Közép-afrikai Köztársaság: továbbra is a közöny homályában szenvednek

Közzététel ideje | május 2, 2009 | Még nincs hozzászólás | GaceTillerro

Kis személyeskedés: a szívem majdnem megszakad, amikor a számomra egyik legkedvesebb afrikai ország, a Közép-Afrikai Köztársaság napi, friss eseményeiről olvasok, hallok. Ahogy arról már több ízben írtam (link: http://mindennapiafrika.blog.hu/2007/10/22/kozep_afrikai_koztarsasag_egy_elfeledett), az országban évek óta harcok dúlnak a kormány csapatai és az északon tevékenykedő lázadók és bűnözői alakulatok között, amelynek leginkább a civil lakosság issza meg a levét. Sok ezer ember halt már meg a felek kezei által, és sok tízezerre tehető azok száma, akik a szomszédos országokba (többek között az amúgy is humanitárius katasztrófa felé sodrodó Csádba) menekültek.

Időnként teljesen eltűnik a média térképeiről a köztársaság, és ilyenkor úgy tűnik, talán megszületett a béke. De nem, ezek csak hiú remények, a napokban jöttek az újabb borzalmas beszámolók, amelyek azt mutatják, hogy a kormány végre pontot akar tenni a konfliktus végére, bármi áron. Még két héttel ezelőtt jöttek az első jelentések arról, hogy a kormányzati csapatok elsöprő támadást indítottak a lázadó csapatok állásai ellen az északi területeken (főleg a Bamingui-Bangoran tartományban) és a támadások során nem nagyon törődtek azzal, hogy konkrétan kit lehet megvádolni a lázadással, és ki tartozik a “zaraguináik” (a bűnözői csapatok emberei) közé, ész nélkül gyilkoltak (mivel újságírók nem igazán tartózkodnak a helyszínen, így csak a menekülők beszámolóira lehet hagyatkozni, szerintük olyan 50-100 közé tehető a meggyilkolt civilek száma) és tömegével gyújtottak fel házakat. Még februárban jöttek hírek hasonló eseményekről, akkor is 30-40 ártatlan embert öltek meg az ország északi részén az agresszívan lázadók után kutató katonák. Múlt héten, az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon közleményt adott ki, amelyben felszólította a Közép-Afrikai Köztársaság kormányát, hogy azonnal hagyjon fel a békefolyamatokat aláásó és az emberi jogokat sárba taposó tetteivel.

Apropó, békefolyamat. Még a tavalyi év augusztusában erős nemzetközi közvetítéssel sikerült asztalhoz ültetni Banguiban a központi kormányzatot és a főleg az északi országrészt uraló lázadókat (hivatalos nevükön a két legnagyobb: Hazafias Front a Békéért és az Igazságért – CPJP; valamint Népi Hadsereg a Demokráciáért – APRD), de hiába ültek tucatnyi alkalommal asztalhoz a felek, a lázadók és az ellenzék a legtöbb tárgyalásról idő előtt kivonult, miután nem fogadták el, hogy a kormánykatonák által elkövetett bűnökért ne feleljen senki sem. Rövidebb-hosszabb ideig sikerült tűzszüneti megállapodásokat elérni (legutóbb a december 8. és december 20. között sorra került tárgyalásokon egyeztek meg a következő évek választási menetrendjéről és a politikai helyzet stabilizálásáról), de 2009-re már ismét a hadiösvényen jártak a felek képviselői. Az idei év harcai miatt nagyjából 10 ezer ember menekült át Csádba (összességében legalább 30 ezer újabb menekült hagyta el az országot), és közel ennyien más régiókba menekültek az országon belül, miután a lakosság a harcok középpontjába került.

Nem remélhetnek segítséget a kormánytól, mert az állami katonák a lázadók állítólagos támogatása miatt lépnek fel velük szemben ellenségesen, ugyanígy a lázadók sem támogatják a civileket (rendkívül gyakori és bevett üzletág az emberrablás és az útonállás), és akkor még ott vannak a biztonsági vákumot kihasználó bűnözői csoportok is. Ban Ki-moon múlt heti nyilatkozata egyébként nem az első ENSZ felszólítás a legendás François Bozizé-féle közép-afrikai vezetés felé, még április elején a 15 tagú Biztonsági Tanács is felszólította a kormányt, hogy azonnal tegyen meg mindent a béke mielőbbi megteremtése és a gyermekkatonák nagy számú alkalmazása ellen. Tehát miközben az ENSZ békefenntartói még a darfúri menekülttáborokat is alig bírják megvédeni, addig Ban Ki-moon úgy gondolja, hogy a hetente kiadott felszólítás megteszi a hatását a dzsungelek mélyén bújkáló és életük céljának Bozizé elpuszítását tekintő lázadók ellen?! Felháborító, hogy az évek óta folyó konfliktusban az elvileg világszervezetnek tartott ENSZ mindössze ennyit volt képes letenni az asztalra.

Az egyik nagy segélyszervezet, amely aktívan próbál meg segíteni, az Orvosok Határok Nélkül, amelynek orvosai a legveszélyeztetettebb északi régiókban is megpróbálnak valamit tenni, tegnap azt jelentette, hogy újabb két régióban (Kabo és a Moyen Sido) robbantak ki véres bozótharcok a lázadók és a hadsereg között. Miután a harcok során a civil lakosságot sem kímélték a felet, csak tegnap több százan indultak útnak az ország déli részei felé, semmi egyébbel, mint a rajtuk lévő ruhákkal, hogy végre békét leljenek. Egyébként a kormány megpróbálja eltusolni is a konfliktust és a kormánykatonák által elkövetett bűnöket, idén már a második újságot tiltották be hosszabb-rövidebb időre, mert a hadsereg tevékenységét bíráló cikkeket jelentetett meg.

A mostani harcokat azért sem igazán érteni, ugyanis még a decemberi tárgyalások során az APRD, több kisebb szervezettel együtt végre aláírta a gaboni államelnök közvetítésével létrejött békeegyezményt, amelyben megegyeztek arról, hogy új, koalíciós kormány fog létrejönni ideiglenesen, a 2010-es választásokig, amelyben minden lázadó szervezet képviselői helyet kapnak, cserébe a fegyverletételért. December 30.-án ünnepélyes keretek között az APRD be is jelentette, hogy végleg befejezte a harcát a kormány ellen és bocsánatot kért a nép ellen elkövetett bűneiért. Nem sokkal később pedig Bozizé elnök két APRD képviselőt 32 tagú kabinetjének minisztereként nevezett meg.

És akkor zárszóként csak néhány adatot közölnék kommentár nélkül Délkelet-Csádról: a térségben jelenleg legalább 300 ezer szudáni menekült, 180 ezer csádi menekült (az ország más részeiről) valamint legalább 70 ezer közép-afrikai menekült várja a térségben élő további 600 ezer rászorulttal együtt, hogy valahol, valaki “megnyomjon egy gombot”.

Hozzászólások: