Kis szudáni kitekintő: egységes lázadók vagy csak mélyülő válság?

Közzététel ideje | május 21, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A legfrissebb híreket látva úgy tűnik, hogy a darfúri konfliktus hevessége Szudánban nemhogy nem fog alábbhagyni, a jövőben még keményebb harcokra számíthatuk,
ami pedig a civil lakosság számára egyértelműen katasztrofális helyzetet fog szülni. Miért írom ezt? A konfliktust kirobbantó darfúri lázadó csapatok hosszú idő után végre elkezdenek egységet mutatni és végleg felvehetik a kesztyűt a térségben pusztító Janjaweed milíciával és a kormánnyal. A legnagyobb lázadó szervezet, az Igazság és Egyenlőség Mozgalom (JEM) kinyújtotta kezét a másik nagy alakulat, a Szudáni Felszabadítási Mozgalom/Hadsereg (SLM/A) valamint a térség kisebb, tulajdonképpen alig pár tucat fős önvédelmi szerveződései felé is.

A régió elhanyagolása és hátrányos megkülönböztetése miatt kirobbant harcokban ez példátlan esemény lehet, ahogy Gebreil Ibrahim, a JEM egyik vezető személyisége elmondta, júniusban már az ÚJ JEM nevű szervezet fogja egy zászló alatt egyesíteni mindazokat, akik végleg szeretnének Omar al-Bashir kormányával leszámolni. Ez pedig példátlan lesz azért, mert a 2003 óta folyó harcokban a kezdeti küzdelem után az egyes míliciák már nem csak a Janjaweeddel és a kormánnyal, hanem egymással is elkezdtek harcolni, ami pedig hatványozottan növelte a lakosság gyötrelmeit. Sajnos ez a hír rendkívül rossz jel a jövőre nézve.

Egyrészt ez a darfúri lakosság helyzetének romlását vetíti előre, másrészt pedig azt mutatja, hogy (figyelembe véve a nemrégiben, a kormány miatt félbeszakadt béketárgyalásokat) a jövőben csak rosszabbra lehet számítani. Emlékezhetünk, nem is volt olyan régen, amikor a kormány egy tucat segélyszervezetet kitiltott a régióból, ez pedig olyan intézkedés volt, amely sok száz új harcost léptetett be a JEM és a többi lázadó alakulat soraiba. A hó elején egyébként már több SLM/A frakció bejelentette megszűnését és beolvadását a JEM-be, de ami ennél is meglepőbb, hogy az eddig a kormánnyal szimpatizáló arab csoportok tagjai közül is rengetegen öltötték magukra a nemlétező JEM egyenruhát. Köztünk szólva, ez jelzi azt is, al-Bashir uralma közeledik a végéhez, már Kartúmban is lehet hallani változást követelő hangokat, az arabok lépése pedig már egy változó tendenciát jelez.

Tehát kiegyenlítettebb harcok és nem béke az, ami a darfúri lakosság előtt áll, és ha a szemünk előtt lepereg a rengeteg kampány és ENSZ nyilatkozat szövege és képe, akkor csalódnunk kell saját magunkban is, közel 7 év alatt a világ képtelen volt gátat szabni egy ilyen borzalmas konfliktusnak?! Mondjuk, nincs min meglepődni. Az ENSZ és a "fejlett" világ már Ruandában és Burundiban is cserbenhagyta afrikai embertársait, hogy továbbiakat ne soroljak. Felháborító. Mindenesetre a konkrét eseményekre visszatérve, a lázadó szervezetek valószínű egyesülése még nem is annyira biztos, elég megnézni, hogy az idei évben, Dohában zajló béketárgyalásokon csak egyetlen lázadó csoport, a JEM vett részt, ugyanis a többiek nem voltak hajlandóak asztalhoz ülni az egész darfúri konfliktus tulajdonképpeni kirobbantóival. A tárgyalások egyébként nagyjából semmit sem értek, ugyan sikerült megállapodni fogolycseréről és a segélyek áramlásának biztosításáról, de a szóban elhangzott ígéreteket azóta sem sikerült tettekre váltani.

Az egyesülés ellenzői szerint a teljes egység azért is elképzelhetetlen, mert a JEM igazából az iszlám nevében hajtja végre tetteit (ami errefelé nem mindig pozitív megítélésű), ráadásul az utóbbi időben tapasztalható létszámnövekedésük köszönhető annak, hogy tekintélyes összeget kínálnak az újonnan belépő harcosaiknak, akik aztán órákkal később már harcokban bizonyíthatják hűségüket. A JEM mellett létező többi, jelentősebb szervezet (az SLM legtöbb frakciója, a JEM-ből kivált renegátok valamint az Egyesült Felszabadítási Erők Frontja) még anno márciusban megállapodott Líbiában, hogy a dohai tárgyalásokon egységes álláspontot képviselnek, de eddig még egyetlen képviselőjük sem jelent meg a tárgyalóasztalok mellett (a tárgyalások május 27.-én folytatódnak).

Egyes külföldi elemzők egyébként úgy vélik, hogy a JEM számára már rég nem az eszmékről és a lakosságról szólnak a harcok, hanem vezetőjük, Khalil Ibrahim politikai és gazdasági céljaira használja fel az egykoron a nem arab származású földművesek Robin Hoodjaként ismert JEM-et. Egyébként én is egyetértek ezzel a gondolattal, a konfliktus már régen nem egy régió elnyomott lakosságának harcáról és védekezéséről szól, ráadásul rengeteg olyan csoport van Darfúrban, akiknek az érdekeit igazából nem képviseli senki, és ez egyértelműen aláássa a lehetséges békét. Hiába írna alá a JEM egy egyezséget a kormánnyal (bármennyien is csatlakoznak hozzájuk), lenne olyan szervezet, amelyik a helyébe lépne és folytatná a véres harcot, a Janjaweedet pedig sosem kellett noszogatni arra, hogy újonnan megszerzett földjeik mellé továbbiakat is rekviráljanak.

Nem igazán lehet tehát ma átlátni a lázadók helyzetét Darfúrban, ahogy egy ott működő non-profit szervezet (a Szudáni Társadalmi Fejlődés Alapítvány) vezetője, Ibrahim Mudawi elmondta, a lázadók egyáltalán nem egységesek, hiába az ellenkező hírek, tízen tíz célért küzdenek, és egyre kisebb és kisebb frakciókra bomlanak fel, igazán ésszerű jövőbeli tervek nélkül. Aggasztó még, hogy napi szinten érkeznek a hírek a régióban folyó kisebb-nagyobb harcokról, ráadásul a dohai aláírt békeegyezmény ellenére Csád és Szudán ismét harcokat vív egymással a határon, különféle kölcsönös vádaskodások miatt, amelyek főszereplői a két ország kormánya ellen küzdő lázadók. Ami tehát bizonyos, akár lesz valamiféle egységes lázadó szerveződés, akár nem, a Darfúrban tengődő milliónyi menekültnek nem igazán van bármiféle kilátása egy jobb jövőre.

forrás: SudanWatch, IRIN

Hozzászólások: