Murszi: egy aprócska törzs az Isten háta mögött, harcban a civilizációval

Közzététel ideje | május 19, 2009 | 4 hozzászólás | GaceTillerro

Bár nem csúcstartó Afrikában, de mindenképpen éllovas a területén élő etnikumok számát tekintve Etiópia országa, melynek nagyjából 80 millió lakosából 60 millió a négy legjelentősebb etnikum (Oromo, Amhara, Tigray és a Szomáli) valamelyikéhez, míg a maradék 20 millió etiópiai nagyjából 90 különböző etnikum tagja. A maga nemében mindegyik fantasztikus történelemmel, kultúrával és értékekkel rendelkezik, de most az egyik legősibb, és hagyományait tekintve döbbenetes értékekkel bíró murszi törzs lesz a poszt főszereplője, amely Etiópia délkeleti részén, a szomáliai határ mellett él, a Déli Nemzetek, Népek és Emberek Régiójának Omo zónájában.

Bár a kormány a murszit a Suri és Me’en etnikumokkal egy törzsbe sorolja, és Surma néven tartja nyilván, ez a nomád állattartó etnikum teljesen magában él az ország egyik legelszigeteltebb területén, az Omo folyó partvidékén. A murszi populációjáról nincsenek pontos adatok, többféle becslést olvashatunk, a legvalószínűbb egy 4-6 ezer körüli szám. Saját nyelvük van, amely szintén a murszi nevet viseli, ami egy nem igazán túl bonyolult és nagy irodalommal rendelkező nyelv. Amiről leginkább ismerhetik az emberek ezt a népcsoportot, az a mursi nők legendás ajaktányérja, amelyet az alsó ajkuk bemetszése után helyeznek be, a lányok 15-16 éves korában, és amelyet évről-évre nagyobb tányérra cserélnek le. A turisták által is nagyon kedvelt látványosság valódi oka valószínűleg kettős, egyrészt az adott nő haszonállatokban kifejezett "értékét" jelzi (minél nagyobb tányért lehet a 15-16 éves kislány alsó ajkába belehelyezni súlyosabb károsodás nélkül, annál több jószágot kell jövendőbelijének fizetnie érte), másrészt pedig a múltban így próbálták elkerülni a rabszolgasorsot. Ezenkívül jelentős szexuális szimbólum, a mursi férfiak számára rendkívül izgató látvány egy nagy tányérral rendelkező hölgy, aki esetleg a szokásos táncos estéik valamelyikén élete társának is választhatja a szerencsést. Érdekesség, hogy hasonló tányérokat egy dél-amerikai törzs, a Suyá hölgytagjai is viselnek.

Vallásukat tekintve természeti isteneket imádnak, bár egy jelentősebb részük (úgy 15-20%) már áttért a keresztény hitre, köszönhetően az elég erős külső behatásoknak. A murszik mesterséges öntözést is alkalmazva takarmánycirokot termesztenek, amely a számukra oly fontos tehenek legfontosabb tápláléka. Állataik annyira fontosak nekik, hogy a férfiak még költeményeket is írnak kedvenc bikájuknak vagy tehenüknek. Az utóbbi időben több szomszédos etnikum is rabolt állataikból, ezért ma már nem túl meglepő egy AK-47-essel a vállán pásztorkodó murszi fiatal. Az életük amúgy sem könnyű, a szárazságot, az éhínséget, a háborúkat egyaránt keményen megszenvedte ez az aprócska népcsoport, ráadásul tucatnyi alkalommal kerültek kisebb-nagyobb fegyveres konfliktusba a szomszédos törzsekkel (főleg a Bumival, a Bodival és a Bannával).

Pénz helyett az állatok az értékmérőik, a takarmányokat, fegyvereket, mindent állatokban és gabonában cserélnek, ezért nem csoda, ha mindennapi életük a tehenek körül forog. Politikai és társadalmi helyzetük az országon belül nem túl könnyű, az életterükért folytatott jogi harc az utóbbi években világszerte ismertté tette a nevüket. Az egész történet akkor kezdődött, amikor az Afrikai Parkok Alapítvány és kormányzati tisztviselők a 21. század elején felvették a kapcsolatot az Omo Nemzeti Park területén élő murszi törzzsel, hogy a népcsoport által birtokolt terület átadásáról beszéljenek. A mindennapok jogi útvesztőiben járatlan állattartók vezetőivel olyan papírokat írattak alá, amelyekben a murszi önként lemondott a nemzeti parkon belüli területeiről és vállalta, hogy elhagyja ezeréves földjét, ezáltal pedig hivatalossá tette a park határait.

Ugyanezt megtették egyébként a szintén az Omoban élő Suri Cruz, Dizi, Me’en és Nyangatom etnikumokkal is. A kormány a fent említett alapítvánnyal karöltve kigolyózta a törzset (mondjuk ebben a parkban nagyon kevés murszi él) a Nech Sar Nemzeti Parkban található területeiről is, ahol 2005-ben hatósági jóváhagyással 463 guji (egy másik aprócska etnikum) otthont felgyújtottak és a bent lakókat a terület elhagyására kényszerítették. További gátló tényező volt a murszi életében, hogy egyre szigorúbb vadászati rendeleteket adott ki a kormány, amelyekkel csak növelték a régióban élő népek közötti feszültségeket. Az 1966-ban alapított, valamivel több mint 2000 négyzetkilométer nagyságú Omo Nemzeti Park területe hét apró etnikum (köztük a murszi) otthona volt már a park létezése előtt évszázadokon át, de magának az Omonak a határai sem voltak sokáig hivatalosan tisztázva.

Az etióp kormány 2004-ben határozta el, hogy ennek az állapotnak véget kell vetni, és megbízta az afrikai nemzeti parkok menedzselésével foglalkozó holland Afrikai Parkok Alapítványát (ma már Hálózatnak nevezik őket), hogy tegye meg a konkrét lépéseket a helyzet megoldására. Etióp tisztviselők és az alapítvány képviselői térképekkel, műholdas rendszerekkel felszerelve 2005-re kitűzték a konkrét határokat, majd tárgyalásokba kezdtek a területen élő etnikumokkal. Vagyis túlzás, hogy tárgyalásokba, egyszerűen aláírattak velük lemondó nyilatkozatokat és beleegyező szerződéseket. Szemtanúk szerint a területről lemondó nyilatkozatok aláírására gumibottal kényszerítették a legtöbb murszit, akik az események után illegális területfoglalóknak minősültek a park területén és 2006 elején fel lettek szólítva a terület elhagyására (az etióp kormány által), amelyet az alapítvány is támogatott.

Apropó, alapítvány, mindenképp fontos megemlíteni, hogy kik állnak eme non-profit szervezet mögött. Alapítója egy hatalmas olaj- és gázkereskedő vállalat igazgatója, és a vezetőség tagja Rob Walton, a legendás Wal-Mart élelmiszerbolt-hálózat vezetője is. Szudántól Kongóig tucatnyi helyen menedzselnek parkokat, amelyekből a befolyó bevételt további parkok bevonására fordítják. Visszatérve a murszira, több jogvédő szervezet is megmozdult, hangsúlyozva, hogy egy ilyen hosszú ideje ott élő népcsoport eltávolítása döbbenetes következményekkel járhat a természeti környezetre és súlyos fegyveres konfliktusokat is kirobbanthat, hiszen ez a régió eléggé túlnépesedett és egy ilyen területi vákum óriási feszültségeket szülhet. A jogvédők 2006-ban elkeseredett harcot indítottak a területen élő etnikumok megmentéséért, többen közülük közéjük költöztek kamerákkal, hogy mindenképpen megakadályozzák az erőszakos kitelepítést. Ezenkívül hivatalos bírósági úton is megtámadták az alapítvány és a kormány intézkedéseit és végül alig több mint egy év elég volt a helyzet megfordítására.

2007 decemberében az Afrikai Parkok Alapítvány bejelentette, hogy valószínűleg lemond az Omo park irányításáról és visszavonul a régióból, 2008 októberében pedig ez a bejelentés hivatalossá is vált, a hálózat az Omo és a Nech Sar parkokról is lemondott. Úgy tűnik tehát, hogy a kitelepítést elkerülte a törzs, de a jelenleg csordogáló hírek szerint újabb problémákkal kell szembesülniük. A kormány tovább folytatja a Konso etnikum betelepítésére vonatkozó programját, amelynek keretében már eddig is több száz Konso család költözött be a murszi területére, amelynek persze ők nem igazán örülnek. Szintén súlyos gondot jelent a növekvő elsivatagosodás és a vízhiány. E
nnek ellenére a murszi egyike azon törzseknek Afrika ezen részén, amely még mindig őrzi ezeréves hagyományait és próbálják érintetlenségüket és tisztaságukat megőrizni nap mint nap. Bár azért a civilizáció pusztító eszközei ide is bekerültek, gyakori látvány a fegyver, a nejlonzacskó, a kólás műanyag palack, de mégis, a murszi a mai napig őrzi ősei csodálatos örökségét.

Hozzászólások: