzi sziget, amelynek hovatartozásáról a konfliktus miatt életrehívott találkozókon a két ország miniszterei nem tudtak megegyezni, nem tudták eldönteni, hogy akkor most tényleg határt sértett a Heritage Oil hajója vagy nem. Az első találkozó egyetlen eredménye talán az volt, hogy fentebb említett négy ugandai katonát szabadon engedték. A felek persze saját maguk felé érveltek, és jelenlévő kormányzati tisztviselők szerint a megegyezésre minimális esély sem volt. És nincs azóta sem, pedig ahogy az közben kiderült, nem is olyan jelentéktelen ez a földdarab. A két olajtársaság is rendszeresen használta-használja a kutatások során afféle indulóállomásként, ráadásul helyileg jelentős halászati tevékenység is kapcsolódik a Rukwanzihoz, kongói és ugandai vegyesen. És ekkor történt az augusztus 12.-i megszállás, melynek során a kongói hadsereg a szigeten (állítólag) 1993-ban megalapított katonai bázisára (ez tulajdonképpen egy zászlót lobogtató viskót jelent) katonákat vezényelt és megszállta a nagyjából 1000 halásznak otthont adó területet.

Ahogy a régió ugandai kormányzója, Jackson Bambalira elmondta, a katonák szisztematikusan próbálták elüldözni az ugandaiakat a Rukwanziról, egyre drágább vízumokat kértek tőlük, rendszeresen házkutatásokat tartottak náluk és így tovább. És bár 2007 végén majd 2008 elején a két ország megpróbálta rendezni a viszonyt, és GPS segítségével konkrétan meghatározni a határ fekvését, ez a kongóiak elzárkózása miatt egyáltalán nem járt sikerrel. Szakértők szerint ebben nem csak az olaj játszik szerepet (amelynek bevételeire mindkét fél pályázik), hanem az a gyanú, amit Kinshasa fogalmazott meg az egykori alelnök és lázadó vezér, Jean Pierre Bembával kapcsolatban. Bemba és szervezete a Kongói Felszabadítási Mozgalom (MLC) ugandai támogatással lépett fel a kongói polgárháborúban, majd néhány évvel ezelőtt még a mostani elnökkel, Joseph Kabilával szemben is megmérettette magát az elnökválasztásokon. Ugandai szakértők szerint azért szállták meg Rukwanzit (több másik stratégiai jellegű pozícióval egyetemben) a kongói katonák, hogy minden lehetséges támadási kiindulópontot "lezárjanak", amely lépésük egyébként teljesen taccsra tette a helyi halászati üzletet.

A száműzetésben élő Bemba amúgy tényleg fontolgatja visszatérését Kongóba, és valószínűsíthető, hogy ismét ugandai támogatással próbál majd érvényesülni. Tavaly Kabila csapatai egyébként már a nyílt vizen is folyamatosan zaklatták az ugandai halászokat, és mivel a határ jelenleg teljesen ismeretlen mindenki számára, előfordult, hogy ugandai területen kobozták el halászok hálóit, halait és szegeztek fegyvert minden ugandaira. Remélhetőleg hamarosan majd nemzetközi bíróság el fogja dönteni a sziget hovatartozását, mert mindkét ország elég instabil alapon próbálja magáénak kikiáltani a szigetet: Uganda egy 1971-es, ősrégi, saját földhivatala által kibocsátott térkép, Kongó pedig szimplán csak az alapján, hogy jelenleg az 1000 fős lakosság nagyobbik fele kongói származású. A 2007 augusztusi incidens utáni hónapokban egyébként szintén történtek kongói támadások, az egyik során három ugandai állampolgár életét is vesztette.

A jelenlegi helyzet tehát az, hogy Rukwanzin több tucat kongói katona állomásozik és nagyjából 1000 halász próbálja megszerezni a napi betevőt (nagyjából 80%-uk kongói), a politikusok pedig diplomáciai úton próbálják meg rendezni a helyzetet, amelyre egyébként már mindkét fél többször tett ígéretet. Az irányítást a terület felett ugandai oldalról a kijelölt megbízott helyi képviselője, kongói oldalról pedig a hadsereg és törzsi vezetők gyakorolják. Ami jó jel lehet, hogy egy regionális amerikai mediátor szervezet is belépett az ügybe, és próbál közvetíteni az államok között. Valószínűleg az lenne most a legcélszerűbb, amiről még 2006-ban megállapodtak (akkor még békésebben csordogált az ügy) a felek Tanzániában, azaz közös irányítás alá vonni a szigetet, de a mai napig csak az ugandai megbízott lett kijelölve, szegény Kabilának és Kongónak van bőven más is, ami miatt fájhat a feje.

A helyzetről tökéletesen elmond mindent az a mondat, amelyet egy észak-kivui törzsi vezető mondott (Észak-Kivu ott van a közelben), amikor 2003-ban kiderült, olaj van az Albert-tóban: "Ebből háború lesz". Idén márciusban a két ország elnöke, Kabila és Museveni, közös találkozójukon több más dolog mellett megállapodtak a Rukwanzi-helyzet mielőbbi rendezéséről is, amely ügyben egyébként a 2007-es incidens óta más fejlemények is történtek. Egy nemzetközi szervezet 2008-as GPS vizsgálata alapján a sziget egyértelműen ugandai területen belül fekszik, legalább két kilométerre a határtól. Ezt hivatalosan be is jelentették egy ugandai konferencián, és állítólag a kongói szakértők is elfogadták az eredményeket. Talán ez és a két elnök megegyezése véget vethet az olaj 2003-as felfedezése előtt csak a helyi lakosok által ismert, önmagában értéktelen földdarab körüli hercehurcának.

Mindenesetre amennyire tudom,a mai napig semmiféle lépés nem történt a konfliktus feloldására (a katonák még mindig a szigeten állomásoznak), sőt Kongó folyamatosan azzal vádolja Ugandát, hogy a bizonytalan helyzetet kihasználva egyenesen ellopja az ő olajukat. Egy non-profit szervezet szerint egyébként csak a két ország civil összefogásai kényszeríthetik a kormányokat végre a megegyezésre, valamint az olaj nyomon követhető kitermelésére, értékesítésére és a bevételek elosztására.

Hozzászólások: