Egyiptom: a Szuezi-csatorna és a gazdasági világválság

Közzététel ideje | május 29, 2009 | 3 hozzászólás | GaceTillerro

Az 1869. novemberében átadott, az Európa és Ázsia közötti kereskedelem alapkövének számító 119 kilométeres Szuezi-csatorna egyike Egyiptom gazdasági alapköveinek, ami jelentős és stabil jövedelmet jelent az ország költségvetésének. Azonban úgy tűnik a legfrissebb hírekből, hogy a felfújt légváraknak is tekinthető, minimális hozzáadott értéket nem termelő bankok által gerjesztett gazdasági világválság (és a szomáliai kalózhelyzet) még ezt a sok tízezer egyiptomi ember rabszolgamunkájával létrehozott építészeti remeket is súlyosan érinti.

Ahogy a csatornát irányító Szuezi-csatorna Hatóság (SCA) szóvivője nemrégiben tartott sajtótájékoztatóján elmondta, az idei év eddig eltelt részében jelentős visszaesés tapasztalható a csatorna forgalmában, ami leginkább a gazdasági válság okozta visszaeséshez köthető, és csak minimális mértékben van rá hatással a Szomáliában garázdálkodó kalózok tevékenysége. Egyiptom gazdasága három fő forrásból jut napjainkban külföldi, úgynevezett kemény valutához, a csatornán beszedett tranzitdíjakból, a közel 3 millió külföldön dolgozó egyiptomi hazaküldött pénzéből, valamint a turizmusból. Ha gyorsan belegondolunk, mindhárom bevétel erősen lecsökkent mostanában a válság miatt, és ez keményen érinti az egyiptomi gazdaságot, hiszen a növekvő populáció és a limitált mennyiségű megművelhető föld egyre több feszültséget gerjeszt(het).

Bár már a tavalyi év végén is voltak aggódó hangok, hiszen szakértők a csatorna forgalmának csökkenését várták a szomáliai kalóztevékenység miatt (sokan inkább megkerülték egész Afrikát, minthogy felvállalják egy egész hajó esetleges elvesztését), de akkor ezeket a félelmeket elnyomta a tavalyi rekordbevétel bejelentése, ami majdnem 6 milliárd dollárnyi kőkemény valutát jelentett az ország számára. De ahogy ez már a korábbi években látható volt, a háborús konfliktusok a térségben nem nagyon érintették a csatorna forgalmát (maximum a biztosítók örülhettek), és így igazából a szomáliai akciók sem nagyon rengették meg a bevételi terveket, ráadásul a csatorna mára már erősen biztosított hadihajók által. Viszont a gazdasági válság okozta döbbenetes visszaesésre senki sem számított, a szállítások esetenkénti 50-60%-os csökkenése érzékenyen érintette a csatornát is.

Az egyiptomi pénzügyminiszter, Youssef Boutros-Ghali május elején tartott tájékoztatóján bejelentette, hogy már 2008 végén is csökkenés volt érzékelhető 2007-hez képest, de a 2009 első két hónapjában tapasztalt 20%-os visszaesés 2008 eme periódusához viszonyítva elég jelentős érvágás. Egy megkérdezett egyiptomi szakértő további visszaesést jósolt 2009-re, de ennek mértékét jelenleg becsülni sem lehet, hiszen jelenleg a teljes bizonytalanság korszakát éljük. Tartok tőle azonban, hogy a totális helyreállás már sosem fog megtörténni, legalábbis amíg a pénzügyi szektort nem szabályozzák meg végre egyszer normálisan (mármint világszinten). Szintén a fent említett, egyébként egyetemi professzorként dolgozó szakértő szerint míg korábban 180 ezer dollárba került egy napi bérleti díja egy átlagos méretű szállítóhajónak, mára már 18 ezer dollárért meg lehet kapni egy napra ugyanazt a hajót. És ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a kormány az év elején maximum 4-5%-os visszaesésre számított, akkor érthető, hogy Boutros-Ghali miért sűrű vendég mostanában Mubarak rezidenciáján.

És így idén végre a szokásos 2-5% körüli áremelés is elmarad a tranzitdíjakban, ahogy a pénzügyminiszter elmondta, a jelenlegi gazdasági körülmények között nem lenne értelmes cselekedet végrehajtani a díjemelést. Mindenesetre a fentebb már említett hármas pillér másik két darabja sem túlságosan stabil manapság: a turizmus az év eddig eltelt hónapjaiban is nagyjából 18 százalékos csökkenést produkált, és az év hátralévő részére is legalább 25%-os további csökkenést jósolnak londoni szakírók. Aztán ott van a külföldről hazaküldött milliók csökkenése is, egyre több és több vendégmunkás érkezik haza (főként Szaúd-Arábiában dolgoznak kimagasló számban egyiptomiak), pedig Kairóban és a többi városban sem vár rájuk más csak a munkanélküliség. Így például egy diplomás mérnök is lehet, hogy taxizni kényszerül a mindennapi megélhetésért. De ez nem csak itt van így, Afrika szinte minden országában tapasztalható a külföldön dolgozók, élők hazatelepülése nagy számban, és ez sehol nem tesz  jót a gazdasági helyzetnek.

Egyiptom tehát nehéz évvel szembesül idén, és így egyesekben hiú reményt kelthet Barack Obama amerikai elnök júniusi látogatása, pedig a súlyos gondokkal küzdő Egyesült Államok biztos nem gazdasági segítséget ígér Mubarak rendszerének.

Hozzászólások: