Malawi választ: tovább vegetálnak vagy végre jön valami új?

Közzététel ideje | május 15, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

A Dél-Afrikai Köztársaság nemrégiben lezajlott választása után újabb dél-afrikai ország választja meg következő elnökét, ezúttal a Madonna-kapcsolatáról elhíresült Malawi országa. A május 19.-én sorra kerülő voksoláson az ország lakossága a parlament 193 tagját valamint az új elnököt választhatja meg, bár valószínűsíthető, hogy utóbbi esetében nem történik változás, és a most is hatalmon lévő Bingu wa Mutharika könnyedén behúzza a győzelmet. Igazából túl sokat nem kívánok ezzel foglalkozni (ahogy Zuma győzelméről sem posztoltam), hiszen elég nagy médiafigyelem kíséri ezt a voksolást is, úgyhogy aki a részletekre kíváncsi, könnyedén információhoz tud jutni, de van néhány dolog, amiről azért érdemes említést tenni.

A legérdekesebb történet magának Mutharikának a története, aki a korábbi elnök pártjának, az Egyesült Demokratikus Frontnak (UDF) volt a jelöltje, de a választások megnyerése után, különböző ellentétek miatt kilépett abból a pártból, és megalapította saját pártját, a Demokratikus Fejlődés Pártját (DPP), amelynek színeiben most is indul a parlamenti többség megőrzéséért. Legnagyobb riválisa a 2004-es nagy ellenfél párt, a Malawi Egyesülés Pártja (MCP) lesz, amelynek elnöke, John Tembo egyben az államelnök-jelölt is. Érdekesség, hogy az idei választás az első az ország történelmében, amikor egy nő is indul az elnöki székért, az Új Szivárvány Koalíció jelöltjeként Loveness Gondwe lép harcba, valószínűleg minimális sikerrel.

Egy másik érdekesség, hogy a két egykori rivális párt, az UDF és az MCP a választások előtt szövetséget kötött a DPP uralmának megdöntésére. Nagyjából olyan 5.8 millió választó jogosult az urnák elé járulni, akik egyszerű többséggel fogják megválasztani a következő öt év politikai erőit, és ahogy általában lenni szokott, az egyes pártok támogatói regionális szinten elég jól elkülöníthetőek. Érdekesség, hogy a külföldön élő malawiaknak nincs lehetősége úgy a szavazásra, mint például a külföldi magyaroknak. Ahogy az errefelé, és most már a világ szinte minden részén lenni szokott, az előkészületek és a kampány nem volt mentes a feszültségektől, a helyi rendszer szerint a szavazóknak ugyebár regisztrálniuk kell magukat a voksolás előtt, ez 2008 augusztusában meg is kezdődött, de állítólag rengeteg szabálytalanság és hiányosság kísérte a regisztrációt, amelyet aztán ezért erős bírálatok értek az ellenzék részéről, és amely kritikákat a választási bizottság is jogosnak ítélt meg.

Egyesek már a Kamuzu Banda diktátori uralmának visszatérését emlegetik, mert a DPP erősen kontroll alatt tartja az állami médiát, és az ellenzék így szinte csak a magánkézben lévő sajtóorgánumokban tud megjelenni, ami viszont jóval kevesebb embert érint. Ráadásként ott van még a vád, melyet civil szervezetek fogalmaztak meg, mely szerint a helyi választási bizottságokban a kormány beépített emberei próbálják majd pozítiv irányban befolyásolni az eredményeket. Vádakból tehát nincs hiány, Mutharika egyenesen a "nagy Nyugatot" vádolta meg azzal, hogy anyagi erejük segítségével beavatkoznak Malawi belügyeibe, hiszen ismert, hogy Nagy-Britannnia és az ENSZ finanszírozza a választási költségek nagy részét, és Mutharika szerint az országos választási bizottság soraiban az ő embereik (kivándorolt malawiak) ülnek már.

A végkimenetel egyébként a vidéki farmerek kezében van, akik a gazdaság motorját adják és akiknek nem könnyű manapság a helyzete. Az elmúlt évek időjárási viszontagságai miatt Malawi rendkívül nagy külföldi segélyre és támogatásra szorul a (költségvetés 80%-a külföldi segély), bár az elmúlt évek hatalmi harcai az elnök és ellenzéke között, elvonták a figyelmet a súlyos élelmiszerproblémákról. A DPP azt ígéri szavazóinak, hogy a jövőben is folytatja a szegényebb földművesek támogatását, míg az MCP-UDF koalíció ennek a támogatásnak az összes gazdálkodóra való kiterjesztését ígéri. Mutharika saját maga mellett hozza fel érvként a nemrégiben elindult 200 millió dolláros, ausztrál tulajdonú Kayelekera uránbánya projektet, és további hasonló nagy külföldi befektetéseket ígér győzelme esetére.

Temboék viszont az oktatás, a vállalkozások helyzetének fejlesztését ígérik, kisebb, helyi befektetésekről beszélnek, és a korrupció elleni harcot mindkét fél zászlójára tűzte. Utóbbi jelölttel kapcsolatban érdekesség, hogy a majdnem 80 éves politikus közeli kapcsolatokat ápol Mutharika elődjével, Muluzival, és szoros szálak fűzték a legendás malawi diktátorhoz, Bandához is. És bár fentebb azt írtam, hogy Mutharika elég könnyű győzelemre számíthat, azért ez még nem lefutott meccs, és érdekes pillanatok is várhatóak, reméljük ezúttal nem kísérik majd tüntetések és zavargások a választásokat, mint 2005-ben.

Hozzászólások: